2011-04-26

Cukkinis tészta

Egy újabb nagy kedvenc! Korábban már írtam, hogy a telefonomhoz letöltött alkalmazásban jó kis receptek vannak, ott találtam 'Quick&Easy' kategóriában az alábbi, tényleg kb. negyed óra leforgása alatt összedobható, könnyű és gyors vacsorát. Annyira finom, hogy minden nap tudnám enni! :) A citromhéj és a bazsalikom eszméletlenül friss, üde ízt kölcsönöz az egésznek, nem is gondoltam volna, hogy ennyire harmonikus lesz.




Hozzávalók 2 főre:

kb. 450 gr tetszőleges (inkább üreges) tészta
2 ek. olíva olaj
3 közepes cukkini
100 gr mascarpone
3 ek. tej
fél citrom reszelt héja
3 ek. friss bazsalikom
só, bors

Elkészítés:

1. A tésztát kifőzzük. A cukkinik végét lecsapjuk, hosszában elfelezzük és vékony szeletekre vágjuk.

2. A cukkini szeleteket a felhevített olívaolajon alaposan átforgatva megpároljuk (nem cél, hogy pépesre főjön, elég ha éppen csak megpuhul). Kissé sózzuk.

3. A mascarpone sajtot, a felaprított bazsalikomot, a tejet és a citromhéjat alaposan elkeverjük. Hozzáadjuk a kész cukkinihez, sózzuk és borsozzuk, és kb. 1 perc alatt éppen csak rottyantunk rajta egyet.

4. Azon melegében összeforgatjuk a frissen kifőtt, lecsepegtetett tésztával. Azonnal tálaljuk.

(Forrás: Rachel Allen receptje, a Home Favourites sorozatból)

2011-04-25

Új könyvek! :)

Az alábbi új könyvekkel gazdagodott a gyűjteményem! Lassan fogadalmat teszek, hogy minden héten kötelező jelleggel sütnöm/főznöm kell a gyűjteményem valamely darabjából (hogy az Ember is megnyugodjon... :) )


Rocky Road

Olyan igazi amerikai édesség, legalábbis én így képzelem el az amerikai nyalánkságokat: kevés munka, igazi tömény bűnözés. Ami a hozzávalókat illeti nem éppen egy fogyókúrás darab és nem is éppen olcsó, de elég kiadós. Nekem olyan formám volt, amitől inkább szeletek képződtek, de ha a lényeg az, hogy magas legyen a forma, hogy magas, de guszta szeleteket tudjunk vágni.



Hozzávalók:

100 gr sózatlan, igazi vaj
4 ek. Bailey's likőr (opcionális)
300 gr jó minőségű (legalább 70%-os) étcsokoládé durvára vágva
50 gr megpucolt, sózatlan, durvára vágott pisztácia
200 gr mini marshmallow (vagy nagyobb marshmallow aprítva)
75 gr babapiskóta (eredetileg shortbread biscuit) durvára törve
150 gr fehér csoki (nálam csak 100 gr, mert a tetejére nem folyattam már) durvára vágva

Elkészítés:

1. Sütőpapírral kibélelünk egy kb. 23 cm x 8 cm-es mélyebb edényt (tipikusan az ilyen hosszúkás, őzgerinc-szerű, de nem recés sütőforma az ideális)

2. A Bailey's-t, az étcsokit és a vajat vízgőz fölött megolvasztjuk, majd elkeverjük. Hűlni hagyjuk.

3. Amikor már langyos belekeverjük az apróra vágott pisztáciát és a mini marshmallow-t, majd a babapiskótát és a fehércsokit.

4. Belesimítjuk a formába és legalább 3 órán át hűtjük. Ezt követően a formából könnyen kifordítható és szeletelhető. (Az eredeti recept szerint még 50 gr olvasztott fehércsokit kellene a tetejére folyatni, de én azt már igazán túlzásnak ítéltem. :)) )

(A recept forrása a Delicious. magazin 2010. áprilisi száma, 86. oldal.)

:) avagy almás pite, ahogyan a Nagyim NEM készíti?! :)

Minden blogger találkozik ugyebár azzal a jelenséggel, hogy képet és receptet LOPNAK tőle...
Mert szerintem ez lopás. Aki blogger, az tudja jól, hogy az étel elkészítésében, lefotózásában nem kevés munka van, és az ember nem azért csinálja, hogy más magát "blogger"-nek nevező egyén, ne adj Isten, internetes újság, magazin, az ő képeivel és kipróbált, megfogalmazott receptjeivel töltse fel a blogját/cikkeit és szerezzen magának olvasottságot, szponzort, hirdetőt stb.

Nem tudom azonban, hogy minden blogger találkozik-e azzal a jelenséggel, amikor a számára és olvasói számára is egyik legkedvesebb receptjét (vö. almás pite) és annak eredetét kétségbe vonják. Márminthogy nem is ő írta, hanem LOPTA. Történetesen a femina.hu-ról... Na, ilyennel sem vádoltak még meg... :) Ráadásul mindezt úgy, hogy aki ezt röhögve a képembe vágta arra sem vette a fáradságot, hogy a tényeknek utánanézzen. Adok ötleteket: ki mikor publikálta a cikket stb.


Tájékoztatásul közlöm, hogy a blogomon szereplő almás pite receptet a Nagymamámtól tanultam, ezért is az a bejegyzés címe: Almás pite, ahogy a Nagyim készíti.
Nyilván a Nagyim is tanulta, és akitől tanulta, az sem az ujjából szopta, hanem nyilván tanulta valakitől/olvasta valahol. Nem kizárt tehát, hogy százezrek élnek ebben az országban azzal a boldog tudattal, hogy micsoda almás pite receptjük van. :) Sosem állítottam tehát, hogy én vagy a nagyim, vagy az ő felmenője találta ki a receptet, hanem azt állítottam, hogy a Nagyim, amióta az eszemet tudom, így süti és én is így sütöm ezt a méltán népszerű süteményt. Nem mellesleg sokan örülnek a receptnek, ahogy ez a kommentek számából is látszik, meg hogy első a GOOGLE kereső almás pitére vonatkozó találati listájában. (Biz'Isten nem optimalizáltattam a keresés eredményeit ezért a megtiszteltetésért. :) )

A receptet a neten eddig máshol nem olvastam, tehát ezekkel az arányokkal úgy hiszem, hogy én tettem a neten először közkinccsé. Persze tévedhetek. De ettől még nem loptam. Ahogy azt is kétlem, hogy az én gyerekkori, rózsaszín tollal való kézírásom hamis lenne és az onnan blogba másolt összetevők listája valakinek, tőlem függetlenül pont ugyanúgy, ugyanabban az elrendezésben, arányokkal pattant volna ki a fejéből. Ugyan már...


A receptet 2007-ben vittem fel az oldalamra, ahogy ez a dátumból látszik. Aki most arra gondol, hogy "ahhá, biztos visszadátumozta", az vegye a fáradságot és nézze meg a kommentek dátumát. Köszönöm. A femina.hu leleményes újságírója vagy kicsoda 2009-ben töltötte fel az oldalra a cikket. Akkor most hogy is van ez?!

Azért írom a blogomat, hogy megosszam a számomra kedves és bevált recepteket azokkal, akik érdemesnek tartják a soraimat az olvasásra. Nem anyagi haszonszerzés hajt, nem a népszerűségre törekvés, vagy annak hajhászása, de rendkívüli örömet okoz, ha valakinek ugyanúgy ízlik és beválik a recept, amit közzétettem, esetleg még ezt kommentben is a tudtomra adja.

Az viszont mélységesen felháborít, amikor valaki sajátjaként, a forrás megjelölése nélkül lenyúlja és a saját oldalán felhasználja a képemet, amit én készítettem, vagy ha szóról-szóra kimásolja az oldalamon közzétett receptet. Az pedig egyenesen dühít, ha a tetejébe még azzal vádolnak, hogy a dolog fordítva volt, tehát a lopott szöveggel páváskodó oldal az egyetlen eredeti és hiteles, és én vagyok az, aki babérokra tör és lop.

Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy túlreagálom a dolgot, vagy hogy miért nem mindegy nekem ez az egész. Nehéz ezt megmagyarázni. Egyszerűen nagy az igazságérzetem. Sosem tennék ilyet, mint amit egyesek sorozatosan elkövetnek ellenünk, tisztességes bloggerek ellen, akik még azt is megjelölik, ha valaki csak inspirálta őket egy étel elkészítésénél és történetesen a fele receptet átvariálták és mégsem állítják be a sajátjukként. Ezért utálom ezt, és ezért dühít.

Legyünk már gerincesek, de tényleg. Szebb lenne ez a világ!