Donna Hay Ízvarázs című - újonnan beszerzett - kötetében találtam az alapreceptet, a csokoládés aprósütemény receptjét. Jelentős módosításokat eszközöltem rajta, raktam bele vörösáfonyát. A lisztmennyiség kapcsán kétségeim lettek, végül nyomdahibának véltem, hogy kétszer tünteti fel a hozzávalók között a 125 gr lisztet. Így a végén csak egyszer 125 gr lisztet tettem bele élesztővel elkeverve, de szerintem a massza így lett jó. Igaz a végeredmény inkább lapos, inkább keksz, mint puszedli formájú, tehát lehet, hogy a plusz 125 gr lisztet is felvenné a massza, de így is remek lett.
Extra csokoládés keksz
Hozzávalók:
250 gr puha vaj
1 csomag vaníliás cukor
350 gr kristálycukor
2 egész tojás
125 gr liszt 2 gr szárított élesztővel elkeverve
60 gr cukrozatlan kakaópor
50 gr kókuszreszelék
100 gr szilánkosra vágott jó minőségű étcsokoládé
10 dkg aszalt vörösáfonya
Elkészítés: A sütőt 160°C-ra előmelegítem, a tepsit sütőpapírral kibélelem. A cukrokat a tojásokkal robotgép segítségével habosra keverem, hozzáadom a puha vajat, a kókuszt, a kakaót, majd sima masszává keverem. Átváltok fakanálra és hozzákeverem az élesztős lisztet, majd az étcsoki szilánkokat. A tepsire nagykanál segítségével kis halmokat rakok (kb. a nagykanál 1/3-ának megfelelő mennyiséget), nem baj, ha nem egyenletes az eloszlása, tapasztalat, hogy szétsül. 160°-on, kb. 15 percig szárítom, amíg a teteje kissé megszilárdul. Nem szabad nagyon kiszárítani. Igazi Mikulás-eledel, kívül ropog, belül puha, tejjel nagyon finom.
4 megjegyzés:
Én is pont most tettem szert az Ízvarázsra! :)A szárított élesztő eben a könyvben végig fordítási hiba, a sütőport érti alatta. De ezek szerint az ízét nem befolyásolta... Guszták egyébként nagyon!
Hú, köszi az infót, akkor ezt szem előtt tartom. Az ízét nem befolyásolta egyáltalán, de talán emiatt terült el, mint az Alföld... :D
kicsi vú megelőzött: végig külön van a self-r(a)ising flour (sütőporos liszt) meg a sima, tuti valami konyhai analfabéta ferdítette, pedig az egyik legjobb könyv - és ez a másik kókuszos, amit nagyon bírok belőle (az egyik a chilii-féle versenymű).
Köszönöm a tippet! Jó ezeket tudni, legközelebb szem előtt tartom. Felmerül az emberben ilyenkor a kérdés: kik fordítják a szakácskönyveket? :( De még ez is hagyján... Miért nem lektorálja olyan legalább, aki konyít is a konyhaművészethez? :)
Megjegyzés küldése