Rántott cukkini avagy "amiről nem érdemes posztolni"

Ildinkóhoz hasonlatosan - a többi gasztroblogot nézegetve - engem is időnként elkap a kétely, hogy olyan ételeket főzök-e, amit "érdemes" itt a blogon is megörökíteni és hogy felvillanyoz-e valakit a dolog, hogy "Jééé, a Kismacs rántott cukkinit csinált!" Aztán rájöttem, hogy van értelme. Még ha nem is korszakalkotó a recept, és igaziból újat sem mond, attól még lehet finom, és hát tényszerű: ez volt a reggeli/ebéd/vacsora... :)

Egészen kicsi korom óta mérhetetlen szerelmet érzek a rántott cukkini iránt. Drága Nagymamámmal ettünk mindig sokat, amikor nyaranta nála voltam. Kérésemre minden helyzetben képes volt gyorsan rántani egy kis cukkinit vagy patiszont és állítom, nála jobban senki sem csinálja! Kellően sós, a burka ropogós, a belseje lágy, de mégis harapható, egyszóval: tökéletes! Kifaggattam a részletekről: ő só helyett vegettát használ. Így tettem én is, amikor a meghámozott, kisujjnyi vastag szeletekre karikázott zöldséget meghintettem és picit állni hagytam. Köretnek felkarikázott paradicsom volt, francia öntettel (1 evőkanál mustár, 1 evőkanál balzsamecet, 4 evőkanál olívaolaj, pici cukor keveréke).

Mind elfogyott! :)

Következik...

Hétvégén szorgalmatos voltam! Többek között elkészítettem:

• Chili&Vanília málnalikőrét, tekintettel arra a 4 tálca málnára, ami kis konyhámban leledzett,
• szintén Chili&Vanília hatására mézes málnaszószt (vaníliafagyira öntetnek),
• Kicsi Vú beledobálós és citromos süteményét,
• málnalekvárt (8 üveget),
• rántott cukkinit és paradicsomsalátát,
• cukkinis-fokhagymás pulykaragut kuszkusszal.

Receptek és képek hamarosan!

Eperparfé

Nincsen fagyigépem sajnos... :( Még! Ugyanis már régóta vágyom egyre és a kedves bloggertársak számos ínycsiklandó fagylaltreceptje kipróbálásra ösztökél. A beszerzés még várat magára, tekintettel arra, hogy igen csöppnyi mélyhűtővel rendelkezem, így a fagylaltosgép egy részének tárolása lehetetlen feladatnak tűnik. De majd csak kitalálok valamit. Addig is muszáj volt enyhíteni valamivel a fagylalt utáni sóvárgást, valamint a páromat is szerettem volna meglepni egy kis hűsítő édességgel.

10 perces eperparfé

Hozzávalók:
40 dkg eperlekvár (legjobb a házi)
3 dl habtejszín
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom frissen facsart leve

Elkészítés: Az eperlekvárt a vaníliás cukorral és a frissen facsart citromlével jól elkeverjük. A tejszínből kemény habot verünk, óvatosan az epermasszába forgatjuk. Dobozba kanalazzuk és egy napig mélyhűtjük. Fogyasztás előtt 10-20 perccel elővesszük, hogy krémes állagúra olvadjon.

Nagyon finom és valóban gyors édesség, ennek örömére még attól is hajlandó voltam eltekinteni, hogy nem igazi gyümölcsből készül. Tipikusan "semmi-sincs-otthon-de-ennék-valami-édeset" nyalánkság. Szerintem más lekvárral (pl. meggy, áfonya) is működik. Viszont legközelebb nem rakok bele vaníliás cukrot, inkább csak esszenciát (az íze végett), mert picit édesebb lett a kelleténél.

(A recept Stahl Judit: Végre otthon! című kötetéből való.)

Cseresznye leves

Már korábban posztoltam róla, hogy nagyobb adag cseresznyével áldott meg a sors. Egy részét lefagyasztottam, másik részét pedig megfőztem levesnek. Nem lett rossz, de Anyukámé és Edináé finomabb, van még mit tanulnom.

Hozzávalók:

0.7 kg cseresznye

1 csomag főzős vaníliapuding

3 dl tejszín

2 ek. tejföl

szegfűszeg (őrölt vagy "kakasláb" formátumban)

fahéj (én 3 egész rudat dobtam bele)

cukor ízlés szerint és a cseresznye édessége szerint (kb. 7-8 ek.)

A magozott cseresznyét annyi vízzel öntöm fel, hogy jó két ujjnyi vastagon ellepje. Mellédobálom a fűszereket (fahéj + szegfűszeg), ízlés szerint cukrozom (én kezdésnek 3 ek. kristálycukrot tettem mellé), majd felteszem főni. Amikor már megpuhultak a kis piros bogyók, a tejfölt a pudingporral alaposan kikeverem és a tejszínnel is jól elvegyítem, majd a levest vele a szokott módon besürítem. Egyet rottyantok rajta és kész is. Tálalás előtt jól behűtöm. Frissen felvert tejszínhabbal az igazi!

Quiche

A quiche ("francia pizza") finom, a quiche jó... Sanzonban is meg lehetne énekelni számos jó tulajdonságát. Egyrészt nem ördöngősség az elkészítése (akár előre is dolgozhatunk, mert a tészta jól tűri a fagyasztást), másrészt a tölteléket bátran variálhatjuk. Ez itt egy sonkás-gombás változat.

Sonkás-gombás quiche

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt

1 kávéskanál só

frissen őrölt bors

10 dkg hideg vaj

1 tojássárga

4 evőkanál hideg víz

500 gr gomba

250 gr sonka

3 dl főzőtejszín

3 egész tojás

1 szál póréhagyma, ha van

só, bors, friss petrezselyem

sajt a tetejére (opcionális)

1 tojásfehérje a tészta lekenéséhez

Elkészítés:A tésztához összekeverjük a lisztet a sóval, megborsozzuk, majd a szinte fagyos vajat a reszelő nagy lyukú oldalán hozzáreszeljük. Ezután ujjainkkal addig morzsolgatjuk a vajat a liszttel, amíg homokszerű nem lesz. Minél gyorsabban végzünk vele, annál jobb, a vajnak ugyanis nem szabad megmelegednie. Ezt követően hozzáadjuk a tojássárgát és kanalanként a vizet, majd összegyúrjuk. 25 cm hosszú hurkává formáljuk, folpackba csomagoljuk, és betesszük minimum 30 percre a hűtőbe. (Maradhat 1-2 napot is, lefagyasztva pedig 1-2 hónapig is eláll). Közben előkészítjük a tölteléket. A gombát megtisztítjuk, gusztusos kis karikákra vágjuk (ha van egy szál póréhagymánk, azzal is így járunk el). A sonkát is felcsíkozzuk, majd kevés olíván megsütjük, végül a gombát is rádobjuk picit sózzuk, borsozzuk, a legvégén friss petrezselyemmel megszórjuk. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra és kivajazunk cirádás peremű gyümölcstorta-formát. Elővesszük a tésztahurkát és a reszelő nagy lukú oldalán belereszeljük a formába, majd ujjainkkal gondosan elnyomkodjuk, egyengetjük, úgy hogy a peremére is jusson. Ezután következik a tészta elősütése (vaksütése), hogy a töltelék biztosan ne áztassa el, és szép egyenletesen lapos maradjon. A tészta alját villával megszurkáljuk, sütőpapírt borítunk rá, majd a sütőpapírra annyi rizst öntünk nehezéknek, hogy a sütőpapír rásimulhasson a nyers tésztára, majd 10 percig sütjük. Ezután levesszük róla a rizst és a sütőpapírt is, majd az enyhén felvert tojásfehérjével megkenjük. Lejjebb vesszük a sütő hőmérsékletét 175 fokra. A töltelékhez kézi habverővel összedolgozzuk a tojásokat a tejszínnel, majd fakanállal belekeverjük a megpárolt gombát (hagymát) és sült sonkát. Ha kell, megsózzuk, megborsozzuk. A langyosra hűlt tésztába belesimítjuk a tölteléket, reszelt sajttal megszórjuk és 30 perc alatt készre sütjük.

Könnyebb szeletelni, ha egy kicsit kihűlt már. A töltelékeket bátran lehet variálni.

(A tészta receptje Stahl Judit: Végre otthon! című kötetéből való, onnan is a flamand hagymás lepény receptjét (pontosabban a tölteléket) variáltam, mivel nem volt otthon elegendő mennyiségű hagyma.)

Rumtopf

Mikor Mamma oldalán először olvastam a rumtopf-ról, rögtön tudtam, hogy muszáj nekem is kipróbálnom. Az elhatározást gyorsan tett is követte és mára már ott figyel egy hasas üvegcse a spájzomban.

Mamma instrukcióit követtem, az ő oldalán komplett írást olvashattok a rumtopf mibenlétéről és minden csínjáról-bínjáról, így én a részletekbe teljes mélységben nem megyek bele, csak a saját aktuális állapotomat osztom meg itt (már ami a rumtopfot illeti... :) ).

Hozzávalók:

0.7 l minimum 54%-os rum vagy bármilyen más szesz (én 80%-os stroh rumot használtam, mert égen-földön nem találtam más megfelelő alkoholtartalmú rumot, de pont emiatt kezdetnek csak 0.5 l-t)

500 gr tisztított gyümölcs (nálam ez most cseresznye)

250 gr kristálycukor

Mivel nincsen igazi rumtopf-os edénykém (még!), így egy nagy 5 literes üvegbe töltögettem a fenti hozzávalókat, majd elkevergettem, hogy feloldódjon benne a cukor. Ezután körbetekertem az oldalát egy fekete textíliával és a tetejét lefedtem egy kistányérral, így ment a hűvös és sötét spájzba.

Így néz most ki felülnézetből:

Három hétig figyelgetni és időnként kevergetni fogom, majd ez után újabb 500 grammnyi gyümölcs, 250 grammnyi cukor és 2 dl rum kerül bele, majd újabb 3 hét múlva a következő ilyen adag. Gyümölcs bármi lehet, ami jólesik. A sort októberben zárom kb. az utolsó adag gyümölccsel, cukorral és ezt még utoljára felöntöm 0.5 l rummal. Következik ezután 4 hét pihenő és kész is a rumtopf.

Kanalazható csak úgy magában, vagy sütemények, pudingok, pohárkrémek, fagylaltok kiegészítéseképpen.

(Folyamatosan beszámolok majd az ügy állásáról!)

Juhtúrós rántott gomba

Hozzávalók:

7 nagy fej csiperkegomba

10 dkg juhtúró

só, bors a tojáshoz (panírhoz)

tojás, liszt, zsemlemorzsa a panírozáshoz

Elkészítés: A gombákat meghámozzuk, lábukat letörjük, megmossuk, papírtörlőn leitatjuk a vizet róluk. A juhtúrót belesimítjuk a kalapokba (legyünk kitartóak, nem mindig egyszerű a feladat), majd a szokásos módon bepanírozzuk a fejeket. Bő, forró olajban kisütjük. Rizzsel, tartármártással tálaljuk.

(Tartozom egy vallomással: a gépemből kimerülni készült az elem és csak mérhetetlenül rossz, homályos fotókat sikerült készítenem az étekről, aztán a gép bemondta az unalmast. Hogy legyen mégis valami, ez itt egy Photoshop-al feljavított változat, elnézést érte. Én sem vagyok híve az ilyesminek Anához hasonlóan, de most nézzétek ez egyszer ezt el nekem.)

Becsengettek! (2. rész, A Nagy Rizsa)

Tanulmányi szabadságból visszatérvést rögtön szembesültem azzal a ténnyel, hogy kedves kollegáim (tényleg azok :) ), gondosan félrerakták nekem a munkát... Tehát megvárt. :D Így aztán nem volt időm blogolni. Tudjátok, mint a viccben: 'Az igazi kollega nem csak igérget, hanem be is tart.' :)) De a fentebb írtak poénnak vannak szánva, valójában a munkahelyemen ezen a területen egyedül végzem a munkámat, nincs helyettesem, így ha én nem csinálom meg, akkor tényleg más sem fogja.

Na, de evezzünk gasztro vizekre!
Tartozom még egy 10 perces eperparfé recepttel (Stahl) és egy quiche recepttel. Ezen kívül cseresznyeszedés volt ... Nevemet meg nem hazudtoltam, másztam a fára, ahogy azt kell (és közben Mázli kutya meglepetésszerű attakokban megpróbált szelíden, de határozottan lecibálni a fáról, úgyhogy tényleg macskául éreztem magam :)) Ami azt jelenti, hogy egy nagy papírládányi cseresznyével tértem a konyhába. Lekvárt nem szerettem volna főzni, így literes zacskókban 300, 400 és 500 grammos kiszerelésben (magozottan) lefagyasztottam rosszabb napokra. A másik részét pedig este 11 órakor megfőztem cseresznye levesnek. Most éppen hűl a hűtőben, még nem tudok referálni róla, hogy hogyan is sikerült. Ez életem első cserkólevese, ráadásul nagyon összecsaptam, úgyhogy bármi előfordulhat... :)
Gyorsan kellett cselekednem, mert a nagy meleg miatt elég gyorsan összepunnyadtak, így is egy kis rész kárba veszett, így nem volt már arra lehetőségem, hogy még húzzam kicsit az időt. Viszont van még gyümölcs bőven a fán, így egyrészt lesz még Kismacs a fán, másrészt lesz még cserkómagozás aprajafalván. Abból viszont biztos sütni és főzni fogok becsülettel, amit itten közzé is fog tétetni.

Történt még, hogy Mamma insturkciói alapján elkezdtem életem első rumtopf-ját. Leírom majd részletesen, hogyan is csináltam, sőt mi több: fotókat is közlök a nagybecsű darabról. Sajna nincs eredeti rumtopf-os edényzetem, így 5 literes üvegcsébe töltögettem a sok földi jót és körbetekertem egy fekete nadrágommal (amit sajnos ki kellett vonnom a forgalomból, mivel a feledhetetlen tavalyi máltai nyaralásunk alkalmával szana-szét szakajtottam, amikoris egy esti séta alkalmával megcsókoltam az anyaföldet), és ment be a spejzba lakni (ott sötét is van, meg hűvös is).

Szerettem volna 54-60% közötti rumra szert tenni. Jelentem, a küldetés teljességgel lehetetlen! A törökbálinti Corában böngésztem az italospolcokat és vagy 36,7%-os rumot találtam, vagy leginkább semmit. Végül észrevettem egy 80%-os Stroh rumot, így erre esett a választásom, de fél literét aranyárban mérték, így egyelőre csak fél literrel öntöttem fel a gyümölcsöket. Így is szépen ellepte, majd később ráöntök még, de nem szerettem volna beruházni még egy üvegcsébe az alkoholfüggőség elkerülése és pénztárcám megkímélése végett. Ha valaki tud esetleg tuti lelőhelyet 54-60%-os sötét rumra, az feltétlen szóljon, legyen olyan drága! Szóval nagyon izgulok a rumtopf miatt, nehogy megromoljon, bár kicsit nyugtat a tudat, hogy a 80%-os rummal olyan nagy gond nem lehet, elkonzervál az akármit. :)

Igyekszem magam tartani a korábbi fogadalmamhoz, hogy a jövőben többet alkotok a konyhában, és ennek folyományaként többet is blogolok majd, hiszen mindkettőt szeretem és élvezem. Csak időm kevés sajna, és hát akinek nincsen otthon se gépe, se netes elérhetősége, az ne várjon csodát és magára vessen. :)

Legyen napsugaras napotok!

Becsengettek! (1. rész)

Szünet vége (még ha tanulmányi volt is) és most újra itt!

Következzék egy gyors, képes beszámoló arról, hogy mi fortyogott mostanság a fazékban!

Petrezselymes újburgonya.


Életem első töltött paprikája.



Egy reggeli.

Kurkumás- spárgaszósz.

Natúr, sült pulyka petrezselymes újburgonyával és sajtmártással.

Folytatása következik!

VKF! #5 - Fűszerek

Végre-valahára kutyus etetés kapcsán sikerült netközelbe jutnom, így most publikálom a posztomat. Sajnos az elmúlt időszakban - ahogy az a blogbejegyzések ritkaságán is lemérhető – nem volt időm főzni, ha volt is, azt ugyan szorgalmasan le is fotóztam, csak éppen publikálni nem volt lehetőségem (otthon nincsen se gépem, se netem).
No, térjünk a tárgyra. Aubergine feladta a leckét rendesen, fűszerek terén az ismereteim még nem szerteágazóak. Ezúttal sem volt időm kísérletezni, így a bloggertársaknak sok újat nem mutatok, de nekem az alább közölt étek elkészítése mégis nagy kaland volt, mert sosem készítettem, viszont nagyon szeretem. Nem másról van szó, mint a csodálatos madártejről, amit szerintem vagy imádni vagy utálni lehet (középút nincsen). Én a lelkes rajongók táborába tartozom és bizton állítom, hogy Anyukám csinálja a legjobb madártejet a Föld kerekén. Őt faggattam ki a részletekről és (tanulás helyett :-P ) nekifogtam az elkészítésének. Életemben először. De nem utoljára… :)

Nagyon jól sikerült ugyanis, egyedül az volt vele a gond, hogy kicsit hígabb lett Édesanyáménál. Ennek oka az lehet, hogy a hab főzésénél a tej elfőtte “magát” és pótoltam még fél literrel. Ehhez viszont már kevés volt az addigra kikavart sürítőanyag. Az ízélményből semmi nem vett el, a habgaluskák tökéletesek lettek és maga a tej sem volt sem túl édes, sem íztelen.

Álljon itt - idő hiányában - egy iciri-piciri ismertető a vaníliáról, mint az étek fő (és tulajdonképpen egyetlen) fűszeréről (forrás egy az egyben: Wikipédia). "A vanília latin neve: Vanilla planifolia. Eredeti hazája Mexikó, ahol a kakaó ízesítésére használták. Az orchidea-félék családjába tartozó, más növényekre felkúszó növény. Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik.
A fűszer (Vanillae fructus) 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag toktermés. Fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vanília kristályok kiütnek rajta.
Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz."

Madártej

Hozzávalók:

2 liter tej
6 tojás
6 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál porcukor
1 rúd vanília
2 zacskó vaníliás cukor
2 evőkanál főzős vanília pudingpor (vagy 1 evőkanál liszt)
Elkészítés:
1 liter tejet a vaníliával és a vaníliás cukrokkal lassú tűzön (nagy teflon lábasban, amiben nem kap le az alja – bár nekem ebben is lekapott, de ezt a problémát úgy hidaltam át, hogy kavarásnál nem mentem le az aljáig, amikor már éreztem, hogy baj van…) felteszünk főni. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük, a végén óvatosan hozzáadjuk a porcukrot és még tovább verjük. Amikor a tej már forró, a habból vizes evőkanállal gusztusos galuskákat szaggatunk, de egyszerre csak ötöt-hatot, hogy legyen helye megnövekedni. Addig főzzük, amíg nem nő meg szépen, akkor két lapát segítségével megfordítjuk. Mikor kész az első adag, szűrőkanállal kiszedjük egy szitára, hogy a tej lecsöpögjön róla (de az is jó, ha egy lapos tálra tesszük). A tojások sárgáját a cukorral, a pudingporral habosra keverjük, a végén hozzáadjuk a kimaradt tejet, hogy ne legyen olyan sűrű. Amikor már az összes habgaluskát kifőztük, akkor a tejet a lábosból egy másikba szűrjük és az eredeti lábosunkat elmossuk, majd visszatöltjük bele a tejet. Én ekkor pótoltam még fél liter tejjel, mert a megmaradt mennyiséget nagyon kevésnek találtam. A tojássárgás masszához merőkanalanként hozzákeverjük a forró tejet (ez azért fontos, hogy ne ugorjon össze a mennyei löttyünk a hőkülönbségtől), és amikor már közelítenek egymáshoz hőmérsékletükben, akkor fokozatos kevergetés mellett a sárga löttyünket a fehérhez kevergetjük. Éppen csak addig főzzük (lassú tűzön!), hogy a habját elfője és egy kicsit besűrűsödjön. Nagyobb üvegtálakba töltjük és a habot ráhalmozzuk.