2008-10-31

7 dolog, amit nem tudtál rólam

Kicsivú és Sylvia is megdobott egy-egy kérdéssel. Ezúton is köszönet érte, hogy gondoltak rám. Lássuk azt a hét dolgot, amit talán eddig nem tudtatok rólam.


1. Nagy mozibajáró vagyok. Bármikor, bármely napszakban képes vagyok beülni egy filmre, s általában nem is lövök nagyon mellé a választásaimmal. Jöhet bármilyen műfaj, bár a klasszikus romantikus, csöpögős "limonádékat" nem szeretem annyira. Imádom az animációs filmeket és a mesefilmeket! Képes vagyok vasárnap reggeli közben rajzfilmet nézni. :) A thrillert és a horrort is nagyon szeretem, de Sylviához hasonlóan az izgalmas részeket csukott szemmel és betapasztott füllel élem át, hogy aztán otthon esténként többször is ellenőrizzem, hogy tényleg zárva-e az ajtó és tényleg nincsen senki a másik szobában. :)
2. Jogász vagyok és ez a környezetem szerint néha a magánéletben is meglátszik. Nem vagyok nagyon vaskalapos és kocka, de mindig elolvasom azt, amit aláírok (pontról-pontra) és szeretem, ha van papír a dolgokról és ezzel a szeretteimet is "gyötröm". Egyébként szerény vagyok és inkább introvertált: csak kis idő és ismeretség után mutatom meg az igazi arcomat és nem mindenkinek. Olyankor derül ki, hogy vidám és temperamentumos vagyok amúgy. Utálom a protokollt és a locsifecsi jópofizást, ez utóbbi, a kötelező jellegű semmitmondó, üres beszélgetés nekem nem megy. Tehát ilyen értelemben nem is vagyok annyira jogász-alkat. :) Könnyen megbocsátok, de nehezen felejtek.
3. Lámpaoltás és puszi után nekem is beindul a beszélőkém, párom legnagyobb örömére. :)
4. Vérbeli gasztrobloggernek és gasztrománnak tartom magam, de bizony előfordul, hogy semmi kedvem főzni és ettől a ténytől ideges leszek. Ilyenkor azt gondolom magamról, hogy talán mégsem vagyok annyira vérbeli gasztroblogger, hiszen a jó blogger kivont fakanállal áll a legnagyobb zűrzavar közepén is és mindig tele van a sütisdoboza.
5. Apropó sütisdoboz: a nagy álmom, hogy legyen egy igazi, autentikus, gyönyörűséges "cookie jar"-om, azaz sütisdobozom, ami telis tele van mindig házi készítésű keksszel, sütivel. Még keresem az igazi dobozt, itthon nem találtam még megfelelőt.
6. Gyűjtöm a receptmagazinokat és a szakácskönyveket, plusz komoly receptgyűjteményem van a netről. Tervezem, hogy egyszer csinálok egy tematikus tartalomjegyzéket, hogy melyik recept melyik újságban van. Praktikus lenne, így célirányosan tudnék a receptek között keresni, amikor kell valami és nem kellene az összeset átlapozni: a mennyiségre való tekintettel ez komoly izommunka. Idő hiányában ez a projekt még várat magára. Ja és gyűjtöm a bögréket is, főleg a macskásakat. És a legfontosabb, a hűtőmágneseket is gyűjtöm! Akárhova utazunk, hozunk egyet magunkkal, amit aztán ünnepélyes keretek között helyezünk el a többi között.
7. Szeretek örömet szerezni azoknak, akiket szeretek. Nagyon szeretek ajándékozni, meglepetést előkészíteni legyen az akár gasztro meglepetés is. Kicsivúhoz hasonlóan engem is bánt, ha nem dícsérik vagy említésre sem méltatják a főztöm. Sajnos hajlamos vagyok többször kérdezgetni, mint az szükséges, hogy "tényleg finom?"... :D
Elvesztettem a fonalat, hogy ki volt már és ki nem, így ezúton dobom tovább a labdát mindazoknak, akik e sorokat olvassák, de még nem válaszoltak a kérdésre.

2008-10-22

Lebbencsleves...


... avagy amikor a Nagyi életet ment.


Van az úgy, hogy az ember lányának megfájdul a torka és igencsak maródi. Feje fáj, húz is, láza megy fel. Érzi, hogy baj lesz ebből, de a munkát választja pihenés helyett.

Van az úgy, hogy az ember lányának a gonosz vírus/baci a légcsövét, sőt az egész "berendezését" megtámadja, így már másnap meg sem tud nyikkanni, hangja egy szál se, fáj az egész légcsöve légvételkor, köhögéskor különösen, így nem is álmodik a munkába menetelről (nagy szó!), úgy dönt - persze Tőle kell azért a gyenge erőszak :) - nem lesz ő ma a munka hőse, inkább kikúrálja magát. Irány az orvos, recept, gyógyszer. Igen ám, csak kedve, ereje főzni nincs, gyógyító meleg leveskét, amit ilyenkor kell.

Van az úgy, hogy ilyenkor a Nagyi életet ment. Miután közel 81 évesen, 3 dédunoka pesztonkálásából hazaér, sürög-forog, "mitennél-lebencslevest" kérdés felelet elhangzik és íme:



Lebbencsleves még ilyen jól sosem esett. :)

Egyébként Anyukám is hasonló szinteken bír életet menteni. Hiába, ez egy ilyen család...

A leves az alábbi recept szerint reprodukálható, bár attól lesz igazán életmentő, ha szívvel-lélekkel és nagy szeretettel készül.

Hozzávalók:
15 dkg lebbencstészta
5 dkg füstölt szalonna
40 dkg burgonya
1 fej vöröshagyma
1/2 paprika
1 db paradicsom
zeller zöldje
pirospaprika

Elkészítés:

1. A szalonnát kockákra vágva zsírjára sütjük, majd félretesszük. (Én nem szeretem a benne főtt szalonnát, nekem olyan "rugós" lesz így, ezért a pörc másként folytatja pályafutását.)

2. A szalonna zsírján a nagyobb darabokra összetört lebbencstésztát (vagy készen vásárolt kockatésztát) és a hagymát a zsíron megpirítunk.

3. Ha kész, a tűzről lehúzva (hogy nehogy megkeseredjen) pirospaprikával megszórjuk.

4. Meleg vízzel felengedjük és kockára vagy karikára vágott burgonyával, nagyobb kockára vágott paradicsommal és paprikával, a zellert is mellé dobva, együtt lassú tűzön puhára főzzük.

Mandulás körtetorta

Kaptunk a nővéreméktől egy nagy zacskónyi körtét. Mivel ennyit elfogyasztani csak úgy magában sok lett volna, Ízbolygó körtés sütijére esett a választás.

Hozzávalók:
10 dkg cukor (+ egy cs. vaníliás cukor)
15 dkg puha vaj
3 tojás
20 dkg túró
20 dkg őrölt mandula
10 dkg finom liszt
1 zacskó sütőpor
egy kis Amaretto likőr (elhagyható)
fél dl citromlé (én reszelt héjából is tettem bele)
3 közepes körte
10 dkg egész mandula (héjas)
4 ek. mandula (szeletelt)
3 ek. házi baracklekvár

1. Egy csatos tortaforma alját sütőpapírral kibéleljük.
2. A cukrot a vajjal habosra keverjük, majd a tojásokat egyenként hozzáadjuk, az áttört túrót is elkeverjük benne.
3. A lisztet, őrölt mandulát, sütőport a masszához keverjük.
4. Hozzáöntjük a likőrt és a citromlevet.
5. A tésztát a formába simítjuk és a kimagozott, vékonyra szeletelt körtékkel kirakjuk.
6. Az egész mandulákat kissé bele is nyomkodjuk, majd megszórjuk a szeletelt mandulával.
7. 180 fokon kb. 45 percig sütjük.
8. Ha kihűlt, a lekvárral megkenjük.

(Kép kicsit később.)

2008-10-08

A nagy sushi post

Amikor a romantikus vacsora postot írtam, elhatároztam, hogy írok majd egy összefoglaló sushi postot is az sk. sushi készítés saját tapasztalatairól, beszerzési helyekről, árakról stb.


Összességében elmondható, hogy sushit készíteni otthon is simán lehet. Néhány különlegesebb hozzávaló kell hozzá, de maga az elkészítés nem ördöngősség. És bár pár perc alatt belejöhetünk a sushi tekerésbe, azért az igazi sushi mesterséghez hosszú-hosszú évek kellenek.


Főbb sushi fajták


1. Nigiri sushi: általában téglalap alakú rizstömbre teszik a rávalót (pl. lazacot) és általában egy csík norival algalappal körbetekerik.


2. Maki sushi: nekem ezek a kis tekercsek a kedvenceim (a romantikus vacsorára is ezek készültek), belsejükben valamilyen töltelékkel (lehet hal, zöldség)


3. "Kifordított sushi": azaz amikor kívül van a rizs és belül az algalap.


Amit feltétlenül szerezzünk be


Nori lap: Ez a már emlegetett alga lap, amit általában 10 darabos kiszerelésben vásárolhatunk meg. Egy lapból kb. 6 db maki sushi lesz, tehát kiadós.


Wasabi: az a bizonyos japán torma, ami úgy csíp, mint még semmi. Lehet por alakban illetve kenőcsös formában is megvenni, én ez utóbbit választottam. Érdemes vékonyan megkennünk vele a tekercseket egy-két ponton, mert nagyon feldobja a sushi-t és nem mellesleg így nem olyan orrfacsaró/könnyfakasztó az ereje. Kezdő sushista koromban - a nagy erőspaprika, chili és erőspista barátságom okán kissé elbizakodottan - bekaptam egyben egy diónyi wasabi gombócot...na azt az élményt nem kívánom senkinek. A wasabi bemutatkozott... :)


Sushi rizs: Lehet, hogy más rizs is megteszi, de nekem így volt autentikus a sushi készítés. 1 kg-s kiszerelésben kapható általában.


Fehér rizsecet: Elmaradhatatlan, hiszen ez fogja megadni sushi rizsünk savát és borsát. Persze csak képletesen értve.


Gari azaz ecetes gyömbér: kicsit furcsa ízű, én nem rajongok érte, de érdemes egyszer kipróbálni.


Shoyu: japán szójaszósz, amit nem érdemes kispórolni, ha már sushi készítésre szánjuk a fejünket. Valahogy más mint a többi, érdemes megkóstolni.


Sushitekerő lap: Én megvettem az "eredetit", kb. 300,- Forintért. Biztos jó a többi is (pl. IKEÁ-s bambusz alátét), de az eredetit történetesen a sushilap méretére szabták, így kezdőként könnyebb szerintem ezzel dolgozni.
Belevalók: csak ötletelés szinten pár belevaló: tofu, surimi, rák, különféle halak (pl. lazac, makréla), avokádó, uborka, omlett, de szinte bármi, amit odaillőnek érzünk.


Beszerzés


Én a Vámház téren levő Nagycsarnokban levő Ázsia boltba mentem beszerző körútra, és mindent meg is kaptam, ami a sushi-készítő kezdőpakkhoz kellett. Több boltot még nem sikerült felderítenem, de ha találok még, írok róla.
Íme a beszerző körutam eredménye. (Persze nem csak sushi cuccok tartottak velem a hazafele úton. :) )

Elkészítés

Az elkészítésről írtam már itt, de hasznos infókat olvashatunk itt és angol nyelven itt.