A hétvégén váratlan ötlettől vezérelve 9 éves keresztfiam úgy döntött, hogy beiktat egy kis keresztmamizást, mielőtt jól megérdemelt egész nyáron átívelő balatoni szabadságolását megkezdené testvéreivel :)) . Eredetileg 5 naposra tervezte az ittlétét, de ez sajnos munkaviszonyomból fakadó kötelezettségeim miatt most nem jöhetett szóba (nem elég, hogy hétfőn munka, még hétvégére is hoztam haza házi feladatot.) Egy dédnagyival (aki az én nagymamám, és a két lábon járó szakácskönyvem amellett, hogy egy valódi tündér) és egy keresztgyermekkel felfegyverkezve mentem ma reggel tehát vásárolni. Így történt, hogy kis "vita" kerekedett köztük a fürtös uborka és a kovászolni való uborka természetrajzát és mibenlétét illetően. Végülis mindegy, az eredmény a lényeg, a kívánt roppanós, savanykás kovászos uborkához, mint eredményhez pedig az alábbi út vezet.
Hozzávalók:
sok uborka
3 gerezd fokhagyma
6 babérlevél
1 nagy fej hagyma
egész bors
egy csomag kapor
1 darab szikkadt zsemle
géz, spatula, 5 literes üveg
Elkészítés:
Több, mint 5 liter vizet felteszünk forrni, kicsit "elsózzuk", azaz bőven sózzuk. Az uborkákat alaposan megmossuk, végüket levágjuk (szokott módon ellenőrizzük, hogy nem keserű-e a vége), oldalukat két helyen is hosszában bevágjuk. Szépen állítva egy üvegbe rendezzük, a második sor uborkát már fektetve rakjuk az üvegbe. Közé dugdossuk a fokhagyma gerezdeket megpucolva, a negyedbe vágott (megpucolt) vöröshagymát, a borsot, babérlevelet. A tetejére tesszük a gézbe csavart kenyeret/zsemlét és kaprot. Tetejét spatulával leszorítjuk, ennek akkor lesz jelentőssége, amikor a vizet öntjük majd rá. Kanalanként rámerjük a forró vizet úgy, hogy a kenyeret is ellepje. Rácsavarjuk a tetejét, vagy szorosan folpack-kal lezárjuk. Meleg, napos helyre tesszük. Én az ablakba tettem a pistikék mellé, nagy az összhang mondhatom... :) Ám annál finomabb lesz, amikor majd kb. egy hét múlva (amikor látszik majd, hogy a vize is zavaros és illata is van) gondos leszűrés után vígan ropogtatjuk az uborkákat!
Az Emberkölyök a láthatáron alcím pedig azért született, mert Safranek nevű macskám (keresztfiamat meglátva/hallva) ezen felkiáltással vonult egész napos éhségsztrájkkal egybekötött száműzetésbe, a sütő alatti fiókba... :)
1 megjegyzés:
na tessék. babérlevelet nem raktam a sajátomba, pedig még ráadásul nevelek is az erkélyen egy szépséges bokrot...az enyém kész lett, nem rossz, kicsit lehetne fűszeresebb, no majd legközelebb.
Megjegyzés küldése