A hétvégén Emese szülinapi tortája kapcsán abban a szerencsében részeltettem, hogy közelebbi barátságba kerültem a marcipánnal és formázásával. Rózsaszín marcipánból készült ugyanis a szülinapi tortabevonat (a részletek hamarosan olvashatóak). Muszáj szentelnem a marcipánnak egy különálló posztot, mert a formázás-nyújtás művelete nem olyan egyszerű, ahogy azt gondolnánk. Furcsa, de egyik szakácskönyvemben sem (még a Szakácsok Könyvében sem!) találtam útmutatást arra vonatkozólag, hogyan bánjunk a masszával. Nem igazán értem, mert azért a marcipánnak méltó helye lenne egy ilyen volumenű könyvben... Egyedül Stahl Judit: Végre otthon c. művében találtam egy nyúlfarknyi mondatot a massza kezeléséről, a többire nekem kellett rájönnöm. Türelemjáték, de megéri.
A legfontosabb, hogy a marcipán gyurmázásának mindig nedves kézzel álljunk neki, egy kis nyomkodással össze lehet így gyurmázni több marcipántömböt. Mikor ez megvan, a legegyszerűbb a már kellően ragacsos masszát sütőpapíron és szűrőn átszitált porcukorban nyújtani a kívánt méretűre.
Fontos! Ha sötét krémet (pl. csoki) használunk a tortánkhoz, akkor kicsit vastagabbra kell hagyni a marcipánréteget, hogy ne üssön át a krém. A tortára minden esetben a krémmel vagy valamilyen egyéb "ragadós" dologgal pl. lekvárral ragasszuk rá a marcipánborítást.
Tortát úgy a legegyszerűbb marcipánnal bevonni, hogy a tortaformát (kicsit ráhagyva) körbevágjuk, ez lesz a torta teteje. A palástot pedig érdemes gondosan lemérni és a kinyújtott masszából méretre vágni. Először mindig a palástot illesszük a krémre, ezután pedig a tetőt. A széleket vizes ujjal simogassuk össze, ha drasztikusabb behatás kell az egyengetéshez, akkor bátran használjunk benedvesített kenőecsetet (műanyag szálasat, itt ne a tollat).
Tapasztalat, hogy a nedves marcipánra minden szépen rátapad és nem is olvad el rajta, színes nyomot hagyva. Lehet így rá ragasztgatni figurát, kis virágot, csokireszeléket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése