Császármorzsa

Tündér Nagymamámnál töltött nyári napok hangulatát idézi ez az étek, a recept is tőle való. Én porcukrosan szeretem, a lekvárba pedig csak néha-néha mártogatom bele. A képen az idei befőzésű málnalekvár látható, Dr. Oetker Dzsemfix 3:1- el készült.

Hozzávalók:

20 dkg búzadara

1 ek. finomliszt

1/2 liter hideg tej

1 csomag vaníliás cukor

3 egész tojás

10 dkg kristálycukor

1/2 citrom reszelt héja

5 dkg vaj

Elkészítés: A darát a liszttel elvegyítjük, a hideg tejet ráöntjük, jól elkeverjük. Konyharuhával letakarva nyugodt helyen kb. 1 órát állni hagyjuk. mikor letelt az idő és a dara megszívta magát, a tojsok fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgákat a kétféle cukorral, citromhéjjal fehéredésig keverjük és a darához öntjük, jól elkeverjük. A habot óvatosan beleforgatjuk. A sütőt 200 °C-ra melegítjük, közben egy közepes tepsiben a vajat felolvasztjuk. Mikor már folyik, a tésztát beleöntjük és a sütőbe toljuk. Ezen a hőfokon kb. 10 perc alatt megszilárdul a teteje, ekkor egy fa spatulával (fakanállal) darabokat szaggatunk belőle és átkeverjük. Ezt a folyamatot gyakran ismételjük, egészen addig amíg a várt morzsalékosságúra nem sül és kissé aranybarna színt nem kap. Porcukorral meghintve és/vagy lekvárral -még azonmód melegében - fogyasztjuk.

A sokoldalú lecsó

Nincs is jobb egy illatos, finom, jó kolbászos/virslis tojásos lecsónál. Akárki akármit mondd számomra nincs még egy ilyen mennyei eledel, más nemzetek "lecsói" (mint pl. a francia ratatouille) a nyomába sem érnek. Itt a szezon, tessék venni paprikát és belecsapni a lecsófőzésbe... Gyorsan megvan, finom és kiadós. Variálhatjuk kedvünkre kolbásszal, virslivel, adhatunk alá egy kis szalonnát. Lehet méregerős (amiben elolvad a kanál), lehet éppen csípős és abszolút barátságos. Dúsíthatjuk rizzsel, tarhonyával, tojással. Én az alábbi recept alapján szoktam készíteni, így lesz pontosan olyan, amilyennek gyerekkoromban megszoktam. A paprikát jó vékonyra szelten szeretem benne, Nagyim tippje alapján egy pár karikánál (kb. 4-5) a magjait is benne hagyom, mert ez adja a szaftjának dússágát, tartalmasságát, cserébe nem lesz "magos", tehát egyáltalán nem látja kárát. Fontos az arányt tartani, a kellő állag, ízhatás eléréséhez: fele annyi paradicsom kell bele, mint paprika. Mi mindig tojásosan esszük, azaz fogyasztás előtt tojást ütünk rá. Leginkább "szárazon" szeretem, azaz addig rotyogtatom, amíg a tojás majdnem megsül rajta, szinte szárazra (persze ez csak képletesen van így, mert a lecsó leve miatt nem lehet teljesen száraz.)

Hozzávalók:

1 kg lecsópaprika

1/2 kg. paradicsom

némi olaj, de inkább zsír

2 nagy fej vöröshagyma

bors, só, 1 kk. cukor

(ha van: kolbász, virsli, szalonna)

Elékszítés: Az olajat (de inkább zsírt) egy mélyebb lábosban felhevítjük (ha van szalonnánk, akkor zsírjára olvasztjuk), közben a hagymát igen apróra vágjuk, kis sóval az olajon puhára pároljuk. A paprikát megmossuk, szárazra töröljük, vékonyan felkarikázzuk. A paradicsomot felkockázzuk, apróra. A zöldségeket a lábosba tesszük és fedő alatt összerotyogtatjuk. Közben sózzuk, borsozzuk. Addig rotyogtatjuk, amíg levet nem enged és szépen össze nem fő, ekkor hozzáadjuk a virslit, mert annak nem kell sok, hogy megpuhuljon (ha kolbásszal dolgozunk, akkor azt előbb adjuk hozzá). Utánízesítjük, ha kell és a legvégén azért adunk hozzá egy pici cukrot, hogy a "vad ízét elvegye".

Csak annyit tojásozzunk be, amennyi biztosan elfogy aznap, legkésőbb másnap.

Rántott cukkini avagy "amiről nem érdemes posztolni"

Ildinkóhoz hasonlatosan - a többi gasztroblogot nézegetve - engem is időnként elkap a kétely, hogy olyan ételeket főzök-e, amit "érdemes" itt a blogon is megörökíteni és hogy felvillanyoz-e valakit a dolog, hogy "Jééé, a Kismacs rántott cukkinit csinált!" Aztán rájöttem, hogy van értelme. Még ha nem is korszakalkotó a recept, és igaziból újat sem mond, attól még lehet finom, és hát tényszerű: ez volt a reggeli/ebéd/vacsora... :)

Egészen kicsi korom óta mérhetetlen szerelmet érzek a rántott cukkini iránt. Drága Nagymamámmal ettünk mindig sokat, amikor nyaranta nála voltam. Kérésemre minden helyzetben képes volt gyorsan rántani egy kis cukkinit vagy patiszont és állítom, nála jobban senki sem csinálja! Kellően sós, a burka ropogós, a belseje lágy, de mégis harapható, egyszóval: tökéletes! Kifaggattam a részletekről: ő só helyett vegettát használ. Így tettem én is, amikor a meghámozott, kisujjnyi vastag szeletekre karikázott zöldséget meghintettem és picit állni hagytam. Köretnek felkarikázott paradicsom volt, francia öntettel (1 evőkanál mustár, 1 evőkanál balzsamecet, 4 evőkanál olívaolaj, pici cukor keveréke).

Mind elfogyott! :)

Foszlós kalács

Régóta szeretnék én is igazi, foszlós, illatos kaláccsal dicsekedni, de idáig azt hittem, hogy a foszlós kalács sütése valami misztikus tudomány, így nem is mertem eddig nekiveselkedni. Alapvetően nincsen bajom a kelt tésztákkal, a fánkjaim is nagyon jól szoktak sikerülni, de a kalács... az eddig megugorhatatlan lécnek bizonyult. Utólag nem is értem, hogy miért... :D Pár titok van talán, amihez jó tartani magunkat és akkor garantált a siker:

• jól felfutott élesztő (ehhez langyos hozzávalók, de ne legyen se túl meleg, se túl hideg)
• addig kell dagasztani, amíg a "gerendáról nem csepeg a víz" (dédmamám mondta ezt mindig nagymamának, tőle tanultam ezt a szóhasználatot, azóta én is addig dagasztom a kelt tésztákat, ameddig ki nem ver a víz :) )
• a dagasztó mozdulat nem szimpla kavarás és végképp nem gyúrás, hanem olyan "kapkodó" mozdulat: a fakanállal gyorsan bele-bele kapunk a tésztába és felfele húzzuk kicsit. Ezzel levegőt juttatunk a tésztába, ami nagyon fontos. Akkor jó a művelet, ha "cuffogó" hangot hallunk és látjuk a tésztabuborékokat
• a kész tésztát kelesztenünk kell, de a hely ehhez ne legyen se túl meleg, se túl hideg
• és végül de nem utolsósorban kedvvel szabad csak nekiállni.

Nagyon jól sikerült a kalács! Legközelebb is megsütöm!

Hozzávalók:

60 dkg liszt,
10 dkg vaj (vagy margarin),
12 dkg cukor,
3 tojás,
2,5 dkg élesztő,
3 dl langyos tej,
csipet só

Az élesztőt meleg helyen megfuttatjuk kb 1 dl langyos cukros (1 teáskanál kristálycukrot adtam hozzá) tejben. A tojásokat alaposan elkeverem a cukorral, majd hozzáadom felváltva a lisztet, a sót, a felfutott élesztőt és a maradék (2 dl) langyos tejet. Lágy tésztát dagasztok belőle, majd a hozzáadom az olvasztott vajat, ezzel is dagasztom, egészen addig, míg a gerendáról nem csöpög a víz. 1 órán keresztül, langyos helyen a duplájára kelesztem. Majd lazán átgyúrom, három részbe (copfba) veszem, összefonom, sütőpapírral kibélelt tepsiben elhelyezve, újabb félórát kelesztem. 1 evőkanál tejet elkeverek 1 tojássárgájával, és a kalácsot alaposan megkenegetem vele mindenhol. 175 fokra előmelegített sütőben sütöm kb. fél órát, addigra a teteje is szép aranybarna színt kap.

Tipp: akkor sem kell megijedni, ha a kelt tésztánk túl lágyra sikeredett és ragacsos. Akkor jó ugyanis, he elválik az edény falától, de azért puha. Ha ragacsos lenne, úgy nem lehetne formázni, így ebben az esetben adjunk hozzá nyugodtan még annyi lisztet, amennyit "felvesz", hogy a kívánt minőségű tésztát kapjuk!

(A receptet nem tudom hol találtam, sajnos a szerző kiléte már homályba veszett, így nem tudom feltüntetni... Aki magára ismer, sikítson! :) Foglálkozásilag is a jogszabályok "bubusaként" távol álljon tőlem, hogy két lábbal tiporjam a szerzői illetve "gasztro jogokat"! :D )

Update 1: Jelentkezett a jogtulajdonos! :) A recept eredetije (és története) itt olvasható! Köszönet érte kalvenaut-nak! :)

Párizsi csokikrém

Posztolok most egy alapkrém receptet, gondolom így Húsvét táján jól hasznosítható. Bent az irodában nagyon szeretjük a Szamos Marcipán párizsi krémmel készült szeletkéit, tortáit, így kolleganőm felkutatott egy csokikrém receptet, ami hasonlít erre a finomságra, így már otthon is el tudjuk készíteni. Azóta ezzel a krémmel szokott rendszeresen tortákat gyártani és néha hoz is belőle... ;)

Hozzávalók:

150 gramm jó minőségű étcsoki
250 gramm vaj
2 ek. cukrozatlan kakaópor
2 ek. kristálycukor
kis doboz főzőtejszín (nálam a Parmalat család legkisebbje)
ízlés szerint rum

Elkészítés:

Az étcsoki vízgőz fölött egy fém keverőtálban megolvasztom, majd beleteszem a puha vajat. Amikor elolvadt, csomómentesre elkeverem vele a kakaóport, majd a cukrot, rumot és végül a főzőtejszínt. Habverővel folyamatosan verem, amíg kicsit fel nem habosodik. Kész is. Tölthető vele bármilyen piskóta, de kis saját sütésű vaníliás kekszeket is össze lehet vele ragasztgatni.