Végre-valahára kutyus etetés kapcsán sikerült netközelbe jutnom, így most publikálom a posztomat. Sajnos az elmúlt időszakban - ahogy az a blogbejegyzések ritkaságán is lemérhető – nem volt időm főzni, ha volt is, azt ugyan szorgalmasan le is fotóztam, csak éppen publikálni nem volt lehetőségem (otthon nincsen se gépem, se netem).
No, térjünk a tárgyra. Aubergine feladta a leckét rendesen, fűszerek terén az ismereteim még nem szerteágazóak. Ezúttal sem volt időm kísérletezni, így a bloggertársaknak sok újat nem mutatok, de nekem az alább közölt étek elkészítése mégis nagy kaland volt, mert sosem készítettem, viszont nagyon szeretem. Nem másról van szó, mint a csodálatos madártejről, amit szerintem vagy imádni vagy utálni lehet (középút nincsen). Én a lelkes rajongók táborába tartozom és bizton állítom, hogy Anyukám csinálja a legjobb madártejet a Föld kerekén. Őt faggattam ki a részletekről és (tanulás helyett :-P ) nekifogtam az elkészítésének. Életemben először. De nem utoljára… :)
Nagyon jól sikerült ugyanis, egyedül az volt vele a gond, hogy kicsit hígabb lett Édesanyáménál. Ennek oka az lehet, hogy a hab főzésénél a tej elfőtte “magát” és pótoltam még fél literrel. Ehhez viszont már kevés volt az addigra kikavart sürítőanyag. Az ízélményből semmi nem vett el, a habgaluskák tökéletesek lettek és maga a tej sem volt sem túl édes, sem íztelen.
No, térjünk a tárgyra. Aubergine feladta a leckét rendesen, fűszerek terén az ismereteim még nem szerteágazóak. Ezúttal sem volt időm kísérletezni, így a bloggertársaknak sok újat nem mutatok, de nekem az alább közölt étek elkészítése mégis nagy kaland volt, mert sosem készítettem, viszont nagyon szeretem. Nem másról van szó, mint a csodálatos madártejről, amit szerintem vagy imádni vagy utálni lehet (középút nincsen). Én a lelkes rajongók táborába tartozom és bizton állítom, hogy Anyukám csinálja a legjobb madártejet a Föld kerekén. Őt faggattam ki a részletekről és (tanulás helyett :-P ) nekifogtam az elkészítésének. Életemben először. De nem utoljára… :)
Nagyon jól sikerült ugyanis, egyedül az volt vele a gond, hogy kicsit hígabb lett Édesanyáménál. Ennek oka az lehet, hogy a hab főzésénél a tej elfőtte “magát” és pótoltam még fél literrel. Ehhez viszont már kevés volt az addigra kikavart sürítőanyag. Az ízélményből semmi nem vett el, a habgaluskák tökéletesek lettek és maga a tej sem volt sem túl édes, sem íztelen.
Álljon itt - idő hiányában - egy iciri-piciri ismertető a vaníliáról, mint az étek fő (és tulajdonképpen egyetlen) fűszeréről (forrás egy az egyben: Wikipédia). "A vanília latin neve: Vanilla planifolia. Eredeti hazája Mexikó, ahol a kakaó ízesítésére használták. Az orchidea-félék családjába tartozó, más növényekre felkúszó növény. Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik.
A fűszer (Vanillae fructus) 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag toktermés. Fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vanília kristályok kiütnek rajta.
Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz."
A fűszer (Vanillae fructus) 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag toktermés. Fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vanília kristályok kiütnek rajta.
Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz."
Madártej
Hozzávalók:
2 liter tej
6 tojás
6 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál porcukor
1 rúd vanília
2 zacskó vaníliás cukor
2 evőkanál főzős vanília pudingpor (vagy 1 evőkanál liszt)
Elkészítés:
1 liter tejet a vaníliával és a vaníliás cukrokkal lassú tűzön (nagy teflon lábasban, amiben nem kap le az alja – bár nekem ebben is lekapott, de ezt a problémát úgy hidaltam át, hogy kavarásnál nem mentem le az aljáig, amikor már éreztem, hogy baj van…) felteszünk főni. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük, a végén óvatosan hozzáadjuk a porcukrot és még tovább verjük. Amikor a tej már forró, a habból vizes evőkanállal gusztusos galuskákat szaggatunk, de egyszerre csak ötöt-hatot, hogy legyen helye megnövekedni. Addig főzzük, amíg nem nő meg szépen, akkor két lapát segítségével megfordítjuk. Mikor kész az első adag, szűrőkanállal kiszedjük egy szitára, hogy a tej lecsöpögjön róla (de az is jó, ha egy lapos tálra tesszük). A tojások sárgáját a cukorral, a pudingporral habosra keverjük, a végén hozzáadjuk a kimaradt tejet, hogy ne legyen olyan sűrű. Amikor már az összes habgaluskát kifőztük, akkor a tejet a lábosból egy másikba szűrjük és az eredeti lábosunkat elmossuk, majd visszatöltjük bele a tejet. Én ekkor pótoltam még fél liter tejjel, mert a megmaradt mennyiséget nagyon kevésnek találtam. A tojássárgás masszához merőkanalanként hozzákeverjük a forró tejet (ez azért fontos, hogy ne ugorjon össze a mennyei löttyünk a hőkülönbségtől), és amikor már közelítenek egymáshoz hőmérsékletükben, akkor fokozatos kevergetés mellett a sárga löttyünket a fehérhez kevergetjük. Éppen csak addig főzzük (lassú tűzön!), hogy a habját elfője és egy kicsit besűrűsödjön. Nagyobb üvegtálakba töltjük és a habot ráhalmozzuk.
