Ildinkóhoz hasonlatosan - a többi gasztroblogot nézegetve - engem is időnként elkap a kétely, hogy olyan ételeket főzök-e, amit "érdemes" itt a blogon is megörökíteni és hogy felvillanyoz-e valakit a dolog, hogy "Jééé, a Kismacs rántott cukkinit csinált!" Aztán rájöttem, hogy van értelme. Még ha nem is korszakalkotó a recept, és igaziból újat sem mond, attól még lehet finom, és hát tényszerű: ez volt a reggeli/ebéd/vacsora... :)
Egészen kicsi korom óta mérhetetlen szerelmet érzek a rántott cukkini iránt. Drága Nagymamámmal ettünk mindig sokat, amikor nyaranta nála voltam. Kérésemre minden helyzetben képes volt gyorsan rántani egy kis cukkinit vagy patiszont és állítom, nála jobban senki sem csinálja! Kellően sós, a burka ropogós, a belseje lágy, de mégis harapható, egyszóval: tökéletes! Kifaggattam a részletekről: ő só helyett vegettát használ. Így tettem én is, amikor a meghámozott, kisujjnyi vastag szeletekre karikázott zöldséget meghintettem és picit állni hagytam. Köretnek felkarikázott paradicsom volt, francia öntettel (1 evőkanál mustár, 1 evőkanál balzsamecet, 4 evőkanál olívaolaj, pici cukor keveréke).
Mind elfogyott! :)
3 megjegyzés:
Ugyehogy! :)))
Én is nagyon szeretem a rántott cukkínit, de még inkább a rántott padlizsánt. :)
Köszönöm a vegetás tippet, kipróbáltam, igazán nagyon jó úgy!!!
Igenis érdemes feltenni bármilyen receptet. Pl én most úgy tévedtem az oldaladra, hogy beírtam a keresőbe, hogy rántott cukkíni, mert szerettem volna átni, hogy mások mit írnak erről az ételről, mivel én még soha nem készítettem. Igen, határozottan érdemes feltenni és örülök, hogy úgy döntöttél, hogy megírod!!!
Megjegyzés küldése