Nővérem kedvence az a sütemény. Nem is olyan régen, még elsőéves egyetemista koromban gyorspostán küldtem névnapi meglepetésként Balatonra utána egy tepsi süteményt. A meglepetés valóban nagy meglepetést okozott, a süti az utat megúszta és elfogyott, a recept megmaradt és azóta is sütjük.
Hozzávalók:
A tésztához: A tésztához Nagymamám almás pite tésztáját használom.
25 dkg Ráma margarin
40 dkg finomliszt
12 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
1/2 citrom reszelt héja és leve
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
1-2 evőkanál tejföl
A töltelékhez: Fontos, hogy a túrót ne spóroljuk ki belőle... :)
1 kg túró
1 csokor friss kapor apróra vágva
ízlés szerint porcukor (kb. 4 ek.)
annyi tejföl, hogy ne túl híg, de mégis krémes masszát kapjunk (kb. 2 dl)
(Tipp: Ha túl hígra, vizesre sikeredne a túrókrémünk keverjünk bele egy evőkanál búzadarát.)
Elkészítés:
A Rámát a lisztben elmorzsolom, a többi hozzávalóval ruganyos tésztává gyúrom. 2 cipóra osztom, én úgy szoktam, hogy az egyik cipót nagyobbra hagyom kicsivel (ez lesz a süti alja), míg a másik cipő egy kicsivel kisebb (ez lesz a rácsos teteje majd). Egy nagyobb méretű, magasabb falú tepsit kivajazok. A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A nagyobb bucit veszem elő, lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtom, majd a tepsibe egyengetem, kézzel kicsit bele is „tapicskolom” (Nagyim szóhasználata :) ). Kicsit elősütöm, hogy nehogy a túró eláztassa. A túrókrémet a fenti hozzávalókból alaposan kikeverem és az elősütött tésztára egyengetem. A kisebb buciból rácsokat sodrok és négyzethálósan berácsozom a tetejét. Mehet vissza a sütőbe, kb. 30 percre. Akkor jó, amikor a tészta teteje halványdrapp színárnyalatot ölt és megszilárdult a túrókrém (tűpróba!). Ha kihűlt, szeletelhető.
