És igen! Végre eljutottam odáig, hogy risottot készítsek (igazi risotto rizsből). :) A risotto is bekerülhetne a Mumus kategóriába, elképzelni sem tudtam, hogy hogyan készíthet olyasvalaki autentikus olasz risottot anélkül, hogy olasz vér ne csergedezne az ereiben. Sokat olvastam már trükkökről, tippekről, de még nem kristályosodott ki bennem, hogyan is készül az IGAZI risotto. Van, aki szerint a hozzáadott fehérbornak is langyosnak kell lennie, van aki szerint ez nem lényeges. Van aki kavargat, van aki nem. Mindezek miatt halogattam is a dolgot és igazi "recept kijegyzetelős rákészülésbe" nem kezdtem bele. Aztán a szokásos pénteki bevásárlókörutam során kezembe akadt egy doboz Gallo Arborio risotto rizs... Rögtön kettő is velem jött. :) Az elkészítéskor a doboz hátoldalán található útmutatásokat követtem (mivel annyira váratlanul ért a dolog, hogy nem tudtam recepteket keresni a bloggerinak oldalain) és noha élek a gyanúperrel, hogy számos félrefordítás volt a mennyiségek terén, mégis finom lett.
Az alábbi recept valamelyest tekinthető alapreceptnek, ezt lehet még dúsítani mindenféle földi jóval. Nálam ez most csak natúr készült, a színe kedvéért valódi sáfrányt adtam még hozzá.
Hozzávalók:
320 gr arborio rizs
1 l alaplé (nálam a hétvégi húsleves maradéka)
1 közepes fej apróra vágott hagyma
40 g vaj (nem margarin) + 1 ek.
1 üveg (!) lanygos száraz fehérbor (nálam ez fél liternyit jelentett, sokalltam így is, mások 1-2 dl-t használnak)
frissen reszelt parmezán
só, bors, valódi sáfrány
Elkészítés:
1. Egy vastag fenekű lábosban megolvasztjuk a vajat, majd megpároljuk rajta a hagymát.
2. Hozzáadjuk a rizst (nem kell átmosni előtte) és addig kavargatjuk közepes lángon, amíg áttetszővé nem válik a széle, a belsejében egy fehéres pöttyel.
3. Hozzáadjuk a langyos-meleg bort és addig kavargatjuk, amíg el nem párolog. (Itt jegyezném meg, hogy ez az 5 dl bor soknak tűnt. Valószínűleg legközelebb az 1-2 dl bor mentén fogok haladni. Viszont el kell mondanom azt is, hogy nagyon finom lett így is a risotto, viszont a parmezán a végén nagyon sokat dobott rajta. Mondhatni csodálatosan kiegészítették egymást az ízek.)
4. Ha a bor elfőtt, merőkanalanként adagolunk hozzá a levesből. Egy kanál leves, keverés, kanál, keverés etc. Addig ismételjük ezt kanalanként, amíg felveszi a folyadékot.
5. Így főzzük még 18 percig, míg a rizs meg nem puhul, krémesen lágy nem lesz, de a rizsszemek közepe fogkemény (azaz al dente) marad.
6. Kb. 1 ek. vajat beleforgatunk, óvatosan sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a sáfrányt és mikor elzártuk alatta a tüzet, hozzáforgatjuk a frissen reszelt parmezánt. (A parmezán héját, ha megtartjuk, főzés közben a risottonkhoz adhatjuk, finom ízt ad neki.)
Ez csak egy egyszerű, mondhatni alapváltozat, van még mit fejlődnöm, tanulnom, tapasztalnom risotto készítés terén, de ez kezdetnek nagyon bíztató volt. Egyáltalán nem ördöngősség az elkészítése, még szórakoztató, kikapcsoló tevékenység is a folyamatos mer, kavar, mer kavar. Szerintem a risotto rizs elengedhetetlen kellék, nem hiszem, hogy hagyományos rizsből ugyanezt a hatást tudtam volna elérni.
Recept forrása a Riso gallo doboza illetve továbbiak a risogallo.co.uk oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése