Képviselőfánk

Nyitottam egy új kategóriát: Mumus a neve. Ide kerülnek majd azok az ételek, amelyekről általában (de én egészen biztosan) azt hisszük, hogy az elkészítésük ördöngősség. A Mumus kategóriába azok az ételek kerülhetnek, amelyek elkészítését misztikum övezi, de valójában a dolognak úgymond "nagyobb a füstje, mint a lángja", földi halandó is képes az elkészítésére.

Nálam abszolút ilyen volt a képviselőfánk. És majdnem az is maradt, mert az első tésztám nem sikerült. A tésztája nem más mint égetett tészta, a lényege az, hogy a zsiradékot (ami egyes receptek szerint vaj mások szerint zsír) vízzel felolvasztva liszttel kell nyílt lángon jól elkeverni, míg a tészta elválik az edény falától. Ezután jöhetnek bele egyenként (!) a tojások. Nagyjából ennyi.
Még sosem csináltam égetett tésztát, arról sem volt fogalmam, hogy hogy is kellene kinéznie, így történt, hogy amikor az eredetileg kinézett recept szerint készítettem (ami olajat írt), nem sikerült. De ahelyett, hogy megrettentem volna és feladtam volna, nekiláttam újra más mennyiségekkel és ezúttal libazsírral. A motiváció az volt, hogy a páromnak készült meglepinek. Jelentem: kiválóan sikerült. A tészta könnyű, levegős lett, óriási lukakkal a közepén.



Hozzávalók:

A tésztához:
3 dl víz
15 dkg zsír (nálam liba)
15 dkg finomliszt
4 tojás (+1 opcionális a kenéshez)
1 kiskanál cukor
csipet só

A krémhez:
2 zacskó főzős vaníliás pudingpor
5 ek. kristálycukor
6 dl tej
8 dl habtejszín
némi porcukor (kb.1-2 ek.) a tejszínhabhoz
3 zacskó habfixáló

Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 240 fokra. A vizet a sóval és a cukorral felforraljuk. Hozzáadjuk a zsírt és felolvasztjuk benne. Ekkor a lisztet beleszitáljuk, jól elkeverjük és addig forraljuk, amíg sima lesz és az edény falától elválik. A tűzről lehúzva hagyjuk kihűlni, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat és minden egyes tojás után nagyon alaposan elkeverjük a tésztát. Az a jó, ha egynemű, nyúlós, de mégis ruganyos tésztát kapunk. Ha darabos, vagy a zsirídék kicsapódik, akkor valami nem stimmel.
Egy nagy tepsit kivajazunk és a masszát csillagcsöves habzsákba töltve kb. 3 cm távolságra pingponglabdánál nagyobb halmokat nyomunk. Azonnal forró sütőbe toljuk és középmagasan, 5 percig 240 fokon, ezután 200 fokon még 15-18 percig sütjük. Nagyon fontos, hogy a sütőt közben nem szabad kinyitni! Ha nagyon sülne, lejjebb vehetjük a hőfokot. Látni fogjuk, hogy a fánkocskák szépen sülnek és nőnek is. Közben a vaníliás krém elkészíthető, annak is kell hűlni, nehogy forrón a tésztába töltve ellágyítsa azt.
Ha kész, a sütőt lekapcsoljuk és nélkül, hogy kinyitnánk az ajtaját kb. 10 percig magukra hagyjuk a süteményeket. 10 perc után is csak résnyire szabad a sütő ajtaját kinyitni pl. egy villával kitámasztva. Amikor már langyosak, kivehetjük a sütőből és ha teljesen kihűltek a kalapjukat (kb. a süti felső 1/3-át) levágjuk.

A krémet a recept hosszabban és bonyolultabban írja, de én egy gyorsabb és egyszerűbb megoldáshoz folyamodtam.
A pudingporokat ízlés szerinti cukorral, némi tejjel és a vaníliarúd kikapargatott belsejével csomómentesen elkeverjük, a maradék tejet feltesszük forrni, innentől a pudingot a szokott módon készítjük. Hagyjuk hűlni és közben a habtejszínt kemény habbá verjük és a végén hozzáadjuk a porcukrot és a habfixálót, majd addig verjük míg a kívánt keménységű nem lesz.
Ha a vaníliás krém kihűlt, kb. 5 ek. felvert tejszínhabbal fellazítjuk és a fánkocskákba töltjük, majd a tetejére tejszínhabot púpozunk, a kalapokat a helyükre tesszük és kész is.

(A fánk tészta receptjét Lévai Anikó A konyhaablakból c. szakácskönyvében találtam.)