Pici alle briciole és pici al sugo di pomodoro

Ez volt az első fogás, amit megtanultunk a már említett főzőkurzuson. A begyúrt tészta és az elkészült briciole 1/4-ét hazahoztam, így adott volt, hogy mivel etetem meg az este éhesen és fáradtan hazaérkező férfit. Már csak egy kis sugo-t kellett hozzá összedobni és falatozhattunk is.

Amikor ilyen igazán olaszos dolgokat főzök, tisztára olasz mammának érzem magam. :D

A két "szószt" alapvetően külön-külön kell fogyasztani, de egybekeverve is zseniális (ez olasz szemmel nézve nyilván szentségtörésnek számít :) ).

Íme a recept.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:

1 tojás

fél kg tipo 00 liszt

kb. 2 dl víz

kevés semolina liszt a forgatáshoz

A paradicsomos szószhoz:

1 doboz hámozott paradicsom konzerv (Mutti)

2 gerezd fokhagyma aprítva

fél dl olívaolaj

kb.1,5 kk. őrölt chili vagy 1 kisebb egész aprítva

só

A briciole-hoz:

20 dkg kb. másnapos kenyér belseje apróra tépkedve

2 gerezd fokhagyma, aprítva majd préselve a kés lapjával

kb.1,5 kk.őrölt chili vagy 1 kisebb egész aprítva

só, bors

1 marék apróra vágott petrezselyem

Elkészítés:

1. A paradicsomos mártással kezdjük: a fokhagymát és a chilit olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk abotmixerrel pürésített paradicsomkonzervet és közepes lángon rotyogva főzzük 30-40 percet.

2. Míg fő a sugo, elkészítjük a tésztát. A tojást és a lisztet, annyi vízzel, amennyit felvesz összegyúrjuk, méghozzá a "vulkán" módszerrel. A liszt közepébe lukat nyomunk és ebbe ütjük a tojást, majd a mutatóujjunkkal körözve fokozatosan keverjük össze, apránként adagolva a vizet. Ujjnyi vastagra lappogatjuk, olívával megkenjük és folpack-ban a hűtőbe tesszük egy éjszakára (vagy 2 órára).

3. A briciole a következőképpen készül: bő olíván a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a kenyérmorzsát. Aranybarnára és ropogósra pirítjuk, szorgos kavargatás közben. A végén beleszórjuk a nagyon apróra vágott petrezselymet.

4. A tésztából levágunk egy-egy ujjnyi csíkot és hosszú ceruza vastagságú rudakat sodrunk: egyik kezünkkel nyomkodva sodorjuk, míg a másikkal oldalirányba finoman húzva nyújtjuk. Ha kész, a semolina lisztben megforgatjuk és félretesszük. Amikor kész az egész, forrásban levő sós vízben 5-6 perc alatt kifőzzük. Leszűrjük és a fenti szószok egyikével tálaljuk. A tetejére kevés frissen reszelt parmezánt szórunk.

/A receptet a Chefparade főzőiskola kurzusán tanultam./

Finomságok Közép-Toszkánából - főzőest

Tegnap este Vikivel részt vettünk a Chefparade Főzőiskola Közép-Toszkána gasztronómiai nevezetességeit felvonultató főzőestjén. Toszkána régóta a szívem csücske, rettenetesen vágyom oda. Amúgy is szeretem az olaszokat, a mentalitásukat, az országukat, a természeti és épített kincseiket, és természetesen a konyhájukat. Ha életem végéig kötelező jelleggel olasz ételeket ehetnék csak, cseppet sem lennék elkeseredve. :)

Már régóta szemezek a Chefparade csapat tevékenységével és szerettem volna elmenni egy ilyen kurzusra: szerencsére Vikiben erre remek partnert találtam. Így a Fiúkat (xbox-ozva) hátrahagytuk és csaptunk egy görbe (főzős) estét.

Mikor megérkeztünk, már minden alapanyag ki volt készítve. Az elején kaptunk egy kis eligazítást, hogy mit is fogunk készíteni, mi lesz a menet (nagyon tetszett, hogy az este úgy volt felépítve, hogy üresjárat nem volt, azaz amíg rotyogott a szósz, addig begyúrtuk a tésztát, ahogy azt egy igazi háziasszony is tenné), utána párosával nekiláttunk az ételek elkészítésének.

A menü a következő volt:

Pici (pasta fresca) alla briciole és Pici (pasta fresca) al sugo di pomodoro

Olasz tipo 'oo' lisztből és egyéb hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrtunk (pontosabban ezt Viki csinálta), majd hosszú, ceruzavastagságú hurkákra nyújtottuk őket és lobogó, sós vízben kifőztük. A tészta felét főztük csak ki, a másik felét hazavihettük. Ma este fogom a páromnak elkészíteni vacsorára.

A tésztához kétféle mártást készítettünk, az egyik egy tipikus olasz paradicsommártás fokhagymásval, olívával, kevés chili-vel. A másik nem is annyira mártás, ám rendkívül finom: kenyér bele apróra tépkedve és olíván, kevés chili-n és fokhagymán átforgatva, majd ropogósra pirítva. A tetejére frissen reszelt parmezánt szórtunk, mennyei volt. Az olaszok hivatalosan külön eszik a két szószt, de Viki egybe keverte a kettőt a saját tésztáján és ez zseniális ötlet volt. :)

Filetto porc al peppe verde

Sertésszűz sült, zöldborssal, olívával, zsályával, rozmaringgal és egy löket fehérborral. Mennyei volt. Alufóliában sült újkrumplit ettünk hozzá.

Torta di mele (toszkán almatorta)

Kis gyümölcslepény formákban sült "félig kelt tészta", szeletekre vágott almával a tetején. Kissé langyosan fogyasztva a legfinomabb.

Összességében nagyon elégedett voltam a kurzussal, profi volt a szakács (Kócsa László), egy-két szépséghibája volt az estének: a helyhiány és a légtechnika (szellőztetés, szagelszívás) hiánya. A főzőpultok elég zsúfoltan vannak egymáson, sokszor akadályoztuk egymást a főzésben a többi csapattal, illetve nekünk nem is jutott normális főzőpult, csak egy rögtönzött, ez egy kicsit elvett az este varázsából. Ettől függetlenül legközelebb is szívesen megyek, méghozzá vagy az epres estre vagy valami különlegesre (thai, indiai, vagy kínai). Sőt, gondolkozom rajta, hogy a leánybúcsúmat is ott tartom majd (igaz, erre még várni kell, mert jövő tavasszal lesz az esküvőnk). El sem tudnék annál jobbat elképzelni, mint hogy barátnőimmel összegyűlünk egy jó kis közös főzésre, eszegetésre. Persze utána jöhet a bulizós rész is. :)

Ami a kurzuson tanult recepteket illeti, olyannyira jó volt és olyannyira lelkes vagyok, hogy valószínűleg már a hétvégén elkészítem újra az egészet! :))

Pasta al forno -padlizsános húsos tészta

Újabban minden nap házi kosztot viszünk munkaebédnek, egészségesebb, olcsóbb, finomabb, egyszóval: jobb. Ezt a receptet Dolce Vita szakácskönyvében találtam és mivel minden hozzávaló megvolt hozzá a hűtőben nekiláttam. Húsból az eredeti recept 50 dkg darált marhahúst említ, nekem ez azért lett 70 dkg és pulyka, mert ez volt otthon.

Finom és laktató étel lett belőle, legközelebb is az asztalunkra kerül. Amúgy is rajongok az olasz konyháért.

Hozzávalók:

70 dkg darálthús (nálam most pulykacomb)

2 doboz darabolt paradicsomkonzerv (Mutti)

3 gerezd apróra zúzott fokhagyma

50 dkg orecchiette tészta vagy penne, rövid penne

10 dkg parmezán

2 nagy mozzarella

1 nagyobb (kb. 70 dkg) padlizsán

só, bors

nagy marék apróra vágott friss bazsalikom

olívaolaj

Elkészítés:

1. A darálthúst olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a paradicsomot, majd fedő alatt, lassú lángon 1 órán át főzzük. Néha megkavarjuk, szépen be fog sűrűsödni és a színe is mélyül.

2. A padlizsánt megmossuk, felkarikázzuk, majd csíkokra vágjuk és besózva állni hagyjuk. Kb. 10 perc elteltével, olívaolajon kisütjük.

3. Közben a tésztát sós vízben kifőzzük. A leszűrt, kifőtt tésztát a kész paradicsomszósszal és a kisült padlizsánnal összekeverjük, és egy hőálló tálba a reszelt parmezánnal két-három rétegben lerétegezzük. A tetejére karikákra vágott mozzarellát teszünk.

4. 200°C-on előmelegített sütőben, kb. 15 perc alatt összesütjük. Akkor van kész, ha a sajt egy kicsit megpirul a tetején.

(Forrás: Vrábel Krisztina Dolce Vita Magyarországon c. könyve.)

Tiramisu (tojásmentesen)

Az egyik legkedvesebb édességünket (ami ráadásul pillanatok alatt készen van és garantált a siker) azért nem készítem egy ideje, mert valahogy újabban viszolygok azoktól az ételektől, amibe nyers tojás kerül. Az alábbi recept Gordon Ramsay-t dícséri (forrása ez az oldal) és bizton állíthatom, amellett hogy nem a klasszikus elkészítési módot követi a desszert, semmit nem veszít élvezeti értékéből, nagyon-nagyon finom. Ma egy családi ebéden arattam vele sikert.

Hozzávalók kb. 8 adaghoz:

50 dkg mascarpone

3 dl habtejszín

1,5 dl erős és szobahőmérsékletre kihűtött kávé (az eredeti recept szerint dupla adag kávé kellene bele, de én ennyit láttam jónak és finom is lett kevesebb kávéval)

2 ek. vanília kivonat (vagy 2 zacskó vaníliás cukor)

6 ek. marsala vagy egyéb desszertbor (de rum vagy brandy vagy konyak is megteszi)

6 ek. porcukor (vagy ízlés szerint)

némi tej (kb. két löttyintésnyi)

kb. 32 db jó minőségű babapiskóta

cukrozatlan kakaópor a szóráshoz

Elkészítés:

1. A mascarponét, a vanília kivonatot (vagy vaníliás cukrokat), a marsalát (vagy egyéb alkoholt) és a kávéból 0,5 dl-nyit habosra keverünk.

2. A habtejszínt tiszta, száraz habverőkkel kemény habbá verjük, majd amikor már kemény, hozzáadjuk a porcukrot, ízlés szerinti mennyiségben.

3. A fenti két masszát egybevegyítjük, ha szükséges még cukorral ízesítjük.

4. A tálat előkészítjük, a maaradék kávét annyi tejjel felöntjük, hogy egy sötét tejeskávét kapjunk és ebbe mártjuk (éppen csak egy pillanatra) a babapiskóták mindkét oldalát. Vigyázzunk, hogy ne áztassuk el. Egy sor piskótát a tál aljára rendezünk, egy réteg krém jön rá, egy fátyolni kakaóport szitálunk rá, majd a rétegezést addig folytatjuk, amíg hozzávalók el nem fogynak (a tetejére mindenképpen krém kerüljön).

5. Lefóliázva kb. 1 órára hűtőbe tesszük, közvetlenül tálalás előtt a tetejét megszórjuk kakaóporral.

Spagetti alla Norma

Szicíliában minden trattoriában kapható az alábbi paradicsomos padlizsános tésztaétel. Természetesen itthon is muszáj volt reprodukálni, visszahozva ezzel a szicíliai napokat. Az Etna felé félúton kóstoltuk ezt egy kis trattoriában, ahol csak mi voltunk vendégek, majd hamarosan csatlakozott még két helyi, középkorú úriember, akiket az étterem vezetői hangosan, örömmel üdvözöltek. Mi már akkor kikértük az ebédünket, és kisvártatva elénk is tették a gőzölgő tányérokat. Majd a helyiek és a háziak is nekiláttak ugyanennek az éteknek...mi azt kértük, így ők is azt kapták. :) Így ebédeltünk mi Szicíliában, "családias" hangulatban. :D

Hozzávalók:

2 kisebb vagy 1 nagyobb érett padlizsán

250 gr spagetti

1 doboz hámozott paradicsom és 1 doboz sürített paradicsom konzerv vagy 2 doboz sürített paradicsom konzerv

4 gerezd fokhagyma

egy löttyintés balzsamecet vagy vörösborecet

3 kiskanál barnacukor (vagy cukor)

olívaolaj, só, bors

egy marék frissen vágott bazsalikom

tálaláshoz ricotta

Elkészítés:

1. A padlizsánt megmossuk, végeit lecsapjuk és ujjnyi karikákra, majd a karikákat négybe vágjuk. Besózzuk és állni hagyjuk, hogy megpuhuljon.

2. A fokhagymát megpucoljuk és finomra zúzzuk, majd a felforrósított olíván megpirítjuk. Hozzáadjuk a paradicsompürét (a hámozott paradicsomot használunk, akkor azt pürésítjük), a cukrot, a balzsamecetet/vörösborecetet, sót és borsot és mérsékelt tűzön - néha megkeverve - kb. 10 percig főzzük. Félidőben hozzáadjuk a bazsalikomot is. Ha kész, elzárjuk alatta a tüzet.

3. A padlizsáncikkeket leöblítjük, papírtörlővel leitatjuk róla a nedvességet, majd kevés olíván két részletben megsütjük (kb. 10 perc). A padlizsán arról híres, hogy rengeteg olajat magába bír szívni, így nekem az a metódus vált be, hogy az elején kevesebb olajat használok és amikor már félig puha, akkor még meglocsolom egy kis olajjal. Tapasztalat, hogy akkor azt már nem szívja rögvest magába. Fontos, hogy végig mérsékelt, maximum közepes lángon süssük, akkor nem kap oda.

4. Közben a tésztát kifőzzük. Úgy tálaljuk, hogy közvetlenül a fogyasztás előtt összekeverjük a szószt a tésztával, a padlizsánszeleteket ráhalmozzuk és egy kis ricottával megspékeljük.

(Stahl Judit is megénekelte a Gyors olaszos tészták c. könyvében.)

Vargányás rizottó

Visszatértünk Szicíliából és mivel ott autentikus rizottót nem tudtunk enni, kizárólag előre elkészített, utólag felmelegítettet (hiába, az nem ennek a vidéknek a specialitása), hazatérve rögtön összedobtam egy jó kis vargányás rizottót. Hamarosan jelentkezem a szicíliai gasztro élménybeszámolóval, rengeteg finomságot ettünk!

Hozzávalók 4 személyre:

400 gr arborio fajtájú (!) rizottó rizs
kb.15-20 dkg szárított vargánya
a vargánya áztatásához kb. 3 dl átszűrt húsleves + ezen felül kb. 1 liter átszűrt húsleves, mint alaplé
2 dl fehérbor
1 fej vöröshagyma
frissen őrölt bors
8 dkg (lehetőleg) frissen reszelt parmezán
friss apróra vágott petrezselyem (opcionális)

Elkészítés:

A rizottót az itt leírt technika alapján készítjük el, de a mennyiségek jelen receptben foglaltak szerint alakulnak.

A fentiekben emlegetett bejegyzéshez képest az alábbi eltérések vannak a vargányás verzió elkészítésekor. A vargányát alaposan átmossuk, majd annyi húslevesbe áztatjuk, hogy alaposan ellepje (kb. 3 dl), fél órát áztatjuk. A vargányát a rizottó készítés félidejében adjuk a rizshez, és az áztató levét is felhasználjuk a továbbiakban.

Amikor a rizs megfőtt (de nem szétfőtt, ez kb. 20 perc kavargatást jelent), lekapcsoljuk alatta a tüzet, a frissen reszelt parmezánt beleforgatjuk és lefedve pár percet állni hagyjuk. Azonnal fogyasztjuk. (Megszórhatjuk a tetejét kevés frissen vágott petrezselyemmel.)

Fusilli al'quattro formaggi

Minimalisták "extra sajtos tészta"-ként is emlegethetik... :) Viccet félretéve ez a tészta messze-messze van a szimpla sajtos tésztától, és noha a fotó alapján ránézésre eléggé soványkának tűnhet, állítom: laktató. A szósz valami eszméletlenül finom és harmonikus ízű, arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag a tészta kifőzése alatt összedobható. Lusta, későnébredős hétvégékre rapidebédnek, vagy vizsgákkal terhelt időszakokra, amikor nincs idő az örömfőzésre, kiváló.

Hozzávalók:

40 dkg fusilli (azaz orsó) tészta
4 gerezd fokhagyma
10 dkg keményebb juhsajt
5 dkg parmezán (friss)
1 nagy marék friss bazsalikom, vagy ennek hiányában némi szárított
4 ek. olívaolaj
5 dkg gorgonzola
25 dkg mascarpone
3 dl főzőtejszín
só, bors, késhegynyi őrölt szerecsendió

Elkészítés:

1. A tésztát enyhén sós, lobogó vízben feltesszük főni. Míg fő, kiválóan elkészíthetjük a mártást.

2. A fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk és a forró olajba tesszük, mérsékelt tűzön megfonnyasztjuk. Mikor kész, lehúzzuk a tűzről.

3. Hozzáadjuk a lereszelt juhsajtot, és a lereszelt parmezánt, belemorzsoljuk a gorgonzolát, hozzáadjuk a mascarponét, végezetül a tejszínt. Jól elkeverjük és lassú lángon addig hevítjük, amíg a sajtok elolvadnak, utána elzárjuk alatta a lángot.

4. Mire mindezzel végzünk, a tészta is kifőtt. Én - praktikussági okokból - már rögtön a leszűrés előtt átettem a mártásba 1.5 merőkanállal a tészta főzővizéből. Ezután leszűrjük és a kiöblített lábosba visszazuttyantjuk a tésztát. Nyakonöntjük a mártással, kis lángon átforgatjuk és hozzáadjuk a felaprított friss bazsalikomot. Kevés frissen reszelt parmezán azért dukál hozzá.

Egyebekben szinte bármilyen sajtból készíthető, ami éppen akad otthon, a lényeg, hogy a négy fajta azért meglegyen. :)

(Forrás: Stahl Judit: Gyors olaszos tészták)

Risotto

És igen! Végre eljutottam odáig, hogy risottot készítsek (igazi risotto rizsből). :) A risotto is bekerülhetne a Mumus kategóriába, elképzelni sem tudtam, hogy hogyan készíthet olyasvalaki autentikus olasz risottot anélkül, hogy olasz vér ne csergedezne az ereiben. Sokat olvastam már trükkökről, tippekről, de még nem kristályosodott ki bennem, hogyan is készül az IGAZI risotto. Van, aki szerint a hozzáadott fehérbornak is langyosnak kell lennie, van aki szerint ez nem lényeges. Van aki kavargat, van aki nem. Mindezek miatt halogattam is a dolgot és igazi "recept kijegyzetelős rákészülésbe" nem kezdtem bele. Aztán a szokásos pénteki bevásárlókörutam során kezembe akadt egy doboz Gallo Arborio risotto rizs... Rögtön kettő is velem jött. :) Az elkészítéskor a doboz hátoldalán található útmutatásokat követtem (mivel annyira váratlanul ért a dolog, hogy nem tudtam recepteket keresni a bloggerinak oldalain) és noha élek a gyanúperrel, hogy számos félrefordítás volt a mennyiségek terén, mégis finom lett.

Az alábbi recept valamelyest tekinthető alapreceptnek, ezt lehet még dúsítani mindenféle földi jóval. Nálam ez most csak natúr készült, a színe kedvéért valódi sáfrányt adtam még hozzá.

Hozzávalók:

320 gr arborio rizs

1 l alaplé (nálam a hétvégi húsleves maradéka)

1 közepes fej apróra vágott hagyma

40 g vaj (nem margarin) + 1 ek.

1 üveg (!) lanygos száraz fehérbor (nálam ez fél liternyit jelentett, sokalltam így is, mások 1-2 dl-t használnak)

frissen reszelt parmezán

só, bors, valódi sáfrány

Elkészítés:

1. Egy vastag fenekű lábosban megolvasztjuk a vajat, majd megpároljuk rajta a hagymát.

2. Hozzáadjuk a rizst (nem kell átmosni előtte) és addig kavargatjuk közepes lángon, amíg áttetszővé nem válik a széle, a belsejében egy fehéres pöttyel.

3. Hozzáadjuk a langyos-meleg bort és addig kavargatjuk, amíg el nem párolog. (Itt jegyezném meg, hogy ez az 5 dl bor soknak tűnt. Valószínűleg legközelebb az 1-2 dl bor mentén fogok haladni. Viszont el kell mondanom azt is, hogy nagyon finom lett így is a risotto, viszont a parmezán a végén nagyon sokat dobott rajta. Mondhatni csodálatosan kiegészítették egymást az ízek.)

4. Ha a bor elfőtt, merőkanalanként adagolunk hozzá a levesből. Egy kanál leves, keverés, kanál, keverés etc. Addig ismételjük ezt kanalanként, amíg felveszi a folyadékot.

5. Így főzzük még 18 percig, míg a rizs meg nem puhul, krémesen lágy nem lesz, de a rizsszemek közepe fogkemény (azaz al dente) marad.

6. Kb. 1 ek. vajat beleforgatunk, óvatosan sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a sáfrányt és mikor elzártuk alatta a tüzet, hozzáforgatjuk a frissen reszelt parmezánt. (A parmezán héját, ha megtartjuk, főzés közben a risottonkhoz adhatjuk, finom ízt ad neki.)

Ez csak egy egyszerű, mondhatni alapváltozat, van még mit fejlődnöm, tanulnom, tapasztalnom risotto készítés terén, de ez kezdetnek nagyon bíztató volt. Egyáltalán nem ördöngősség az elkészítése, még szórakoztató, kikapcsoló tevékenység is a folyamatos mer, kavar, mer kavar. Szerintem a risotto rizs elengedhetetlen kellék, nem hiszem, hogy hagyományos rizsből ugyanezt a hatást tudtam volna elérni.

Recept forrása a Riso gallo doboza illetve továbbiak a risogallo.co.uk oldalon.

A teljesség igénye nélkül további fortélyok és receptgyűjtemény itt és itt.

Carbonara

Megvan hát a nagy mű, az akció keretében beszereztem a Nélkülözhetetlen sorozat Tésztakönyv részét. Nem is volt hát kérdés, mi lesz az első főzet belőle: a carbonara szósz. Maradt ki egy kis combsonka felvágott, az is ment szépen bele. Most tagliatelle (szélesmetélt) tésztával ettük.

Hozzávalók:

50 dkg tagliatelle (szélesmetélt) tészta

8 szelet bacon

5 szelet combsonka

4 tojás

5 dkg reszelt parmezán

3 dl tejszín

só, bors

Elkészítés:
A sonkát, és a szalonnát csíkokra vágjuk, közepes lángon ropogósra pirítjuk. A tésztát kifőzzük. Közben a tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejszínt, a parmezánt, finoman sózzuk, borsozzuk, jól elkeverjük. Hozzáadjuk a szalonnát is, majd az egészet a kifőtt, még forró tésztához keverjük, hogy a mártás mindenhol bevonja. A tésztát ezután lassú tűzön, kb.1-2 percig főzzük még, amíg kissé be nem sűrűsödik a mártás. Azonnal fogyasztjuk.

(Forrás: Nélkülözhetetlen Tésztakönyv, 27. oldal)

Tiramisu

Hozzávalók:

2 tojás

2 ek. porcukor

1 zacskó vaníliás cukor
250 gramm mascarpone krémsajt

2 dl erős kávé

némi tej

1 doboz babapiskóta

cukrozatlan kakaópor

5 ek. rum

Elkészítés:

A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, a végén hozzáadunk 1 ek. porcukrot és kicsit tovább verjük. A sárgákat 1 ek porcukorral és a vaníliás cukorral fehéredésig verjük, majd ízlés szerint rummal ízesítjük. A mascarponét hozzáadjuk és egyneműre keverjük, a végén a tojáshabot óvatosan beleforgatjuk. Közben a tejeskávét elkészítjük, rumot teszünk bele, a babpiskótákat éppencsak belemártjuk (nekem nagyon bevált a Plus-os Biscotteria termék, eddig Manner hívő voltam), hogy ne ázzanak el nagyon. Egy négyszögletes, kisebb, de magasabb falú tálba kezdjük szép sorban lerakni, rá krémet halmozunk, kakaóporral megszórjuk, majd újra babapiskótát rakunk. A rétegezést addig folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók, de a sort a krém zárja. Közvetlenül tálalás előtt szórjuk meg kakaóporral, és kb. 5 órára a hűtőbe tesszük, hogy jól kihűljön.

(Kapcsos tortaformához a mennyiségeket meg kell duplázni, de így is nagyon szép szilárd süteményt kapunk, a krémje lágy és mennyei!)