2009-01-28

Pihekönnyű túrógombóc

Néha vannak kattanásaim. A legutóbbi kattanás a húslevest érintette: állandóan azt ettem volna. Újabban a túrógombócért vagyok oda és az alábbi recept nem a klasszikus búzadarás nyomvonalat követi, viszont nagyon-nagyon könnyű, finom gombócokat eredményez. Ajánlom kipróbálásra! (Szerintem "cimetes cukorral" az igazi, de a köz nyomásának engedve egy kis vaníliás, édes tejfölt is összekevertem hozzá.)



Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:

3 db egész tojás
3 ek. finomliszt
3 szikkadtabb zsemle
3 ek. kristálycukor
1-3 ek. étolaj
1/2 kg tehéntúró
1 kis pohár tejföl
1 vaníliás cukor (legjobb a házi)

3 ek. étolaj a zsemlemorzsa pirításához
kb. 20 dkg zsemlemorzsa a forgatáshoz

Elkészítés:

1. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjékből csipet sóval kemény habot verünk. A sárgákat a kristálycukorral, fél pohár tejföllel, vaníliás cukorral, túróval és csipet sóval jól összekeverjük.
2. Hozzáadjuk az olajat (nálam 3 nem túl mély ek.), a lisztet és jól elkeverjük.
3. A zsemléket kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és a fenti masszához adjuk. Jól elvegyítjük.
4. A fehérjéből vert habot a óvatosan hozzávegyítjük.
5. Közben vizet forralunk egy nagy lábosban. Míg a víz felforr, elkészítjük a morzsát. Egy mélyebb serpenyőben a 3 ek. olajat közepes lángon felmelegítjük, a zsemlemorzsát hozzáadjuk és folyamatosan kevergetve pár perc alatt aranybarnára pirítjuk.
6. Ha a víz felforrt, vizes kézzel kb. 4-5 cm átmérőjű gombócokat formálunk és a forrásban levő vízbe teszünk annyit, hogy egy kis hely maradjon a növekedésre. Kb. 8-10 percig főzzük, majd óvatosan kiemeljük., szitán lecsepegtetjük kissé és a morzsában addig forgatjuk, amíg ragad rá.
Édes, vaníliás tejföllel vagy fahéjas porcukorral tálaljuk.
(Forrás: A Príma Konyha Magazin korábbi száma.)

2009-01-13

Brassói aprópecsenye

Az egyik kedvenc ételem, a brassói aprópecsenye is tipikusan az az étel, ami megosztja az embereket. Van, aki borsót is rak bele (ezt én elképzelni sem tudom) és van, aki zsírtól tocsogósan szereti. Az is megosztja a közvéleményt, hogy milyen húsból készüljön. Szerintem fontos, hogy ne mirelit sült krumpliból készítsük, hanem vegyük a fáradtságot a krumplipucolásra és sütésre. Nem állítom, hogy ez autentikus recept, de nekem így a legfinomabb: kicsit szaftosan, sok fokhagymával, hagymával, jófajta házi savanyúsággal és természetesen borsó nélkül.
A recept semmi extra, de mégis olyan finom.


Hozzávalók egy irdatlan adaghoz:

1 kg kicsontozott sertéscomb vagy marhafelsál vagy pulykacomb

2 nagy fej vöröshagyma

5 nagyobb gerezd fokhagyma

3 ek. zsír (nálam most liba)

1 - 1.5 kg burgonya

só, frissen őrölt bors

a burgonya sütéshez olaj

Elkészítés:

1. A hústközepes kockákra vágjuk. A zsiradékot lábosban felmelegítjük, és az apróra vágott vagy lereszelt vöröshagymát megpároljuk rajta (pici sóval). A végén hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és kavargatva illatosra pároljuk.

2. A húst a hagymához adjuk és közepes lángon, gyakran kavargatva megpirítjuk.

3. Közben a burgonyát megmossuk és meghámozzuk, majd közepes méretűre kockázzuk. A felforrósított olajban megsütjük.

4. A kész sült burgonyát és a húst összeforgatjuk és már falatozhatunk is.

2009-01-10

Mágnás diós pite

Omlós tészta, lekvár, és diós tojáshab rácsokkal cifrázva: ez a mágnás diós pite. Egyébként teljesen ugyanaz, mint a főispánné remeke, csak a habjában dió is van. Mindig is foglalkoztatott egy-egy étel eredete: vajon ki volt az, aki először készítette, hogy jött rá a receptre, stb. Nagymamám ma egy érdekes történetet mesélt a mágnás diós pite kapcsán, amit Ő is a nagymamájától hallott. Réges-régen a szegényebb családok nem engedhették meg maguknak, hogy drága diót süssenek a vasárnapi süteménybe, így amikor mágnásra szottyant kedvük, a habjából kihagyták a diót. Előkelő névvel illették, a főispánné remeke nevet adták a süteménynek, hogy ezzel is érzékeltessék, nem akármilyen süteményről van szó. :) Hogy a történet igaz-e vagy sem, az sosem fog kiderülni, de hogy mindkét sütemény remekbe szabott, az bizonyos.



Hozzávalók:
A tésztához:

30 dkg liszt
15 dkg margarin/vaj
1 ek. tejföl
1 cs. sütőpor
csipet só
1 egész tojás
1 citrom leve és reszelt héja
10 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor

A töltelékhez:
20 dkg porcukor
4 egész tojás
15 dkg darált dió
1 cs. vaníliás cukor

8-10 ek. homogén baracklekvár


Elkészítés:

1. A lisztet a sütőporral és a sóval átszitáljuk, a vajat belemorzsoljuk. Hozzáadjuk acitrom levét és héját, a tejfölt, a vaníliás cukrot és a porcukrot. Rugalmas cipót gyúrunk belőle, majd kétfelé vesszük. (A 3/4 részéből lesz a tészta, az 1/4 részéből pedig a rács.)

2. Egy közepes méretű, magas peremű tepsit kivajazunk és morzsával megszórunk. A sütőt 170 °C-ra előmelegítjük.

3. A nagyobbik tésztabucit lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtjuk, és a sodrófára tekerve a tepsibe helyezzük, majd a tepsi aljára tapicskoljuk. Egyenletesen megkenjük a baracklekvárral.

4. A töltelékhez a tojások sárgáját a porcukorral, a vaníliás cukorral és egy citrom levével habosra keverjük. Hozzáadjuk a darált diót, jól elkeverjük. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A két masszát óvatosan egybeforgatjuk, majd egyenletesen a lekváros tészta tetejére kenjük.

5. A maradék tésztabuciból csipeteket letépve rácsokat sodrunk és a habra helyezzük. Opcionálisan megkenjük a rácsokat tojássárgával (de tapasztalatból mondom, hogy úgyis belesül). 170°C-on kb. 35-40 perc alatt halványdrapp árnyalatúra sütjük, de nézzünk rá gyakran, hogy nem sül-e nagyon a teteje. Ilyen esetben vegyük lejjebb a hőfokot vagy tegyük alacsonyabbra a sütőben. Akkor szeleteljük, ha kihűlt!