Barackos-habos pite

Omlós tészta alapokon, vanília pudingos barackos töltelék, sült tojáshabbal megkoronázva.

Hozzávalók:

A tésztához:

15 dkg liszt

15 dkg vaj

5 dkg porcukor

1 egész tojás

Töltelékhez:

1 cs. főzős vaníliás pudingpor

3 ek. kristálycukor

4 dl tej

6 db felezett őszibarack (konzervből)

Tetejére:

3 tojásfehérje

15 dkg porcukor

1 citrom héja és leve

Elkészítés:

1. A tészta hozzávalóit a tojás kivételével elmorzsoljuk, majd a tojást is hozzáadva laza kis tésztává gyúrjuk. Folpack-ba csomagolva, 20 percre a hűtőbe tesszük. Majd kb. 28 cm átmérőjű, cakkos peremű piteformába nyújtjuk/tapicskoljuk. Az alját villával megszurkáljuk és 180 °C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt elősütjük.

2. A pudingport a cukorral és 1 dl tejjel jól elkeverjük. A maradék tejet felforraljuk, és a pudingos cukros tejet hozzáadva, folyamatos kevergetés mellett készre főzzük. Pár percet hűlni hagyjuk, majd az elősütött pitealapra simítjuk.

3. A felezett őszibarackokat centis szeletekre vágjuk és a pudingba nyomjuk.

4. A tojásfehérjékből pici sóval kemény habot verünk, majd hozzáadjuk a porcukrot, a citrom levét és héját. A sütire simítjuk és 8-10 percig sütjük (180 °C-on). Ne süssük túl, mint ahogy én tettem, a fenti kép szerint. :)

/Forrás: Nők Lapja Konyhája 2011. március, Papp Emese receptje/

Egészséges répatorta

Sosem készítettem még répatortát és az igazat megvallva, sosem kerestem a kóstolás lehetőségét. Most viszont, hogy egészségtudatos konyhát próbálok vinni, muszáj volt körülnézni, hogy mi finomat lehet sütni egészséges alapanyagokból. Adott volt a répatorta ötlete, már csak egy jó recept kellett hozzá, így bukkantam Rossamela kedvenc répatorta receptjére.

Valóban nagyon-nagyon finom, különösen a tésztája fogott meg: mennyei. A tetején a habot én másként képzelem, hjajh, hiányzik a tejszínhab... :)

Hozzávalók:

3 egész tojás

1 dl nádcukor

1 dl olaj

4 dl finomra reszelt sárgarépa

1, 5 dl felaprított dióbél

1 csomag sütőpor

1 kk. őrölt fahéj

1 kk. őrölt kardamom

4 dl teljes kiőrlésű rozs- vagy zabliszt

A tetejére:

20 dkg natúr (!) tejszínes krémsajt

1 narancs (nálam citrom)

1 evőkanál méz

Elkészítés:

1. A tojások fehérjéből kemény habot verünk.

2. A sárgáját a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a reszelt sárgarépát, a diót és az olajat.

3. A lisztet a sütőporral és a fűszerekkel elvegyítem, majd beleszitálom a répás-tojásos keverékbe, majd a masszába óvatosan beleforgatom a felvert tojáshabot.

4. A tésztát kivajazott, kapcsos, 26 cm átmérőjű tortaformába töltjük és 180 fokon kb. 30 percig sütjük (tűpróba!).

5. Közben a krémsajtot a mézzel, a narancs (citrom) lereszelt héjával és kifacsart levével kikeverjük. A teljesen kihűlt torta tetejére kenjük.

Hagyományos zserbó

Zserbót ugyebár inkább Karácsonykor sütünk. :) De vannak, akiknél Húsvétkor is asztalra kerül, vagy ünneptől függetlenül bármikor.

Eddig az alábbi zserbó recept vált be a legjobban.

Hozzávalók:


A tésztához:

1/2 dl langyos tej
1 kockacukor
25 gr friss élesztő
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
1 tojás
csipet só
1 dl tejföl


A töltelékhez:

30 dkg darált dió
20 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja

300 gr házi baracklekvár


Tetejére:
2 csomag Dr. Oetker Ét Tortabevonó vagy a lenti mázvariációk egyike


Elkészítés:

1. Az élesztőt a langyos tejben (melyben a kockacukrot feloldottuk) elkeverjük és meleg helyen felfuttatjuk.

2. A lisztben a vajat elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a kétféle cukrot, a tojást, a sót, és a tejfölt, jól összegyúrjuk. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük pihenni.

3. A töltelék hozzávalóit elkeverjük.

4. Egy kb. 30x40 cm-es tepsit kivajazunk és kilisztezünk (vagy sütőpapírral beborítjuk).

5. A tésztát négy egyenlő cipóra osztjuk. Az 1. gombócot tepsi méretűre nyújtjuk, a tepsibe simítjuk, túllógó széleit könyörtelenül levágjuk (mindegyikkel így járunk majd el). 100 gr baracklekvárt elsimítunk rajta, diótöltelék harmadával megszórjuk. A 2. lappal és a 3. lappal hasonlóan járunk el és hasonlóan rétegezzük. A 4. lapot a sütemény tetejére nyújtjuk, villával pár helyen megszurkáljuk, széleit lenyomjuk. Tiszta konyharuhával letakarjuk és kb. 1 órán át pihentetjük.

6. Közben a sütőt 180°C-ra előmelegítjük. Az idő elteltével a süteményt betesszük és 35-40 percig sütjük. Tepsiben hagyjuk kihűlni. Amikor kihűlt csokoládémázzal bevonjuk.

Csokoládémáz:

A tökéletes csokoládémázat még nem sikerült megtalálni. Ami elég fényes, és megszilárdul. A képen látható süteményt készen vett öntettel vontuk be. Legközelebb házi mázat készítek hozzá.

Az eredeti recept a következőeket ajánlja:

Máz 1:

200 gr (minél jobb minőségű!) étcsokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, 2 ek.olajjal elkeverjük és a süteményt bevonjuk vele.

Máz 2 (nehezen szárad, sőt Karácsonykor 1 hét múlva száradt csak meg :) ):

150 gr porcukrot, 2 ek. cukrozatlan kakaóport, 1 dl vizet sűrűre főzünk. Ha langyosra hűlt, 150 gr vajat és 1 kk. olajat belekeverünk, majd ezzel vonjuk be a süteményt.

(Lajos Mari receptje, valamelyik Nők Lapjából.)

Puncs szelet

Régóta dédelgetem az alábbi receptet, de sajnos alulmúlta a várakozásaimat. Igaz csak az enyémet, mert aki kóstolta, annak nagyon ízlett. Senkinek nem akarom elvenni a kedvét a sütitől, mert alapjaiban jó, de valami hiányzik még a tökéletes eredményhez. Nem jöttem még rá, hogy pontosan mi vele a gond, de az alábbiakra mindenképpen érdemes figyelni az elkészítésekor:

Ad 1.Tényleg nagyon vigyázni kell, hogy az egyes tésztalapok ne száradjanak ki sülés közben, különben tényleg nagyon száraz lesz az eredmény.

Ad 2. Lehetne a töltelék kicsit szaftosabb, "tocsogósabb". Talán több rum? Több cukorszirup? Nem tudom...

Ad 3. Semmiképpen nem célszerű a mázt _teljesen_ rászárítani a tetejére. Esetleg másfajta mázzal is lehetne próbálkozni.

Nem teljesen reménytelen a recept, csak nem sikerült olyan igazi szaftos, omlós puncs szeletet alkotnom, mint a cukrászdai.

(Akinek van a tarsolyában egy jó kis _igazi_ puncs szelet recept, kérem, ne fogja vissza magát. :) )

Hozzávalók:


A tésztához:
50 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor
15 dkg vaj
20 dkg kristálycukor
2 tojás sárgája
kb. 2 dl tejföl


A töltelékhez:
1 összetört tésztalap
10 dkg kristálycukor
2 dl víz
10 dkg darált dió
2 ek. cukrozatlan kakaópor
1 cs.vaníliás cukor
0,5-1 dl jóminőségű rum/rumaroma


Kenéshez:
6 ek. sárgabarack lekvár


Mázhoz:
2 tojásfehérje
10 dkg porcukor
1 mokkáskanál piros ételszínezék (de jobb a málnaszörp)


Elkészítés:

1. A tészta hozávalóiból közepesen kemény tésztát gyúrunk. Három egyenlő részre osztjuk és egy kb. 25x35 cm-es kivajazott tepsiben egyenként megsütjük a lapokat (előmelegített sütőben, 180°C-on, kb. 10 perc alatt). Vigyázzunk, hogy ne száradjon ki!

2. A töltelékhez a cukrot a vízzel kevergetve 3 percig forraljuk. Ha kész, a tűzről lehúzzuk és hozzáadjuk a kakaóport, a diót, valamint a vaníliás cukrot. A legkevésbé sikerült tésztalapot beletördeljük, jól összekeverjük, a rumot is hozzáadjuk, elvegyítjük.

3. Az egyik tésztalapot a tepsibe visszatesszük, a tölteléket egyenletesen rásimítjuk. A másik tésztalapot ráfektetjük, kicsit rá is nyomjuk. Lepréselve a hűtőbe tesszük. (A tetejére nagyobb deszkát fektetünk, amire nehezékeket pl. két 1 literes tejet fektetünk.) Én egy éjszakát hagytam a hűtőben, de a recept szerint 6-8 óra is elég.

4. Ezt követően a tetejét kissé meglangyított baracklekvárral megkenjük, majd visszatesszük a hűtőszekrénybe.

5. A mázat elkészítjük. A tojásfehérjét csipet sóval félig felverjük, majd a porcukrot hozzáadjuk és vízgőz fölött kemény habbá verjük (amennyire megy). Hozzáadjuk a színezéket/szörpöt.

6. A mázat egyenletesen a süteményre simítjuk és 150°C-os sütőben 6-8 perc alatt kicsit rászárítjuk (ne teljesen, ahogy a képen látható). Állítólag vékony pengéjű, forró vízbe mártott késsel jól szeletelhető.

Forrás: Príma Konyha Magazin 2008. szeptemberi szám (44-45. oldal)

Rákóczi túrós

A legkedvesebb süteményeim egyike.

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg finom liszt
20 dkg margarin/vaj
10 dkg porcukor
1 z. sütőpor
1 z.vaníliás cukor
1 db tojás sárgája
reszelt citromhéj és lé
1 ek. tejföl

Hozzávalók a túró töltelékhez:

3/4 kg túró
3 evőkanál búzadara

1 nagyobb tojás

5 dkg porcukor

1 vaniliáscukor

1 citrom reszelt héja és leve

ízlés szerint mazsola

baracklekvár (legjobb a házi)

Hozzávalók a tojáshabhoz:

6 tojás fehérje

8 dkg porcukor

csipet só

Elkészítés:

1. A tészta hozzávalóiból gyors mozdulatokkal ruganyos tésztát gyúrunk és lefóliázva 1 órára a hűtőbe tesszük.

2. Ha letelt az idő, közepes tepsi méretűre nyújtjuk és kivajazott-kimorzsázott tepsibe helyezzük. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. A tésztát megszórjuk zsemlemorzsával, majd a sütőbe téve kb. 20 percig sütjük (előtte villával megszurkáljuk itt-ott.)

3. A túrótöltelék hozzávalót alaposan kikeverjük. Ha letelt az első sütési idő, a tésztára kenjük a lekvárt, majd a túrótölteléket és még 20 percig sütjük.

4. Közben a tojások fehérjéből csipet sóval nagyon kemény habot verünk, majd a legvégén hozzákeverjük a porcukrot és tovább verjük 1-2 percig. Ha letelt a sütési idő, egyenletesen elosztjuk a sütemény tetején és még 5 percig sütjük, majd lekapcsoljuk a sütőt és még 10 percig szárítjuk.

5. Ha kihűlt, nedves késsel könnyen szeletelhetjük.

Mágnás diós pite

Omlós tészta, lekvár, és diós tojáshab rácsokkal cifrázva: ez a mágnás diós pite. Egyébként teljesen ugyanaz, mint a főispánné remeke, csak a habjában dió is van. Mindig is foglalkoztatott egy-egy étel eredete: vajon ki volt az, aki először készítette, hogy jött rá a receptre, stb. Nagymamám ma egy érdekes történetet mesélt a mágnás diós pite kapcsán, amit Ő is a nagymamájától hallott. Réges-régen a szegényebb családok nem engedhették meg maguknak, hogy drága diót süssenek a vasárnapi süteménybe, így amikor mágnásra szottyant kedvük, a habjából kihagyták a diót. Előkelő névvel illették, a főispánné remeke nevet adták a süteménynek, hogy ezzel is érzékeltessék, nem akármilyen süteményről van szó. :) Hogy a történet igaz-e vagy sem, az sosem fog kiderülni, de hogy mindkét sütemény remekbe szabott, az bizonyos.

Hozzávalók:

A tésztához:

30 dkg liszt
15 dkg margarin/vaj

1 ek. tejföl

1 cs. sütőpor

csipet só

1 egész tojás

1 citrom leve és reszelt héja

10 dkg porcukor

1 cs. vaníliás cukor

A töltelékhez:

20 dkg porcukor

4 egész tojás

15 dkg darált dió

1 cs. vaníliás cukor

8-10 ek. homogén baracklekvár

Elkészítés:

1. A lisztet a sütőporral és a sóval átszitáljuk, a vajat belemorzsoljuk. Hozzáadjuk acitrom levét és héját, a tejfölt, a vaníliás cukrot és a porcukrot. Rugalmas cipót gyúrunk belőle, majd kétfelé vesszük. (A 3/4 részéből lesz a tészta, az 1/4 részéből pedig a rács.)

2. Egy közepes méretű, magas peremű tepsit kivajazunk és morzsával megszórunk. A sütőt 170 °C-ra előmelegítjük.

3. A nagyobbik tésztabucit lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtjuk, és a sodrófára tekerve a tepsibe helyezzük, majd a tepsi aljára tapicskoljuk. Egyenletesen megkenjük a baracklekvárral.

4. A töltelékhez a tojások sárgáját a porcukorral, a vaníliás cukorral és egy citrom levével habosra keverjük. Hozzáadjuk a darált diót, jól elkeverjük. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A két masszát óvatosan egybeforgatjuk, majd egyenletesen a lekváros tészta tetejére kenjük.

5. A maradék tésztabuciból csipeteket letépve rácsokat sodrunk és a habra helyezzük. Opcionálisan megkenjük a rácsokat tojássárgával (de tapasztalatból mondom, hogy úgyis belesül). 170°C-on kb. 35-40 perc alatt halványdrapp árnyalatúra sütjük, de nézzünk rá gyakran, hogy nem sül-e nagyon a teteje. Ilyen esetben vegyük lejjebb a hőfokot vagy tegyük alacsonyabbra a sütőben. Akkor szeleteljük, ha kihűlt!

Hókifli

A hókifli is az egyik lehető leghagyományosabb karácsonyi édesség, legalábbis ami a mi családunkat illeti. Most mégis csak Karácsony után készült el, a nagy munkahelyi hajtásnak köszönhetően...

Az alább közölt receptre Sütis néne oldalán bukkantam rá, de eredetileg E.Margit vagy talán Limara indította útjára. Nagyon finom, könnyű tészta lesz belőle, ami jól kezelhető és akár előző nap is előkészíthető, másnap meg már csak nyújtani, tölteni és formázni kell. Nálunk most baracklekvárosak készültek, mivel dióból és mákból bőőőven jutott a beiglibe... :)

Hozzávalók:

50 dkg rétesliszt

25 dkg margarin

2 dl tejföl

csipet só

1 ek. porcukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor (vagy ha van házi vaníliás cukor, az a legjobb)

2 dkg friss élesztő

kb. 0,5 dl tej

Elkészítés:

1. Az élesztőt a langyos, cukros (1 mokkáskanál) tejben meleg, de nem forró helyen felfuttatjuk.

2. A lisztben tenyerünk között elmorzsoljuk a margarint, majd a többi hozzávalóval rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Ha a tészta esetleg nem állna össze, egy kevés langyos tejet lehet még hozzá tenni, míg kellően jól gyúrható, könnyű tésztát nem kapunk.

3. Két gombócba vesszük, és letakarva szobahőmérsékleten legalább 30 percig pihentetjük. (Akár folpack-ba is csomagolhatjuk és úgy eláll másnapig akár.)

4. Kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk, a legnagyobb pogácsaszaggatónkkal köröket szaggatunk belőle, majd kedvünk szerinti töltelékkel megtöltjük. Feltekerjük, kifliket hajtunk belőlük.

5. Sütőpapírral kibélelt tepsin, előmelegített 180 °C-os sütőben, kb. 15 percig sütjük, és még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.

Töltelék variációk: dió, mák, gesztenye, túró.

A tökéletes karácsonyi mézes (Piernik)

Kedves Olvasóim! Ez a hagyományos lengyel mézes sütemény gasztrobloggerságom csúcsa! :) Olyan, ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva. Gyakorlatilag ezt a mézest kerestem eddig. :)

Nem kell elrettenni a hozzávalók láttán, ugyan mennyiségre tetemes és igen sokféle, de a tésztából kétféle sütemény sül ki és rengeteg lesz belőle.

A receptet Tyúkanyótól tanultam és a recept teljesen autentikus, egyenesen Tyúkanyó lengyel kapcsolataiból eredeztethető. Ennek köszönhetően reményeim szerint lesz még itt bigos (a lengyel "székelykáposzta") és barscs (orosz céklaleves) levesbetétként pedig pierog.

Az elkészítése tulajdonképpen nem veszedelmesen nehéz, inkább csak hosszadalmas. Így jó, ha több napra ütemezzük a munkálatokat: első nap összeállítjuk a tésztát, másnap kisütjük, harmadnap pedig díszítjük. Így nem kapunk idegösszeroppanást a kapkodásban és nem úgy járunk a nap végére, mint egy anyóka (mivel mindegyik figura egy szuszra való feldíszítése nem kis munka és görnyedés).

Jó, ha Karácsony előtt legalább 1 héttel elkészítjük, mert akkor a premier előtt van ideje egy pléhdobozban puhulni (bár nekem így is puha, de azért nem fog ártani neki a pihenés).

Hozzávalók egy nagy adaghoz:

75 dkg méz
25 dkg igazi vaj
25 dkg margarin
10 tojás
0.5 kg kristálycukor
1 kis bögre (kb. 2 dl kristálycukor karamellizálva)
10 dkg kakaó
2 csomag őrölt szegfűszeg
3 csomag őrölt fahéj
20 dkg aprószemű mazsola
1 csomag szalalkáli (2 ek.)
10 dkg kandírozott narancshéj
1.5 dl erős feketekávé
2 kg liszt

a díszítéshez:
- 0.5 kg diófél
- szilvalekvár
- díszítő cukrok (színes, étcsokis, vagy jégcukor)
- étcsokoládé, rumaroma, cukrozatlan kakaópor és cukor összeolvasztásából csokimáz

Elkészítés:

1. A mézet egy nagyobb lábasba töltjük és lassú tűzön melegíteni kezdjük. Amikor már meleg a méz, apránként hozzáadjuk a cukrot, a cukrozatlan kakaóport, a szegfűszeget, a fahéjat, a mazsolát, a kandírozott narancshéjat, a margarint és a vajat. Jól elvegyítjük.

2. A bögre cukrot lassú tűzön karamellizáljuk, majd a mézes kevercshez adjuk. Hozzáadjuk a kávét is, jól elkevergetjük. Kihűtjük (legalább langyosra).

3. Amint kihűlt, egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat.

4. 1 kg lisztet a szalalkálival összekeverjük és apránként a mézes masszához adjuk. Jól el kell dolgozni! Az utolsó (azaz a második) kiló lisztet óvatosan adjuk hozzá, nem biztos, hogy kell bele az egész. Akkor jó, ha a gyúrás eredményeképpen a tésztánk szép fényes, nem baj ha kicsit ragadós még. Akkor hagyjuk abba a liszt hozzáadását, amikor már szépen összeállt a tészta és jó rugalmas, de még adnánk hozzá egy picit (ez az utolsó adag liszt már nem kell bele). A tésztát egy napot, de legalább egy éjszakát szobahőmérsékleten (!) pihentetjük, alufóliával alaposan letakarva, hogy ne száradjon ki.

5. Másnap a tésztából kétféle süteményt sütünk. Egy tetszőleges méretű tepsit (nálam 35x20 cm-est) sütőpapírral kibélelünk. A tészta egyik felét 2 cm vastagra nyújtjuk és a tesibe helyezzük (a nyújtásnál csínján bánjuk a lisztezéssel, nehogy túl kemény legyen a végére a tészta). 180 fokon 30-35 percig sütjük (tűpróba, különösen a belsejénél!), szépen fel fog jönni sütés közben. Ha kisült és kihűlt, a tepsi hosszabbik végére merőlegesen elfelezzük egyszer, majd a két darabot elfelezzük külön-külön is lapjával. A lapok közé lekvárt kenünk, a másik lapot a tetejére illesztjük és alufóliába jó szorosan becsavarjuk, egy napot pihentetjük (vagy kettőt). Másnap kis kockákra vágjuk. Olvasztott csokiba mártjuk minden oldalát, a tetejébe fél diót nyomunk. Ez a süti kész is.

6. A tészta másik feléből pedig tetszés szerinti alakokat szaggatunk. Ehhez és nyújtás előtt, ha ragadósnak bizonyul még, a deszkát belisztezzük (de csak módjával!) és kb. 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk, majd kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt lapos tepsibe tesszük és 150 fokon 8-10 percig sütjük, hogy éppen megszilárduljon. Akkor jó, ha a darabkákat megfordítva már szilárd az aljuk, de a tetejüket ha megnyomjuk, még puha. Nem szabad túlsütni, kiszárítani. Az első tepsi után hamar belejövünk.

7. Ha kihűlt, a tepsiről leszedegetjük és olvasztott csokiba mártjuk vagy cukormázzal díszítjük, vagy ahogy jólesik. Magában is finom.

(Az olvasztott csoki készülhet teljesen étcsokiból is, de takarékosabb, ha táblánként 2 ek. cukrozatlan kakaóport és 2 ek. porcukrot hozzáadunk annyi tejjel, hogy még sűrű legyen.)

Linzer sütemény

A bolti változatot nevezhetnénk nyugodtan "gépzsíros sütinek", a benne levő lekvár-szerűség miatt is. :) Ez viszont nagyon finom. Karácsonykor szerintem elengedhetetlen az aprósütemények körében. Nővérem gyerkőcei nagyon szeretik, különösen a Keresztfiam nagy kedvence. Tulajdonképpen az ő kedvükre készült a hétvégén, amikoris mézeskalács házikót gyártottunk az adventi készülődés jegyében (recept és fotó később).

Hozzávalók:



50 dkg finom liszt
25 dkg margarin/vaj
13 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 tojás sárgája
2 evőkanál hideg víz
1 citrom reszelt héja
1ek. citromlé


ízlés szerinti lekvár a ragasztgatáshoz (pl. barack, meggy, málna vagy valami pikáns lekvár)
porcukor a szóráshoz


Elkészítés:

1. Lisztet, cukrot, vaníliás cukrot és a margarint/vajat összekeverjük robotgéppel vagy kézzel elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a tojássárgáját, a vizet és a citromlevet. Addig gyúrjuk, amíg össze nem áll jó kis rugalmas tésztává. (Nyugalom, előbb-utóbb összeáll, ha végképp' nem menne, akkor igény szerint egy kis folyadékot (citromlé vagy víz) vagy lisztet adhatunk hozzá.) Folpack-ba csomagolva kb. fél órára a hűtőbe tesszük, de maradhat egy napot is akár.
2. Egy nagyobb tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tésztát lisztezett deszkán kb. 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk. Kiszúró formákkal kis alakzatokat szaggatunk belőle, a kis alakzatok felét pedig középen is kilyuggatjuk. (Ehhez a Nagyim kölcsönadta a kerámiagyűszűjét, de a legenda szerint vannak középen lukas szaggató formák - na ilyen kellene nekem... :) )

3. A sütőt előmelegítjük 170°C-ra és a tepsibe rakosgatott formácskákat kb. 5-7 percig sütjük. Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert akkor könnyen kemény lehet a tészta.

4. Ha kihűlt, a teli lapocskák közepét lekvárral megkenjük (kb. fél kiskanálnyi, de persze ez a sütink méretétől is függ), majd a lukas tetejét kissé rányomjuk. Mikor végeztünk a ragasztgatással, porcukorral meghintjük. Kész is.

Non plus ultra

A tojáshab a kókusz mellett a második nagy kedvencem, így Rákóczi túrós, a régen emlegetett főispánné remeke és pl. a non plus ultra bármikor befigyelhet. A kis lekvárt rejtő, tojáshabsipkával megkoronázott omlós sütemények méltán kapták a "felülmúlhatatlan" illetve "utolérhetetlen" jelentést hordozó nevet. Legalábbis az én ízlésem szerint. :)

Hozzávalók:


20 dkg liszt
20 dkg vaj
5 dkg kristály cukor
1 zacskó vaníliás cukor
2 tojássárgája
csipet só


A bevonathoz:
20 dkg porcukor
2 tojásfehérje
20 dkg baracklekvár
némi citromlé



Elkészítés:

1. A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk, de mindezt gyorsan, tehát nem gyúrkásszuk sokáig, éppen csak hogy ruganyos, egynemű tésztát kapjunk. Ezután folpack-ba csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük.

2. Az idő elteltével vékonyra kinyújtjuk és apró pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, majd tepsibe rakosgatjuk. Nem kell hézagot kihagyni az egyed lapok között, mert sülés közben nem nő meg, nem az a dolga.

3. A tojásfehérjét pici sóval keményebb habbá verjük, majd hozzáadjuk a porcukrot és a kevés citromlevet (kb. 1 ek.). Nem baj, ha a hab összeesik, a lényeg, hogy ne legyen se túl folyós, se túl kemény, hogy meg tudjon ülni a sütemények tetején.

4. Kiskanállal mindegyik lapocska közepére egy kevés habot pöttyintünk. (Ki kell tapasztalni, hogy hova és pontosan mennyit.)

5. 170°C-on kb. 10 prc alatt világos rózsaszínre sütjük.

6. Ha kihűlt, kettőt-kettőt lekvárral összeragasztunk úgy, hogy a hab kívül legyen.

Forrás: Horváth Ilona, Szakácskönyv)

Vaníliás túrókrémben sült baracktorta

Hétvégén nővéreméknél tanyázunk a Balcsi partján, ahol mindenféle finomságot szoktunk szabadtűzön sütni-főzni. Szokás szerint bevállaltam az édességkészítést, és ezzel az aktuális finomsággal készültem. Már sülés közben is isteni illatokat árasztott és az íze is nagyon finom.

Hozzávalók:

A tésztához:

1 cs. sütőpor

csipet só

25 dkg finomliszt

8 dkg kristálycukor

1 csomag vaníliás cukor

17 dkg vaj/margarin

1 tojás

1 citrom leve

A tésztára:

5 dkg mandula vagy dió durvára vágva (nálam szeletelt mandulabél)

kb. 60 dkg keményebb húsú őszi - és sárgabarack vegyesen

A túrókrémhez:

75 dkg tehéntúró

3 ek. finomliszt

1 cs. főzős vaníliapuding

20 dkg kristálycukor

1 cs. vaníliás cukor

3 tojás

1 tojásfehérje

7 dkg vaj/margarin

1 citrom héja

a forma kikenéséhez vaj és liszt, a torta lekenéséhez 1 tojássárga és 2 ek. tej

a tetejére porcukor és barack

Elkészítés:

1. Egy kapcsos tortaformát kivajazunk, majd kilisztezünk. A sütőt kb. 160°C-ra előmelegítjük.

2. A tésztát készítjük el először. Ehhez a cukrokat a tojással habosra keverjük, majd hozzáadjuk a puha vajat, jól elkeverjük. A lisztet a sütőporral elvegyítjük és a vajas keverékkel jól eldolgozzuk, kézzel egyszerűbb.

3. A masszát a kivajazott, kilisztezett formába tesszük és a tésztát belenyomkodjuk. Megszórjuk a mandulabéllel.

4. A barackokat meghámozzuk és negyedekbe vágjuk (vagy kisebb szeletekre). Üreged felükkel lefelé a tésztára rendezzük.

5. Ezután összeállítjuk a túrótölteléket. A túrót áttörjük, és a liszttel, a pudingporral, a cukrokkal, a tojással, a tojásfehérjével és a puha vajjal krémesre keverjük, frissen reszelt citromhéjjal ízesítjük. A krémet egyenletesen a barackok tetejére simítjuk.

6. A tojássárgáját a tejjel összekevejük és a torta tetejét lekenjük vele.

7. Mehet a sütőbe, ahol 160°C-on (légkeverésesben 150°C-on) kb. 1 óra 20 percen át sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni és ízlés szerint vékonyan porcukrozzuk a tetejét, illetve barackgerezdekkel díszítjük.

(Forrás: Príma Konyha Magazin 2008 augusztusi száma, kis módosításokkal)

Képviselőfánk

Nyitottam egy új kategóriát: Mumus a neve. Ide kerülnek majd azok az ételek, amelyekről általában (de én egészen biztosan) azt hisszük, hogy az elkészítésük ördöngősség. A Mumus kategóriába azok az ételek kerülhetnek, amelyek elkészítését misztikum övezi, de valójában a dolognak úgymond "nagyobb a füstje, mint a lángja", földi halandó is képes az elkészítésére.

Nálam abszolút ilyen volt a képviselőfánk. És majdnem az is maradt, mert az első tésztám nem sikerült. A tésztája nem más mint égetett tészta, a lényege az, hogy a zsiradékot (ami egyes receptek szerint vaj mások szerint zsír) vízzel felolvasztva liszttel kell nyílt lángon jól elkeverni, míg a tészta elválik az edény falától. Ezután jöhetnek bele egyenként (!) a tojások. Nagyjából ennyi.
Még sosem csináltam égetett tésztát, arról sem volt fogalmam, hogy hogy is kellene kinéznie, így történt, hogy amikor az eredetileg kinézett recept szerint készítettem (ami olajat írt), nem sikerült. De ahelyett, hogy megrettentem volna és feladtam volna, nekiláttam újra más mennyiségekkel és ezúttal libazsírral. A motiváció az volt, hogy a páromnak készült meglepinek. Jelentem: kiválóan sikerült. A tészta könnyű, levegős lett, óriási lukakkal a közepén.



Hozzávalók:

A tésztához:
3 dl víz
15 dkg zsír (nálam liba)
15 dkg finomliszt
4 tojás (+1 opcionális a kenéshez)
1 kiskanál cukor
csipet só

A krémhez:
2 zacskó főzős vaníliás pudingpor
5 ek. kristálycukor
6 dl tej
8 dl habtejszín
némi porcukor (kb.1-2 ek.) a tejszínhabhoz
3 zacskó habfixáló

Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 240 fokra. A vizet a sóval és a cukorral felforraljuk. Hozzáadjuk a zsírt és felolvasztjuk benne. Ekkor a lisztet beleszitáljuk, jól elkeverjük és addig forraljuk, amíg sima lesz és az edény falától elválik. A tűzről lehúzva hagyjuk kihűlni, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat és minden egyes tojás után nagyon alaposan elkeverjük a tésztát. Az a jó, ha egynemű, nyúlós, de mégis ruganyos tésztát kapunk. Ha darabos, vagy a zsirídék kicsapódik, akkor valami nem stimmel.
Egy nagy tepsit kivajazunk és a masszát csillagcsöves habzsákba töltve kb. 3 cm távolságra pingponglabdánál nagyobb halmokat nyomunk. Azonnal forró sütőbe toljuk és középmagasan, 5 percig 240 fokon, ezután 200 fokon még 15-18 percig sütjük. Nagyon fontos, hogy a sütőt közben nem szabad kinyitni! Ha nagyon sülne, lejjebb vehetjük a hőfokot. Látni fogjuk, hogy a fánkocskák szépen sülnek és nőnek is. Közben a vaníliás krém elkészíthető, annak is kell hűlni, nehogy forrón a tésztába töltve ellágyítsa azt.
Ha kész, a sütőt lekapcsoljuk és nélkül, hogy kinyitnánk az ajtaját kb. 10 percig magukra hagyjuk a süteményeket. 10 perc után is csak résnyire szabad a sütő ajtaját kinyitni pl. egy villával kitámasztva. Amikor már langyosak, kivehetjük a sütőből és ha teljesen kihűltek a kalapjukat (kb. a süti felső 1/3-át) levágjuk.

A krémet a recept hosszabban és bonyolultabban írja, de én egy gyorsabb és egyszerűbb megoldáshoz folyamodtam.
A pudingporokat ízlés szerinti cukorral, némi tejjel és a vaníliarúd kikapargatott belsejével csomómentesen elkeverjük, a maradék tejet feltesszük forrni, innentől a pudingot a szokott módon készítjük. Hagyjuk hűlni és közben a habtejszínt kemény habbá verjük és a végén hozzáadjuk a porcukrot és a habfixálót, majd addig verjük míg a kívánt keménységű nem lesz.
Ha a vaníliás krém kihűlt, kb. 5 ek. felvert tejszínhabbal fellazítjuk és a fánkocskákba töltjük, majd a tetejére tejszínhabot púpozunk, a kalapokat a helyükre tesszük és kész is.

(A fánk tészta receptjét Lévai Anikó A konyhaablakból c. szakácskönyvében találtam.)

Gesztenyés csillag

Gyors, egyszerű és finom. Nem lesz ropogós, inkább puha (liszt szinte alig van benne) és kicsit olyan, mintha gesztenyemasszával lenne töltve. Pedig nem is. :)

Hozzávalók:
7.5 dkg puha vaj
7.5 dkg porcukor
1 tojás
1 narancs héja (nálam citrom)
25 dkg felengedett gesztenyemassza
1.5 ek. finomliszt

Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 175 fokra és sütőpapírral kibélelünk egy tepsit.
A tésztát összeálítjuk: vajat habosra keverjük a porcukorral, ezután jön a tojás, a narancshéj és a darabokra tördelt gesztenyemassza és a liszt. Jól eldolgozzuk.
A tésztát habzsákkal (csillagcsövessel) tepsire nyomjuk. Kb. 2 cm átmérőjű csillagokat nyomunk, egymástól kb. 3 cm-re.
12 percig sütjük. Melegen még törik, de ha kihűlt szépen leszedegethető a tepsiről.

(Stahl Judit receptje a Gyors édességek című könyvből.)

Diós rúd

Az alábbi édesség Stahl-recept, és bevált. Megint. :) Könnyű és gyors édesség, és tényleg nagyon-nagyon finom. Nem csak dió-mániásoknak! A tésztája gyorsan összeáll és annyira könnyű és ízletes, hogy szerintem más töltelékkel is megállná a helyét.

Hozzávalók:

A töltelékhez:
5 dkg puha vaj
10 dkg darált dió
10 dkg kristály cukor
1 kk. fahéj
1/2 dl narancslé (én citromlevet tettem kényszerűségből bele)

A tésztához:
25 dkg finomliszt (és még amennyit felvesz)
1 ek. sütőpor
1 ek. kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl olaj
2 dl tej

kenéshez 1 tojássárga

Elkészítés:
A sütőt 220 fokra előmelegítjük, egy kb. 30x40 cm-es tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tölteléket állítjuk össze először. Ehhez a vajat, a diót, a cukrot, a fahéjat összekeverjük, legvégén a narancs (citrom) levet is hozzáadjuk és jól összedolgozzuk.
Most jön a tészta! A lisztet, a sütőport, a cukrot és a sót elkeverjük egy nagyobb tálban. Az olajat és a tejet jól elvegyítjük, majd a lisztkeverékhez adjuk és gyors mozdulatokkal összegyűrjük. Én úgy ítéltem meg, hogy még egy kis liszt kell bele, a lényeg, hogy összeálljon szépen a tésztánk, de könnyű legyen az állaga.
Lisztezett deszkán, lisztezett sodrófával 50x20 cm-es téglalappá nyújtjuk, egyenletesen elosztjuk rajta a tölteléket és kb. 5x10 cm-es csíkokat vágunk belőle. Végénél megfogjuk a csíkokat és pedrümk rajta. Én az egyszerűség kedvéért először a közepén csavartam egyet, aztán még a két végén egyet-egyet. A csíkokat a tepsire helyezzük egymástól 3 cm-re. A felvert tojássárgával megkenjük a tészta részét és 10-15 percig sütjük.
Ne lepődjünk meg, ha a töltelék egy része "lemászik" sülés közben a tésztáról, így is marad elég a sütin.



(Stahl Judit receptje a Gyors édességek című könyvből.)

Főispánné remeke

Korábban már megénekeltem ezt a süteményt, amely gyerekkorom ízeit és a drága Nagyikámnál töltött nyári hetek emlékét idézi. Rengeteg emlék kapcsolódik ehhez a sütihez, például az, hogy amikor már pukkadásig ettem magam a sütivel, akkor sem bírtam otthagyni a tojáshabot és rendszerint módszeresen leszedegettem az összes darabról. Persze a Nagyi sosem tette ezt szóvá. :)) Most meg is sütöttem, és pont olyan lett, mint amikor a Nagyi készítette (aki idén lesz 80 éves, és még mindig istenien süt... :))) ).

Főispánné remeke



Hozzávalók a tésztához:
25 dkg vaj
3 tojás sárgája
1 csomag sütőpor
15 dkg cukor
1 citrom reszelt héja és leve
50 dkg liszt
1 csomag vaníliás cukor



Hozzávalók a töltelékhez:
3 tojás fehérje
15 dkg porcukor
meggy- vagy bármilyen más pikáns lekvár (nálam most házi barack)
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:A fenti hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrunk, két különböző nagyságú részre osztjuk. A nagyobbik részt lisztezett deszkán kinyújtjuk és előzőleg kivajazott, kilisztezett tepsibe terítjük. Alaposan megkenjük lekvárral, a tetején elsimítjuk a tojás kemény habbá vert fehérjét (porcukrot ki ne hagyjuk belőle). A másik tésztából kis pálcikákat sodrunk, a tészta tetejét berácsozzuk. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tésztarácsok szép sárga színt nem kapnak.

Kapros túrós pite

Nővérem kedvence az a sütemény. Nem is olyan régen, még elsőéves egyetemista koromban gyorspostán küldtem névnapi meglepetésként Balatonra utána egy tepsi süteményt. A meglepetés valóban nagy meglepetést okozott, a süti az utat megúszta és elfogyott, a recept megmaradt és azóta is sütjük.

Hozzávalók:

A tésztához: A tésztához Nagymamám almás pite tésztáját használom.

25 dkg Ráma margarin

40 dkg finomliszt

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1/2 citrom reszelt héja és leve

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez: Fontos, hogy a túrót ne spóroljuk ki belőle... :)

1 kg túró

1 csokor friss kapor apróra vágva

ízlés szerint porcukor (kb. 4 ek.)

annyi tejföl, hogy ne túl híg, de mégis krémes masszát kapjunk (kb. 2 dl)

(Tipp: Ha túl hígra, vizesre sikeredne a túrókrémünk keverjünk bele egy evőkanál búzadarát.)

Elkészítés:

A Rámát a lisztben elmorzsolom, a többi hozzávalóval ruganyos tésztává gyúrom. 2 cipóra osztom, én úgy szoktam, hogy az egyik cipót nagyobbra hagyom kicsivel (ez lesz a süti alja), míg a másik cipő egy kicsivel kisebb (ez lesz a rácsos teteje majd). Egy nagyobb méretű, magasabb falú tepsit kivajazok. A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A nagyobb bucit veszem elő, lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtom, majd a tepsibe egyengetem, kézzel kicsit bele is „tapicskolom” (Nagyim szóhasználata :) ). Kicsit elősütöm, hogy nehogy a túró eláztassa. A túrókrémet a fenti hozzávalókból alaposan kikeverem és az elősütött tésztára egyengetem. A kisebb buciból rácsokat sodrok és négyzethálósan berácsozom a tetejét. Mehet vissza a sütőbe, kb. 30 percre. Akkor jó, amikor a tészta teteje halványdrapp színárnyalatot ölt és megszilárdult a túrókrém (tűpróba!). Ha kihűlt, szeletelhető.

Vajas-mandulás sütemény

Hétvégén megsütöttem Mamma süteményét és bizton állítom: nagyon finom. Igaz, szerintem nekem egy kicsit más lett, mint az eredeti... :) Az eltérés oka az lehet, hogy sajnos a sokadik helyen sem kaptam darabolt mandulát, így a receptben írt adagot szeletelt mandulával voltam kénytelen helyettesíteni. Így nekem egy kicsit másképpen is néz ki, szerintem állagra is más, de élvezeti értékéből mit sem veszített. A krém a süti tetején (esetemben) valójában cseppet sem krém, mert az olvasztott cukros-mandulás vaj beleivódik a tésztába és csak a mandula képez egy vékony és igen ropogós réteget a süti tetején.

Hozzávalók a tésztához:
25 dkg kristálycukor
25 dkg finomliszt
75 g vaj
2 dl tejszín
1 tk sütőpor
4 db tojás

A rávalóhoz:
20 dkg vaj
25 dkg kristálycukor
10 dkg darabolt mandula
10 dkg mandulalapocska
annyi tej, amennyitől krémes masszát kapunk (nálam ez 5 ek.)

A sütőt 180 ºC-ra előmelegítem. A vajat folyékonnyá olvasztom, majd a tészta hozzávalóit a receptben írt sorrendben robotgéppel alaposan összedolgozom. Egy közepes tepsit kivajazok a tésztát belesimítom. 15 percig sütöm.

A tetejére a vajat felolvasztom és összedolgozom a cukorral és mindkét fajta mandulával, majd annyi tejet adok hozzá, hogy krémes masszát kapjak. A megsült tésztára rásimítom a mandulás masszát. Nem kell megijedni attól, hogy folyós a massza (azért írom ezt, mert nekem meglepő volt, noha logikusan végiggondolva a receptet, ez természetes :) ), a tésztát nem áztatja el, hanem csak finoman beleolvad. Hogy ez megtörténjen, visszateszem a sütőbe és további 20 percig sütöm. Miután a tepsiben kihűlt, felvágom.

Húsvéti menü(ett)

Idén nagy svunggal vetettem bele magam a húsvéti menü tervezésébe. Tavaly ugyanis elmaradt a Húsvét, megfőtt ugyan a sonka, elkészültek a tojások, de jómagam az ágyat nyomtam, sürgős ügyeim voltak a mellékhelyiségben, szünetekben pedig a párom szorongatott meleg fedőt illetve meleg teáskannát a sajgó pocakomra. Idén még eddig elkerült minden kórság, így nagy elánnal kezdtem tervezni a menüt és kedvesem sem kényszerült az ápolásomra... :) Már posztoltam a foszlós kalácsról és a sonkáról, most a sütiket veszem sorra.

Nem kifejezetten húsvéti sütiket sütöttem idén, de attól még finomak voltak.

1. Almás pite (recept itt)

2. Retro süti (recept itt és itt)

Túró rudi

Hozzávalók:

Tészta: 20 dkg liszt, 3 ek. porcukor, 10 dkg Rama, 1/2 cs. sütőpor, 1 ek. cukrozatlan kakaópor, 2 ek. tejföl

Töltelék: 1/2 kg túró, 3 ek. búzadara, 20 dkg porcukor, ízlés szerint mazsola, 1 cs. vanilin cukor, 1 egész tojás

Máz: 15 dkg porcukor, 2 ek. tej, 2 ek. kakaó, 6 dkg vaj

Elkészítés: A tésztát elkészítjük, kinyújtjuk és egykivajazott, kilisztezett őzgerinc formába nyomkodjuk úgy, hogy a szélén bőven túllógjon. A mazsolás töltelékhez a hozzávalókat összeállítom, a krémet a tésztába egyengetem, a tésztaszélekkel beborítom. 20 percig sütöm. Sütés után tálra borítom, amikor kihűlt a mázzal (vagy felolvasztott étcsokival) bevonom. (A recept Edinától való.)

Almás pite, ahogy a Nagyim készíti

Ezt az almás pite receptet a Nagyimtól tanultam, szerintem kategóriájában a legfinomabb. Legalábbis eddig még mindig nagy sikert arattam vele, különösen a páromnál, aki nagyon szereti a szaftos sütiket. Na, ez a recept pont ilyen: szaftos, nem túl édes. Én a reszelt alma mellett még magozott meggyel is meg szoktam szórni, de az alább közölt receptben most az almáé a főszerep.

Frissítés! Kipróbáltam fele mennyiség finomliszt és fele mennyiség teljes kiőrlésű liszt keverékével és úgy is nagyon finom, csak a tészta színe picit sötétebb és lehet, hogy több folyadékot vesz fel (pl. kicsit több citromlé vagy tejföl)! Próbáljátok ki!

Almás pite

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg Ráma margarin
40 dkg finomliszt
12 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
1/2 citrom reszelt héja és leve
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:
2 kg alma
(opcionálisan fél kg magozott meggybefőtt vagy mirelit meggy)
fahéj
2 csomag vaníliás cukor

A Rámát a lisztben elmorzsolom, a többi hozzávalóval ruganyos tésztává gyúrom. 2 cipóra osztom, én úgy szoktam, hogy az egyik cipót nagyobbra hagyom kicsivel (ez lesz a süti alja), míg a másik cipő egy kicsivel kisebb (ez lesz a teteje majd). Szerintem ugyanis sokkal finomabb, ha alul van a több tészta, rajta a dús töltelék, majd a tetején leheletvékony tésztaréteg következik. Amíg pihen, az almák magházát kiemelem, meghámozom, sajtreszelőn lereszelem. Egy közepes méretű (frissítés: kb. 20x30 cm-es), magasabb falú tepsit kivajazok, morzsával körbeszórok. A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A nagyobb bucit veszem elő, lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtom, majd a tepsibe egyengetem, kézzel kicsit bele is „tapicskolom” (Nagyim szóhasználata :) ). Leheletvékonyan megszórom zsemlemorzsával, majd jöhet bele az előzőleg kinyomkodott reszelt alma. Szépen elteregetem az alján (ha az almás-meggyes változat mellett döntöttem, a meggyel ugyanígy járok el), megszórom a vaníliás cukorral és a fahéjjal. Ezután következik a második tésztabuci, ezt is hasonlóméretűre nyújtom, a félkész süti tetejére hengergetem. Praktikus ehhez a művelethez a sodrófát igénybe venni, azaz arra tekerni a tésztát és úgy segíteni rá a tepsire. Villával megszurkálom, felvert tojássárgával megkenegetem és mehet is kb. 40 percre a sütőbe. Akkor jó, amikor a teteje halványdrapp színárnyalatot ölt és megszilárdult (tűpróba!). Ha kihűlt, szeletelhető.

(Aki cukrozott tetővel kedveli, az ne kenje meg a tetejét sütés előtt tojással, hanem miután kihűlt, szórja meg vaníliás porcukorral.)