Pici alle briciole és pici al sugo di pomodoro

Ez volt az első fogás, amit megtanultunk a már említett főzőkurzuson. A begyúrt tészta és az elkészült briciole 1/4-ét hazahoztam, így adott volt, hogy mivel etetem meg az este éhesen és fáradtan hazaérkező férfit. Már csak egy kis sugo-t kellett hozzá összedobni és falatozhattunk is.

Amikor ilyen igazán olaszos dolgokat főzök, tisztára olasz mammának érzem magam. :D

A két "szószt" alapvetően külön-külön kell fogyasztani, de egybekeverve is zseniális (ez olasz szemmel nézve nyilván szentségtörésnek számít :) ).

Íme a recept.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:

1 tojás

fél kg tipo 00 liszt

kb. 2 dl víz

kevés semolina liszt a forgatáshoz

A paradicsomos szószhoz:

1 doboz hámozott paradicsom konzerv (Mutti)

2 gerezd fokhagyma aprítva

fél dl olívaolaj

kb.1,5 kk. őrölt chili vagy 1 kisebb egész aprítva

só

A briciole-hoz:

20 dkg kb. másnapos kenyér belseje apróra tépkedve

2 gerezd fokhagyma, aprítva majd préselve a kés lapjával

kb.1,5 kk.őrölt chili vagy 1 kisebb egész aprítva

só, bors

1 marék apróra vágott petrezselyem

Elkészítés:

1. A paradicsomos mártással kezdjük: a fokhagymát és a chilit olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk abotmixerrel pürésített paradicsomkonzervet és közepes lángon rotyogva főzzük 30-40 percet.

2. Míg fő a sugo, elkészítjük a tésztát. A tojást és a lisztet, annyi vízzel, amennyit felvesz összegyúrjuk, méghozzá a "vulkán" módszerrel. A liszt közepébe lukat nyomunk és ebbe ütjük a tojást, majd a mutatóujjunkkal körözve fokozatosan keverjük össze, apránként adagolva a vizet. Ujjnyi vastagra lappogatjuk, olívával megkenjük és folpack-ban a hűtőbe tesszük egy éjszakára (vagy 2 órára).

3. A briciole a következőképpen készül: bő olíván a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a kenyérmorzsát. Aranybarnára és ropogósra pirítjuk, szorgos kavargatás közben. A végén beleszórjuk a nagyon apróra vágott petrezselymet.

4. A tésztából levágunk egy-egy ujjnyi csíkot és hosszú ceruza vastagságú rudakat sodrunk: egyik kezünkkel nyomkodva sodorjuk, míg a másikkal oldalirányba finoman húzva nyújtjuk. Ha kész, a semolina lisztben megforgatjuk és félretesszük. Amikor kész az egész, forrásban levő sós vízben 5-6 perc alatt kifőzzük. Leszűrjük és a fenti szószok egyikével tálaljuk. A tetejére kevés frissen reszelt parmezánt szórunk.

/A receptet a Chefparade főzőiskola kurzusán tanultam./

Klasszikus sajtfondü

Oké, oké... tisztában vagyok vele, hogy ettől a képtől aztán senki nem rohan a boltba fondüalapanyagért, mert nem sikerült valami jól. Mentségemül szolgáljon, hogy a fondü nálunk esti program szokott lenni, ami nem kedvez az ételfotózásnak. 

A jó fondüzésnek van pár alapszabálya, amit érdemes szem előtt tartani:

1. Olyan finom a fondü, amennyire finomak a hozzá felhasznált sajtok. Azaz érdemes jó minőségű sajtokat vásárolni a fondü esténkre. Alapvetően 3 különböző fajta sajtból ideális készíteni (pl. grueyere, ementáli és brie), kevesebb sajt esetén íztelen lesz a fondünk, ha pedig többet vagy nagyon eltérő ízvilágúakat használunk fel, akkor pedig az lehet zavaró. Alapvetés, hogy személyenként összesen 15 dkg sajt szükséges, de ekkor már degeszre ehetjük magunkat.

2. A sajtmasszának soha nem szabad főnie, éppen csak hogy rottyantsunk egyet rajta, miközben szakadatlanul kevergetjük.

3. A mártogatáshoz szikkadt, pár napos kenyeret használjunk, minél több a kenyérhéj (pl. baguette ideális), annál jobb, mert az jobban beszívja s megtartja a sajtot, nem kell attól tartanunk, hogy belepotyog a fondü tálba a villánkról.

3. Ha mégis belepottyantottuk volna a villánkról, akkor vagy egy üveg bort kell fizetni, vagy az ellenkező nemű asztaltársunkat megcsókolni. Szóval csak óvatosan! :) 

                                    

Hozzávalók két személyre egy kellemes vacsorához:

10 dkg jó minőségű ementáli sajt (lereszelve vagy feldarabolva)
10 dkg grueyere sajt (lereszelve vagy feldarabolva)
10 dkg brie sajt (feldarabolva)
1 gerezd fokhagyma nagyon apróra vágva/áttörve
1.5 dl finom száraz fehérbor
1 ek.cseresznyepálinka (elhagyható)
1 tk.kukoricaliszt
só, bors, kevés frissen reszelt szerecsendió

Elkészítés:

1. A sajtokat a fondüedényben a borral együtt folyamatos kevergetés közben felforraljuk (legjobb, ha közvetlenül a tűzhelyre tesszük a fondüedényt, már amennyiben a kialakítása ezt megengedi). 

2. Amikor felolvadtak a sajtok, hozzáadjuk a pálinkát, a fokhagymát és folyamatos kevergetés közben a kukoricalisztet. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá frissen némi szerecsendiót, egyet rottyantjuk és máris tálaljuk.

3. Kockákra vágott kenyeret mártogatunk bele, és cseresznyepálinkát és/vagy bort iszogatunk hozzá.

Töki pompos

Nagy kedvencem (gyakorlatilag a világ legjobb étele) a vásárokon kapható Töki pompos nevű csodálatos kis kenyérlángos, egyszerre többet is be tudok dörgölni, még tele hassal is. Nevezik langallónak, kurucpizzának, vakaréknak meg még ki tudja minek. Hogy valóban Tökről ered-e, rejtély, állítólag a pompos szó szlovák eredetű és "leszakadó tésztát" jelent. Régen kenyérsütéskor az asszonyok a tésztából leszakítottak egy darabot és az éhes, türelmetlen siserehad korgó gyomrát ezzel nyugtatták el, amíg kisült a kenyér. Feltétnek az került rá, ami éppen volt a kamrában: tejföl, hagyma, szalonna, esetleg kolbász stb.

Nekem jó kis fokhagymás tejföllel, sok-sok vörös és/vagy lilahagymával, húsos szalonnával és reszelt sajttal az igazi, no meg persze igazi kemencében sütve.

Igazi kemence körülményeket sajnos nem tudtam produkálni a kelt tésztának, de így is még azonmód este 10 óra tájt befaltuk jó részét. Mennyei és frissen a legfinomabb!

Hozzávalók:


50 dkg finomliszt
2 közepes burgonya
2 kiskanál só
1 friss élesztő fele
kb. 2-3 dl langyos víz


A tetejére:


kb. 30 dkg húsos szalonna
1 nagy doboz tejföl
2 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
kb. 17 dkg trappista sajt


Elkészítés:

1. A burgonyákat meghámozzuk, kockára vágjuk és sós vízben puhára főzzük, ha kész, leszűrjük.

2. A lisztet átszitáljuk, közepébe mélyedést nyomunk és ebbe a mélyedésbe nyomjuk bele burgonyanyomón a megfőtt krumplit. Itt hagyjuk kihűlni.

3. Az élesztőt belemorzsoljuk a 2 dl langyos vízbe (ez lehet a burgonya főzőleve is), elkeverjük jól és amikor feloldódott, hozzáadjuk a kihűlt burgonyás liszthez. Hozzáadjuk a sót is és kb. 5-10 perc alatt rugalmas tésztává dolgozzuk. Nem biztos, hogy minden esetben kell hozzá, de nekem még elbírt 1 dl vizet és egy marék lisztet, így tudtam ruganyos tésztát dagasztani belőle. Az a jó, ha az edény faláról szépen leválik, nem ragad, de nem is kemény.

4. Konyharuhával letakarjuk és langyos helyen kb. duplájára kelesztjük.

5. A kelesztés utolsó fél órájában beizzítjuk a sütőt 250-300°C-ra (nekem 250°C a véghőmérséklet). Fél óra elteltével, ha a tésztánk is már megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, és kezünkkel óvatosan tepsi méretűre nyújtjuk/igazgatjuk/húzogatjuk. Én a tepsit nem liszteztem ki, de a recept szerint ki kellene. A tésztát óvatosan a tepsibe helyezzük. A forró sütőbe toljuk és 5-10 perc alatt elősütjük.

6. Kivesszük a sütőből, egyenletesen megszurkáljuk villával (hogy sütés közben ne púposodjon hepe-hupásra), bőségesen megkenjük az apróra vágott fokhagymával elkevert tejföllel. Rászórjuk a kockákra vágott szalonnát, a félfőre és kb. 0.5 mm csíkokra vágott hagymát, majd a legvégén a reszelt sajtot. (Aki "zsírosabban" szereti az kis olívaolajjal meglocsolhatja/zsírral megpettyezheti.)

7. Visszatoljuk a forró sütőbe és addig sütjük, míg a sajt szépen meg nem pirul a tetején.

/Forrás: Príma Konyha Magazin 2004. évi októberi szám, 6-7. oldal/

Brassói aprópecsenye

Az egyik kedvenc ételem, a brassói aprópecsenye is tipikusan az az étel, ami megosztja az embereket. Van, aki borsót is rak bele (ezt én elképzelni sem tudom) és van, aki zsírtól tocsogósan szereti. Az is megosztja a közvéleményt, hogy milyen húsból készüljön. Szerintem fontos, hogy ne mirelit sült krumpliból készítsük, hanem vegyük a fáradtságot a krumplipucolásra és sütésre. Nem állítom, hogy ez autentikus recept, de nekem így a legfinomabb: kicsit szaftosan, sok fokhagymával, hagymával, jófajta házi savanyúsággal és természetesen borsó nélkül.

A recept semmi extra, de mégis olyan finom.

Hozzávalók egy irdatlan adaghoz:

1 kg kicsontozott sertéscomb vagy marhafelsál vagy pulykacomb

2 nagy fej vöröshagyma

5 nagyobb gerezd fokhagyma

3 ek. zsír (nálam most liba)

1 - 1.5 kg burgonya

só, frissen őrölt bors

a burgonya sütéshez olaj

Elkészítés:

1. A hústközepes kockákra vágjuk. A zsiradékot lábosban felmelegítjük, és az apróra vágott vagy lereszelt vöröshagymát megpároljuk rajta (pici sóval). A végén hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és kavargatva illatosra pároljuk.

2. A húst a hagymához adjuk és közepes lángon, gyakran kavargatva megpirítjuk.

3. Közben a burgonyát megmossuk és meghámozzuk, majd közepes méretűre kockázzuk. A felforrósított olajban megsütjük.

4. A kész sült burgonyát és a húst összeforgatjuk és már falatozhatunk is.

Ropogós bundájú csirkecombok

A rántott csirkecomb elegánsabb és kalóriaszegényebb változata. Gyakorlatilag pár csepp olívaolajjal sülnek sütőben a combok aranybarnára és a bunda (fokhagymás joghurt és finomra őrölt cornflakes) sem egy kalóriabomba, szemben a hagyományos verzióval. Finom és gyors étel.

Hozzávalók:

3 egész csirkecomb (bőr nélkül, alsó és felső együtt)

kb. 7 dkg kukoricapehely

4 fokhagymagerezd

5 ek. natúr joghurt

só és frissen őrölt bors

kb. 1 ½ evőkanál olívaolaj

1. Bemelegítem a sütőt 200 fokra és közben a csirkecombokat alsó és felsőcombra vágom szét, így 6 db pipink lesz. Megmosom, és szárazra törlöm a csirkecombokat.

2. A kukoricapelyhet aprítógépben (vagy húsklopfolóval) nagyon finomra őrlöm.

3. A joghurtot az apróra vágott fokhagymával összekeverem.

4. A csirkecombokat megsózom, megborsozom, és miután alaposan beleforgattam a fokhagymás joghurtba, jól belenyomkodom minden oldalukat a morzsába, hogy egyenletesen rájuk tapadjon a bunda.

5. Egy nagy tepsit sütőpapírral kibélelek és a combokat lazán egymás mellé fektetem. Ezután a bepanírozott csirkecombokat egyenletesen megfröcskölöm olívaolajjal. Kb. 35 perc alatt aranybarnára sütöm.

(Forrás: Stahl Judit Büntetlen örömök című szakácskönyve, 163. oldal)

Kelkáposztás-camembertes spagetti

Egy kellemes alternatíva a maradék nyers kelkáposzta felhasználására. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire-ennyire finom! Jól példázza azt is, hogy attól, hogy egy tészta nem tocsog a szószban, nagyon finom és intenzív ízű lehet.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg spagetti
15 dkg vékonyra szeletelt bacon
1 kisebb fej kelkáposzta (tisztítva kb. 50 dkg)
25 dkg camembert sajt
2 nagy gerezd fokhagyma
2 ek.olívaolaj
só, bors


Elkészítés:

1. A bacont vékony csíkokra vágjuk.

2. A káposzta külső leveleit kidobjuk, egyébként leveleire szedjök, a torzsáját kivágjuk és a leveleiből is a vastag középső ereket kimetszük. A leveleket 1 cm vastagon fellaskázzuk.

3. A sajt kemény héját körben levágjuk, a maradékot felkockázzuk.

4. A finomra zúzott fokhagymát a forró olíván picit pároljuk, hozzáadjuk a szalonnát és pörcösítjük. Ha kész, kihalásszuk a pörcöket és mehet a kelkáposzta a maradék zsiradékra. Éppen addig pároljuk, hogy már puha legyen, de ne túlságosan fonnyadt. Közben sózzuk és borsozzuk. Kb. 6-8 perc alatt kész.

5. A tésztát a szokott módon főzzük, de pont két perccel rövidebb ideig főzzük, mint ami elő vagyon írva. Ha kész, leszűrjük, de2 dl főzővizet megtartunk.

6. A tésztát a 2 dl-nyi főzővízzel együtt a kelkáposztához adjuk, majd mehet a szalonna és a sajt is. Mérsékelt tűzön addig főzzük, hogy pont elolvadjanak a sajtkockák (kb. 5 perc).

Másnap még finomabb.

(Forrás: Stahl Judit Gyors olaszos tészták c. könyve, 88. oldal)

Fusilli al'quattro formaggi

Minimalisták "extra sajtos tészta"-ként is emlegethetik... :) Viccet félretéve ez a tészta messze-messze van a szimpla sajtos tésztától, és noha a fotó alapján ránézésre eléggé soványkának tűnhet, állítom: laktató. A szósz valami eszméletlenül finom és harmonikus ízű, arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag a tészta kifőzése alatt összedobható. Lusta, későnébredős hétvégékre rapidebédnek, vagy vizsgákkal terhelt időszakokra, amikor nincs idő az örömfőzésre, kiváló.

Hozzávalók:

40 dkg fusilli (azaz orsó) tészta
4 gerezd fokhagyma
10 dkg keményebb juhsajt
5 dkg parmezán (friss)
1 nagy marék friss bazsalikom, vagy ennek hiányában némi szárított
4 ek. olívaolaj
5 dkg gorgonzola
25 dkg mascarpone
3 dl főzőtejszín
só, bors, késhegynyi őrölt szerecsendió

Elkészítés:

1. A tésztát enyhén sós, lobogó vízben feltesszük főni. Míg fő, kiválóan elkészíthetjük a mártást.

2. A fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk és a forró olajba tesszük, mérsékelt tűzön megfonnyasztjuk. Mikor kész, lehúzzuk a tűzről.

3. Hozzáadjuk a lereszelt juhsajtot, és a lereszelt parmezánt, belemorzsoljuk a gorgonzolát, hozzáadjuk a mascarponét, végezetül a tejszínt. Jól elkeverjük és lassú lángon addig hevítjük, amíg a sajtok elolvadnak, utána elzárjuk alatta a lángot.

4. Mire mindezzel végzünk, a tészta is kifőtt. Én - praktikussági okokból - már rögtön a leszűrés előtt átettem a mártásba 1.5 merőkanállal a tészta főzővizéből. Ezután leszűrjük és a kiöblített lábosba visszazuttyantjuk a tésztát. Nyakonöntjük a mártással, kis lángon átforgatjuk és hozzáadjuk a felaprított friss bazsalikomot. Kevés frissen reszelt parmezán azért dukál hozzá.

Egyebekben szinte bármilyen sajtból készíthető, ami éppen akad otthon, a lényeg, hogy a négy fajta azért meglegyen. :)

(Forrás: Stahl Judit: Gyors olaszos tészták)

Juhtúrós sztrapacska (VKF! XVIII.)

Ízbolygó remek kiírása arra sarkallta a gasztroblogger kollegákat, hogy túróval készülő étkeket alkossanak. Nekem rögtön a juhtúrós sztrapacska ugrott be, mint pályamű. Régebben már készítettem az alábbi recept szerint és akkor is nagyon finom volt, csak akkor még nem lett belőle post. Sztrapacskát készíteni nem ördöngősség, csak egy-két dolgot nem árt szem előtt tartani. Például azt - amit sok vendéglátóipari egység szem elől téveszt - hogy a sima nokedli jutúrós tejföllel nyakon öntve... nos az nem sztrapacska. :)

Érdekesség, hogy amit mi (tévesen) sztrapacskának hívunk, az a szlovákoknál valójában "brindzás galuska" (= bryndzové haluski) néven fut. A sztrapacska ott valójában savanyúkáposztával készül. :)

Hozzávalók egy rettenet adaghoz, kb. 8 főre:


A tésztához:
1.5 kg burgonya
1 egész tojás
60 dkg finomliszt
só, bors
2 ek. olaj

A krémhez:
75 dkg juhtúró
5 dl tejföl
4 gerezd fokhagyma
tálaláshoz ízlés szerint tejföl 50 dkg füstölt szalonna (nálam hagyományos érlelésű kolozsvári szalonna)

Elkészítés:

1. Először a tésztát készítjük el. A krumplit meghámozzuk, megmossuk, majd a kézireszelő legapróbb lyukán lereszeljük. (Csak így lesz igazán burgonya ízű a tészta, ami a sztrapacskánál nem hátrány, sőt! :) ) Hozzáadjuk a tojást, sót, borsot illetve apránként a lisztet. (Ha túl híg lenne, még adható hozzá kevés liszt.) Sűrű nokedlitésztát kell kapnunk.

2. Az olajat egy nagy serpenyőbe öntjük, hozzáadjuk a szalonnát és közepes lángon, kavargatva pörcösre pirítjuk. Ha kész a kiolvadt zsírral együtt átöntjük egy nagy keverőtálba. Jó nagy legyen, mert ebbe fogjuk összekeverni a már kifőtt tésztát.

3. A szalonnapörcök mellé tesszük a juhtúrót a tejföllel és elkeverjük. Mehet bele az áttört fokhagyma is, valamint bors. (A sós ízről már gondoskodik a szalonna és a juhtúró.)

4. Egy nagy lábosban enyhén sós vizet forralunk, ha már lobog, a tésztát 4-5 részletben kifőzzük azaz nokedliszaggatóval 4-5 adagban beleszaggatjuk. Ha a nokedlik felúsztak a víz felszínére, még két percig főzzük. Az egyes adagokat tésztaszűrővel kihalásszuk, jól lecsöpögtetjük és a juhtúrós keverékhez adjuk. Mehet az újabb adag tészta, míg el nem fogy.

5. A masszát egy 30x40 cm-es tepsibe simítjuk. Tálalás előtt a sütőt 200°C-ra melegítjük és a sztrapacskát 15-20 perc alatt átsütjük. (Ha másnap esszük, nem sütjük meg, hanem kihűlt állapotban a hűtőben várakoztatjuk.)

(Forrás: Stahl Judit Végre otthon c. könyve)

Kencefice II. - Padlizsánkrém

Nagyon szeretjük a padlizsánkrémet. Jól behűtve, roppanós pirítósra kenve mennyei étek. Persze a padlizsánkrém is megosztja a séfeket, ahány ház, annyi szokás: rengeteg elkészítési módozat ismeretes. Van aki rak bele parpürét, van aki nem. Nekem így a legfinomabb.

Hozzávalók:

3 nagyobb padlizsán

3 gerezd fokhagyma

kb. 2 dl paradicsompüré

só, bors

olívaolaj

Elkészítés:

A padlizsánokat megmossuk, és egy tepsibe letesszük. Kb. fél liter vizet öntünk mellé, amit pótolunk, ha sültében elpárologna. 200°C-on, kb. 1-1.5 óra alatt sül meg.

Közben egy nagy fej hagymát és 3 gerezd áttört fokhagymát kvés olívaolajon, kevés sóval megpárolunk.

A megsült padlizsánokat ketté vágjuk, belsejét kikaparjuk (én a magházat kiszedem). A padlizsán húsát sóval, borssal, a hagymákkal és a paradicsompürével kissé összeturmixoljuk.

Jól behűtve az igazi.

(Nővérem receptje.)

Krémes spenótfőzelék

Kiskoromban a sóskáért rajongtam, szinte minden nap követeltem a „sóskaszósz” adagomat. Később fordult a kocka, a spenót lett a kedvenc és a sóska kiesett a pikszisből. Ma már mindkettőt szívesen eszem, de mostanában a spenótot különösen kívánom, így múltkor friss spenótot vettem a piacon. Egy részéből spenótsaláta lett, a maradékból pedig pont kifért egy nagyobb adag főzelék.

Hozzávalók 1 nagyobb adaghoz:

25 dkg friss spenót vagy 25 dkg mirelit (felengedve, lecsöpögtetve)
2,5 dl főzőtejszín
1 szikkadt zsemle (de ha nem szikkadt, az sem nagy baj)
tej a zsemle áztatásához
só, bors
2 nagyobb gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A friss spenótleveleket 3-4 vízben átmossuk, öblögetjük, a vastagabb száraktól megszabadítjuk. Annyi vízben, hogy pont ellepje, feltesszük főni és csendesen gyöngyöztetjük kb. 20 percig. (Mirelit spenótnál ez a művelet elmarad.) Közben a zsemlét annyi tejbe áztatjuk, amennyit felvesz, ergo addig töltögetjük rá a tejet, amíg magába szívja. A lényeg, hogy megpuhuljon. Ha a spenót kész, leszűrjük és egy lábosba tesszük. Mehet bele az áttört fokhagyma, a kinyomkodott zsemle és a zsemléből visszamaradt tej, ízlés szerint só és bors. Botmixerrel pépesítjük, hogy teljesen homogén legyen. Hozzáadjuk a főzőtejszínt és közepes lángon kevergetve felforraljuk. Annyi tejet öntünk hozzá, hogy a kívánt állagot kapjuk (van, aki hígabban és van, aki sűrűbben szereti).

Nekem főtt tojással a legfinomabb, de van aki a bundás kenyérre, vagy a tükörtojásra esküszik.

Kukoricakrémleves

Nos, ez itt egy borzalmasan randa kép. De mentségemül szolgáljon, hogy a kukoricakrémleves nem az a kifejezetten fotogén fajta étek... Gondolkoztam, hogy egyáltalán feltegyem-e, de hát kép nélkül nem poszt a poszt, még ha nem is áll a fotós a helyzet magaslatán. Tervbe vettem, hogyha lesz majd időm, én is kifejlesztem a kis házi fotóstúdiómat. Pillanatnyilag van, hogy úgy fotózok, hogy állok az ablak előtt, egyik kezemben a masina, másik kezemben a fotómodell... :D Úgy Kismacs módra...

Ráadásul szerkesztés közben vagy háromszor kitöröltem a képet, merő bénaságból, lehet, hogy ez volt a deus ex machina...
Kicsivú oldalán találkoztam Piszke receptjével, annyit módosítottam, hogy a bacont füstölt sajtra cseréltem és tettem bele egy kicsi szerecsendiót. Igazán feldobta (bár sokak biztos inkább szalonnával dobták volna fel...;) ). Ja és nem szűrtem át (Piszkéhez hasonlóan), mert a darabosság ilyen téren bejön!

Hozzávalók:

2 dkg vaj
2 doboz konzerv kukorica
2 kis gerezd fokhagyma
só
kevés őrölt szerecsendió
4 dl főzőtejszín
darabka füstöltsajt a tetejére

A vajon kissé megpároljuk a leszűrt kukoricát, hozzáadjuk a fokhagymát, sót majd kevés vízzel felöntjük. Mikor már puha, levesszük a tűzről, felöntjük a tejszín felével, botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a többi tejszínt is, a szerecsendiót, és picit összeforraljuk. Tálaláskor megszórjuk reszelt füstöltsajttal.

Fasírt

"- Mi a fasírt többes száma?

- Fák sírtak."

Ez a blőd poén jut eszembe minden egyes alkalommal, amikor fasírt kerül a kezem ügyébe. Régen volt a Bobo nevű kis figura, kalandjait előszeretettel olvastam a napló formában kapható, keménykötésű kis könyvecskében. Bobo már a múlté, poénja azonban megmaradt, a fasírtot pedig imígyen készítem. Ez a massza az átlagnál lazább, de pont emiatt szeretem. Sülés közben a fasírtok azért szépen egyben maradnak, igazán nagyon finom eledel!

Hozzávalók:

50 dkg darált pulykahús

1 egész tojás

1 zsemle

2 nagyobb fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

1 ek. morzsolt majoranna

1 ek. petrezselyem

só, bors

zsemlemorzsa

Elkészítés:

A hagymákat megpucolom, apróra vágom (ilyenkor hálát adok, hogy a Jóisten megteremtette az aprítógépet, mert hagymavágásban még nem tökéletes az aprító technikám: sosem lesz elég apró), a fokhagymákat áttöröm. Olajon pici sóval előbb a vöröshagymát, majd a fokhagymát is megdinsztelem. Egy nagyobb keverőtálban a húst a tojással, a kétféle hagymával, a fűszerekkel összekutyulom. A zsemlét vízbe áztatom, mikor megpuhult, alaposan kinyomkodom, apróra marcangolom és a húsmasszához adom, összekeverem. Gombóckákat formálok belőle, zsemlemorzsában megforgatom és forró olajban kisütöm.

(Fotó nincs, mert este már túl sötét volt, a reggel pedig túl kapkodósra sikerült.)

Chili con carne

Chili con carne, avagy kevésbé flancosan csilis bab... Párszor ettem már, de jómagam még sosem készítettem. Tipikusan férfikaja, a teremtés koronái szívesen gyűrik befele egy jó adag hideg sörrel, azonfelül egyre hűvösödő, téliesbe zúzmarásodó estéken szívet-lelket melengető étek. Arról nem is beszélve, hogy roppant gyors és egyszerű étel.

A hozzávalók sorát kukoricasör gyarapítja, amelynek íze alapvetően lágyabb és kevésbé kesernyés. Nagyon jót tesz neki! Nem lesz tőle híg az étel, viszont utánozhatatlanul finom ízt hagy maga után.

Hozzávalók:

Kb. 50 dkg darálthús
3 nagy fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
3 dl Coronita mexikói kukoricasör az ételbe
a maradék Coronita mexikói kukoricasör a szakácsba
2 doboz hámozott (vagy darabolt) paradicsom konzerv
1 kis doboz sűrített paradicsom
2 doboz lecsepegtetett vörösbab konzerv
1 doboz lecsepegtetett kukorica konzerv
2 darab igazi chilipaprika
fűszerek: só, bors, cukor, chili (cayenne bors)

Elkészítés:
A hagymát megpucoljuk és felkockázzuk, a fokhagymát présen áttörjük, majd ebben a sorrendben az edénybe téve (pici sóval, kevés olívaolajon) megdinszteljük. Kisvártatva hozzáadjuk a húst és fehéredésig pirítjuk. Ezután felöntjük a sörrel (a fennmaradó nedűt felhörpintjük :) ), hozzáadjuk a paradicsomkonzerveket, a vörösbabot és a kukoricát, az először félbe (gyengébb idegzetűek magozzák is ki ekkor), majd ezután apróra vágott chilipaprikákat, majd fűszerezzük ízlés szerint sóval, borssal, chilipaprikával (por) és kb. másfél tk. cukorral, hogy a paradicsom "vad" ízét elvegye. Fedő alatt, lassú tűzön, kb. 40 perc alatt összefőzzük. Így kellően sűrű lesz és rettentően finom!

(Stahl Judit Nők Lapjában megjelent receptjét módosítottam akként, hogy pár fűszert elhagytam belőle és kukoricát is adtam hozzá.)

Sült csirkecombok cukkinivel, almával és fokhagymával

Ez amolyan lássuk mi van otthon étel, de nagyon finom!

Hozzávalók:

6 csirkecomb
1 nagyobb alma
6 gerezd fokhagyma
pár szelet cukkini
némi vaj
sültcsirke fűszersó

Elkészítés: A cukkinit meghámozzuk, felkarikázzuk és kissé lesózva állni hagyjuk. Közben a csirkecombokat megmossuk, és alaposan bedörzsöljük a fűszersóval. Az almát megpucoljuk, közepes darabokra vágjuk, a fokhagymát szintén megpucoljuk. Egy nagyobb sütőzacskóban a fenti hozzávalókat csinosan elrendezzük, a hézagokba pici vajdarabkákat dobálunk, zacskó száját szorosan lezárjuk. 200 °C-on, kb. 30 percig sütjük, ezt követően a zacskó tetejét levágjuk róla és időnként a saját szaftjával locsolgatva a tetejét szép pirosra, ropogósra sütjük.

(Lassan) sült citromos-fokhagymás csirkecomb

Ezt a receptet a sütés-főzés nagyasszonya Nigella Lawson hivatalos oldalán találtam. Bár nagyon kedvelem a hölgy munkásságát, mégis pironkodva kell bevalljam, hogy egyik könyve sincsen (még) meg. Amelyekre ugyanis szemet vetettem (How to eat; How to be a domestic goddess), még nem jelentek meg magyarul, de tudtommal már előkészületben vannak. Így hát marad a türelmes várakozás és a honlapon rendelkezésre álló receptekből való sütögetés.

Különlegesség, hogy a receptben a citrom a főszereplő, s be kell valljam, a fokhagymával való találkozásától nem is vártam ilyen ízharmóniát. Amúgy pedig nem mondható éppen tempós ételnek, mert a csirkét lassú tűzön és ezért sokáig (2 óra + 40 perc pirítás) kell sütni, hogy az ízek szépen összeérjenek, összesüljenek. Bizton állíthatom: megéri ezt az időráfordítást.

Hozzávalók:

6 csirke alsócomb
1 nagy fej hagyma pucolatlan gerezdekbe szétszedve
2 közepes citrom, vaskos nyolcadokba vágva
kevés kakukkfű (nekem csak szárított volt)
3 evőkanál olívaolaj
140 ml fehérbor
frissen őrölt fekete bors

A sütőt 160°C-ra előmelegítjük. A csirkecombokat megmossuk, picit megsózzuk (bár az eredeti recept ezt nem írja elő, én mégis jónak láttam), egymás mellé egy tepsibe sorakoztatjuk, mellé szórjuk a fokhagyma és citrom gerezdeket, valamint a kakukkfüvet. Olajat is hozzáadjuk és kézzel jól elkeverjük, hogy minden mindennel "találkozzon", majd elrendezzük, hogy mindegyik csirkecomb a bőrös felével felfelé figyeljen. A fehér borral megpermetezzük, tekerünk rá borsot és alufóliával letakarva a sütőbe toljuk. 160°C-on, 2 órát sütjük. Az idő leteltével a sütőt 200°C-ra csavarjuk és a fóliát levéve a csirkecombokat szép aranybarnára pirítjuk.

Barnarizzsel tálaltam. Ez a mai munkaebéd by Nigella.