Pihekönnyű túrógombóc

Néha vannak kattanásaim. A legutóbbi kattanás a húslevest érintette: állandóan azt ettem volna. Újabban a túrógombócért vagyok oda és az alábbi recept nem a klasszikus búzadarás nyomvonalat követi, viszont nagyon-nagyon könnyű, finom gombócokat eredményez. Ajánlom kipróbálásra! (Szerintem "cimetes cukorral" az igazi, de a köz nyomásának engedve egy kis vaníliás, édes tejfölt is összekevertem hozzá.)

Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:

3 db egész tojás
3 ek. finomliszt
3 szikkadtabb zsemle
3 ek. kristálycukor
1-3 ek. étolaj
1/2 kg tehéntúró
1 kis pohár tejföl
1 vaníliás cukor (legjobb a házi)

3 ek. étolaj a zsemlemorzsa pirításához
kb. 20 dkg zsemlemorzsa a forgatáshoz

Elkészítés:

1. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjékből csipet sóval kemény habot verünk. A sárgákat a kristálycukorral, fél pohár tejföllel, vaníliás cukorral, túróval és csipet sóval jól összekeverjük.

2. Hozzáadjuk az olajat (nálam 3 nem túl mély ek.), a lisztet és jól elkeverjük.

3. A zsemléket kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és a fenti masszához adjuk. Jól elvegyítjük.

4. A fehérjéből vert habot a óvatosan hozzávegyítjük.

5. Közben vizet forralunk egy nagy lábosban. Míg a víz felforr, elkészítjük a morzsát. Egy mélyebb serpenyőben a 3 ek. olajat közepes lángon felmelegítjük, a zsemlemorzsát hozzáadjuk és folyamatosan kevergetve pár perc alatt aranybarnára pirítjuk.

6. Ha a víz felforrt, vizes kézzel kb. 4-5 cm átmérőjű gombócokat formálunk és a forrásban levő vízbe teszünk annyit, hogy egy kis hely maradjon a növekedésre. Kb. 8-10 percig főzzük, majd óvatosan kiemeljük., szitán lecsepegtetjük kissé és a morzsában addig forgatjuk, amíg ragad rá.

Édes, vaníliás tejföllel vagy fahéjas porcukorral tálaljuk.

(Forrás: A Príma Konyha Magazin korábbi száma.)

Brassói aprópecsenye

Az egyik kedvenc ételem, a brassói aprópecsenye is tipikusan az az étel, ami megosztja az embereket. Van, aki borsót is rak bele (ezt én elképzelni sem tudom) és van, aki zsírtól tocsogósan szereti. Az is megosztja a közvéleményt, hogy milyen húsból készüljön. Szerintem fontos, hogy ne mirelit sült krumpliból készítsük, hanem vegyük a fáradtságot a krumplipucolásra és sütésre. Nem állítom, hogy ez autentikus recept, de nekem így a legfinomabb: kicsit szaftosan, sok fokhagymával, hagymával, jófajta házi savanyúsággal és természetesen borsó nélkül.

A recept semmi extra, de mégis olyan finom.

Hozzávalók egy irdatlan adaghoz:

1 kg kicsontozott sertéscomb vagy marhafelsál vagy pulykacomb

2 nagy fej vöröshagyma

5 nagyobb gerezd fokhagyma

3 ek. zsír (nálam most liba)

1 - 1.5 kg burgonya

só, frissen őrölt bors

a burgonya sütéshez olaj

Elkészítés:

1. A hústközepes kockákra vágjuk. A zsiradékot lábosban felmelegítjük, és az apróra vágott vagy lereszelt vöröshagymát megpároljuk rajta (pici sóval). A végén hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és kavargatva illatosra pároljuk.

2. A húst a hagymához adjuk és közepes lángon, gyakran kavargatva megpirítjuk.

3. Közben a burgonyát megmossuk és meghámozzuk, majd közepes méretűre kockázzuk. A felforrósított olajban megsütjük.

4. A kész sült burgonyát és a húst összeforgatjuk és már falatozhatunk is.

Mágnás diós pite

Omlós tészta, lekvár, és diós tojáshab rácsokkal cifrázva: ez a mágnás diós pite. Egyébként teljesen ugyanaz, mint a főispánné remeke, csak a habjában dió is van. Mindig is foglalkoztatott egy-egy étel eredete: vajon ki volt az, aki először készítette, hogy jött rá a receptre, stb. Nagymamám ma egy érdekes történetet mesélt a mágnás diós pite kapcsán, amit Ő is a nagymamájától hallott. Réges-régen a szegényebb családok nem engedhették meg maguknak, hogy drága diót süssenek a vasárnapi süteménybe, így amikor mágnásra szottyant kedvük, a habjából kihagyták a diót. Előkelő névvel illették, a főispánné remeke nevet adták a süteménynek, hogy ezzel is érzékeltessék, nem akármilyen süteményről van szó. :) Hogy a történet igaz-e vagy sem, az sosem fog kiderülni, de hogy mindkét sütemény remekbe szabott, az bizonyos.

Hozzávalók:

A tésztához:

30 dkg liszt
15 dkg margarin/vaj

1 ek. tejföl

1 cs. sütőpor

csipet só

1 egész tojás

1 citrom leve és reszelt héja

10 dkg porcukor

1 cs. vaníliás cukor

A töltelékhez:

20 dkg porcukor

4 egész tojás

15 dkg darált dió

1 cs. vaníliás cukor

8-10 ek. homogén baracklekvár

Elkészítés:

1. A lisztet a sütőporral és a sóval átszitáljuk, a vajat belemorzsoljuk. Hozzáadjuk acitrom levét és héját, a tejfölt, a vaníliás cukrot és a porcukrot. Rugalmas cipót gyúrunk belőle, majd kétfelé vesszük. (A 3/4 részéből lesz a tészta, az 1/4 részéből pedig a rács.)

2. Egy közepes méretű, magas peremű tepsit kivajazunk és morzsával megszórunk. A sütőt 170 °C-ra előmelegítjük.

3. A nagyobbik tésztabucit lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtjuk, és a sodrófára tekerve a tepsibe helyezzük, majd a tepsi aljára tapicskoljuk. Egyenletesen megkenjük a baracklekvárral.

4. A töltelékhez a tojások sárgáját a porcukorral, a vaníliás cukorral és egy citrom levével habosra keverjük. Hozzáadjuk a darált diót, jól elkeverjük. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A két masszát óvatosan egybeforgatjuk, majd egyenletesen a lekváros tészta tetejére kenjük.

5. A maradék tésztabuciból csipeteket letépve rácsokat sodrunk és a habra helyezzük. Opcionálisan megkenjük a rácsokat tojássárgával (de tapasztalatból mondom, hogy úgyis belesül). 170°C-on kb. 35-40 perc alatt halványdrapp árnyalatúra sütjük, de nézzünk rá gyakran, hogy nem sül-e nagyon a teteje. Ilyen esetben vegyük lejjebb a hőfokot vagy tegyük alacsonyabbra a sütőben. Akkor szeleteljük, ha kihűlt!

Bigos

A bigos nem más, mint egy hagyományos lengyel (egyes nézetek szerint litván) nemzeti étel, ami jellegében a mi székelykáposztánkhoz hasonlatos, azonban mégis teljesen más. Tradícionálisan kétféle húsból készül és fő alkotóeleme a savanyúkáposzta, a gomba illetve a különféle fűszerek, azonban ahány család, annyiféleképpen készítik, variálják.

Ami engem illet, nem rajongok a székelykáposztáért, de a lengyel variáns nagyon megfogott. Egészen más ízvilág, nagyon finom.

Az alábbi recept egyenesen Lengyelországból származik. Sajnos ezúttal saját fotó nincsen, mert előbb ettük meg, mintsemhogy lefotózhattam volna... A kép forrása ez az oldal!

Hozzávalók:

50 dkg marhahús,
50 dkg sertéshús,
50 dkg pulyka felsőcomb,
30 dkg füstölt nyers kolozsvári szalonna,
1 csomag magozott aszalt szilva,
5 dkg szárított erdei gomba (lehetőleg vargánya),
1,5 kg savanyú káposzta
2 nagy fej vöröshagyma,
3 gerezd fokhagyma,
só, őrölt bors,
2-3 babérlevél,
10-12 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál őrölt kömény,
2 dl vörös bor

Elkészítés:

1. A húsokat kockára vágjuk, mintha pörköltet készítenénk. A gombát beáztatjuk.

2. A szalonnát hüvelykujjnyi vastagra felvágjuk, kipirítjuk, kiszedjük. A zsírján az apróra vágott vöröshagymát megdinszteljük, hozzáadjuk a marhahúst, és a fűszereket, a vörös bort, és fedő alatt pároljuk kb. 30 percig.

3. Akkor beletesszük a szalonnát, a sertéshúst, és további 20 percig pároljuk. Most következik a pulykahús, a gomba és az aszalt szilva. További 15 perc múlva a kiöblített savanyúkáposztával befedjük, a gomba áztatólevéből öntünk hozzá.

4. Addig kell főzni ( kb. 2 óra) amíg minden hús puha lesz, a káposzta is jó puhára főtt, és megbarnult.

Tejföllel és rozskenyérrel tálaljuk.

(A recept Tyúkanyó konyhájából való.)

Hókifli

A hókifli is az egyik lehető leghagyományosabb karácsonyi édesség, legalábbis ami a mi családunkat illeti. Most mégis csak Karácsony után készült el, a nagy munkahelyi hajtásnak köszönhetően...

Az alább közölt receptre Sütis néne oldalán bukkantam rá, de eredetileg E.Margit vagy talán Limara indította útjára. Nagyon finom, könnyű tészta lesz belőle, ami jól kezelhető és akár előző nap is előkészíthető, másnap meg már csak nyújtani, tölteni és formázni kell. Nálunk most baracklekvárosak készültek, mivel dióból és mákból bőőőven jutott a beiglibe... :)

Hozzávalók:

50 dkg rétesliszt

25 dkg margarin

2 dl tejföl

csipet só

1 ek. porcukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor (vagy ha van házi vaníliás cukor, az a legjobb)

2 dkg friss élesztő

kb. 0,5 dl tej

Elkészítés:

1. Az élesztőt a langyos, cukros (1 mokkáskanál) tejben meleg, de nem forró helyen felfuttatjuk.

2. A lisztben tenyerünk között elmorzsoljuk a margarint, majd a többi hozzávalóval rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Ha a tészta esetleg nem állna össze, egy kevés langyos tejet lehet még hozzá tenni, míg kellően jól gyúrható, könnyű tésztát nem kapunk.

3. Két gombócba vesszük, és letakarva szobahőmérsékleten legalább 30 percig pihentetjük. (Akár folpack-ba is csomagolhatjuk és úgy eláll másnapig akár.)

4. Kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk, a legnagyobb pogácsaszaggatónkkal köröket szaggatunk belőle, majd kedvünk szerinti töltelékkel megtöltjük. Feltekerjük, kifliket hajtunk belőlük.

5. Sütőpapírral kibélelt tepsin, előmelegített 180 °C-os sütőben, kb. 15 percig sütjük, és még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.

Töltelék variációk: dió, mák, gesztenye, túró.

Mézeskalács házikó

A képen látható mézeskalács házikót már régesrég elkészítettük a gyerkőcökkel (Stofi és Katus), élvezték nagyon és ügyesek is voltak.

Hozzávalók:



1 kg finomliszt

50 dkg méz

20 dkg cukor

10 dkg vaj

4 tojás sárgája

1 ek. szódabikarbóna

0.5 dl tej

1 citrom reszelt héja

1 ek. mézessütemény fűszerkeverék


az elemek összeragasztásához: 15 dkg kristálycukor
díszítéshez: kb. 30 dkg porcukor, 2-3 tojásfehérje

Elkészítés:

1. Először összeállítjuk a tésztát egy nagy tálban. Egybezuttyantjuk a hozzávalókat és összegyúrjuk, amíg jól formálható nem lesz. Nem kell aggódni, ha eleinte ragacsos, össze fog egy idő után állni. Ha túl puha, kevés liszttel, ha túl kemény, néhány kanál tejjel segíthetünk rajta. Egy nagy tálban, alufóliával letakarva legalább 1 napot a hűtőben pihentetjük.

2. A pihentetés ideje alatt egy keményebb kartonpapírra előrajzoljuk a házikót, majd kivágjuk. Másnap a tésztából lecsípünk egy darabot és lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk. A ház elemeit kivágjuk, (ne felejtsünk el ház aljának egy nagyobb kört is kivágni a végén) és sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben kb. 170°C-on, 10-15 perc alatt megsütjük. A kisült darabokat tálcán hagyjuk kihűlni.

3. A "ragasztót" azaz 15 dkg kristálycukrot egy teflon lábosban kevergetve megolvasztjuk és a házat ezzel az édes ragasztóval összeragasztgatjuk. A legvégén kerül rá a tető (könnyebb a dolgunk, ha tartópillért is sütünk hozzá, ami belülről középen megtámasztja).

4. 1 tojásfehérjét habosra keverünk és 20 dkg porcukrot hozzáadunk, majd ezzel díszítjük a házikót. Mintákat rajzolhatunk, vagy ezzel ragaszthatjuk hozzá a színes cukorkákat.

5. A kész házikót érdemes száraz helyen tárolni, hogy ne puhuljon fel túlságosan a mézes tészta.

(Forrás: Príma Konyha Magazon 2004. decemberi száma, kis módosításokkal, mivel szerintem sajtóhiba volt benne a hozzávalók listájában.)

Marcipános szaloncukor

Idén először készítettem házi szaloncukrot, és rögtön Dolce Vita marcipános receptjével kezdtem. Az elkészítése tényleg pofonegyszerű, és kb. 3/4 óra. A hozzávalók nem drágábbak, mint ha jó minőségű, bolti szaloncukrot választanánk, cserébe tudjuk miből van és hogy az jó, amiből van, ráadásul sokkal-sokkal finomabb. Szóval mandulával elő! Még nem késő elkészíteni Karácsonyig! :)

Hozzávalók kb. 100 darabhoz:

60 dkg mandula
45 dkg porcukor
kb. 1 dl hideg víz
kb. két kiskanálnyi frissen facsart citromlé
egy citrom reszelt héja
300 gr legalább 60%-os étcsokoládé a bevonáshoz

Elkészítés:

1. Kezdjük a mandulával. Ha őrölt mandulát kaptunk, akkor nincs vele dolgunk. Ha héjas, egész mandulánk van, akkor forrásban levő vízzel leforrázzuk, 5-10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük és a mandulákat a héjukból "kiputtyantjuk". Az egész mandulákat botmixerrel egészen finomra őröljük (de tényleg, mert különben darabos lesz a marcipánunk és az nem kifejezetten előnyös).

2. A mandulát a porcukorral összekeverjük és hozzáadjuk a citromhéjat és levet, majd óvatosan, apránként (!) a vizet. Nem biztos, hogy kell bele az egész, így nagyon lassan, apránként adjuk hozzá, nehogy túl sok legyen. A masszát összegyúrjuk, akkor jó, amikor már szépen egyben összeáll.

3. A masszából kis szaloncukrokat formázunk.

4. A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk és a szaloncukrokat villa segítségével belehempergetjük. Sütőpapírral leterített tálcára ültetjük őket, hogy megszáradjanak, majd teljes száradás után szép csomagolópapírba csomagoljuk.

A tökéletes karácsonyi mézes (Piernik)

Kedves Olvasóim! Ez a hagyományos lengyel mézes sütemény gasztrobloggerságom csúcsa! :) Olyan, ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva. Gyakorlatilag ezt a mézest kerestem eddig. :)

Nem kell elrettenni a hozzávalók láttán, ugyan mennyiségre tetemes és igen sokféle, de a tésztából kétféle sütemény sül ki és rengeteg lesz belőle.

A receptet Tyúkanyótól tanultam és a recept teljesen autentikus, egyenesen Tyúkanyó lengyel kapcsolataiból eredeztethető. Ennek köszönhetően reményeim szerint lesz még itt bigos (a lengyel "székelykáposzta") és barscs (orosz céklaleves) levesbetétként pedig pierog.

Az elkészítése tulajdonképpen nem veszedelmesen nehéz, inkább csak hosszadalmas. Így jó, ha több napra ütemezzük a munkálatokat: első nap összeállítjuk a tésztát, másnap kisütjük, harmadnap pedig díszítjük. Így nem kapunk idegösszeroppanást a kapkodásban és nem úgy járunk a nap végére, mint egy anyóka (mivel mindegyik figura egy szuszra való feldíszítése nem kis munka és görnyedés).

Jó, ha Karácsony előtt legalább 1 héttel elkészítjük, mert akkor a premier előtt van ideje egy pléhdobozban puhulni (bár nekem így is puha, de azért nem fog ártani neki a pihenés).

Hozzávalók egy nagy adaghoz:

75 dkg méz
25 dkg igazi vaj
25 dkg margarin
10 tojás
0.5 kg kristálycukor
1 kis bögre (kb. 2 dl kristálycukor karamellizálva)
10 dkg kakaó
2 csomag őrölt szegfűszeg
3 csomag őrölt fahéj
20 dkg aprószemű mazsola
1 csomag szalalkáli (2 ek.)
10 dkg kandírozott narancshéj
1.5 dl erős feketekávé
2 kg liszt

a díszítéshez:
- 0.5 kg diófél
- szilvalekvár
- díszítő cukrok (színes, étcsokis, vagy jégcukor)
- étcsokoládé, rumaroma, cukrozatlan kakaópor és cukor összeolvasztásából csokimáz

Elkészítés:

1. A mézet egy nagyobb lábasba töltjük és lassú tűzön melegíteni kezdjük. Amikor már meleg a méz, apránként hozzáadjuk a cukrot, a cukrozatlan kakaóport, a szegfűszeget, a fahéjat, a mazsolát, a kandírozott narancshéjat, a margarint és a vajat. Jól elvegyítjük.

2. A bögre cukrot lassú tűzön karamellizáljuk, majd a mézes kevercshez adjuk. Hozzáadjuk a kávét is, jól elkevergetjük. Kihűtjük (legalább langyosra).

3. Amint kihűlt, egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat.

4. 1 kg lisztet a szalalkálival összekeverjük és apránként a mézes masszához adjuk. Jól el kell dolgozni! Az utolsó (azaz a második) kiló lisztet óvatosan adjuk hozzá, nem biztos, hogy kell bele az egész. Akkor jó, ha a gyúrás eredményeképpen a tésztánk szép fényes, nem baj ha kicsit ragadós még. Akkor hagyjuk abba a liszt hozzáadását, amikor már szépen összeállt a tészta és jó rugalmas, de még adnánk hozzá egy picit (ez az utolsó adag liszt már nem kell bele). A tésztát egy napot, de legalább egy éjszakát szobahőmérsékleten (!) pihentetjük, alufóliával alaposan letakarva, hogy ne száradjon ki.

5. Másnap a tésztából kétféle süteményt sütünk. Egy tetszőleges méretű tepsit (nálam 35x20 cm-est) sütőpapírral kibélelünk. A tészta egyik felét 2 cm vastagra nyújtjuk és a tesibe helyezzük (a nyújtásnál csínján bánjuk a lisztezéssel, nehogy túl kemény legyen a végére a tészta). 180 fokon 30-35 percig sütjük (tűpróba, különösen a belsejénél!), szépen fel fog jönni sütés közben. Ha kisült és kihűlt, a tepsi hosszabbik végére merőlegesen elfelezzük egyszer, majd a két darabot elfelezzük külön-külön is lapjával. A lapok közé lekvárt kenünk, a másik lapot a tetejére illesztjük és alufóliába jó szorosan becsavarjuk, egy napot pihentetjük (vagy kettőt). Másnap kis kockákra vágjuk. Olvasztott csokiba mártjuk minden oldalát, a tetejébe fél diót nyomunk. Ez a süti kész is.

6. A tészta másik feléből pedig tetszés szerinti alakokat szaggatunk. Ehhez és nyújtás előtt, ha ragadósnak bizonyul még, a deszkát belisztezzük (de csak módjával!) és kb. 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk, majd kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt lapos tepsibe tesszük és 150 fokon 8-10 percig sütjük, hogy éppen megszilárduljon. Akkor jó, ha a darabkákat megfordítva már szilárd az aljuk, de a tetejüket ha megnyomjuk, még puha. Nem szabad túlsütni, kiszárítani. Az első tepsi után hamar belejövünk.

7. Ha kihűlt, a tepsiről leszedegetjük és olvasztott csokiba mártjuk vagy cukormázzal díszítjük, vagy ahogy jólesik. Magában is finom.

(Az olvasztott csoki készülhet teljesen étcsokiból is, de takarékosabb, ha táblánként 2 ek. cukrozatlan kakaóport és 2 ek. porcukrot hozzáadunk annyi tejjel, hogy még sűrű legyen.)

Ropogós bundájú csirkecombok

A rántott csirkecomb elegánsabb és kalóriaszegényebb változata. Gyakorlatilag pár csepp olívaolajjal sülnek sütőben a combok aranybarnára és a bunda (fokhagymás joghurt és finomra őrölt cornflakes) sem egy kalóriabomba, szemben a hagyományos verzióval. Finom és gyors étel.

Hozzávalók:

3 egész csirkecomb (bőr nélkül, alsó és felső együtt)

kb. 7 dkg kukoricapehely

4 fokhagymagerezd

5 ek. natúr joghurt

só és frissen őrölt bors

kb. 1 ½ evőkanál olívaolaj

1. Bemelegítem a sütőt 200 fokra és közben a csirkecombokat alsó és felsőcombra vágom szét, így 6 db pipink lesz. Megmosom, és szárazra törlöm a csirkecombokat.

2. A kukoricapelyhet aprítógépben (vagy húsklopfolóval) nagyon finomra őrlöm.

3. A joghurtot az apróra vágott fokhagymával összekeverem.

4. A csirkecombokat megsózom, megborsozom, és miután alaposan beleforgattam a fokhagymás joghurtba, jól belenyomkodom minden oldalukat a morzsába, hogy egyenletesen rájuk tapadjon a bunda.

5. Egy nagy tepsit sütőpapírral kibélelek és a combokat lazán egymás mellé fektetem. Ezután a bepanírozott csirkecombokat egyenletesen megfröcskölöm olívaolajjal. Kb. 35 perc alatt aranybarnára sütöm.

(Forrás: Stahl Judit Büntetlen örömök című szakácskönyve, 163. oldal)

Sport szelet

Engem is utolért a "végzet" és a legújabb hullám. :) Max oldalán találkoztam a recepttel és tényleg nagyon finom. Egy újabb gyöngyszem a "retrosüti és társai" fronton. Szerintem igazi rum mindenképpen kell bele, persze ha gyerkőcök is esznek belőle, akkor muszáj mellőzni, de ha tehetjük rummal készítsük! ;)

Hozzávalók két nagy tányérnyi szelethez:


50 dkg darált háztartási keksz

3 ek. cukrozatlan kakaópor

25 dkg margarin

2 dl tej

20 dkg porcukor

1 cs. vaníliás cukor

6 kávéskanál rumaroma (még jobb az igazi rum)



A bevonathoz:

20 dkg jó minőségű étcsokoládé (70% vagy afeletti)

2 ek. vaj

1 dl habtejszín



Elkészítés:


1. A darált kekszet a kakaóporral elkeverjük.

2. A vajat, a tejet és a cukrot (vaníliás cukrot is) mérsékelt lángon összeolvasztjuk. A végén hozzáadjuk arumot/rumaromát.

3. A kakaós kekszmorzsához fokozatosan hozzáadjuk a felolvasztott dolgokat, jól összedolgozzuk.

4. Egy közepes méretű (kb. 25 x 35 cm-es) tepsibe sütőpapírt terítünk. A masszát egyenletesen elegyengetjük benne, hogy mindenhova kb. azonos vastagságban jusson. Kb. 2-3 órára hideg helyre tesszük (legjobb, ha hűtőbe).

5. Ha a morzsás-kakaós kevercs már kellően megdermedt, az étcsokit és a vajat, valamint a tejszínt vízgőz fölött összeolvasztjuk. Ha már nem olyan forró, a tésztára öntjük, majd az egészet visszatesszük a hűtőbe dermedni.

6. Pár óra elteltével (de legjobb egy éjszakát pihenni hagyni) klasszikus sport szelet méretűre szeleteljük.

Megjegyzés: szerintem ehhez a mennyiséghez kell ez a méretű tepsi, nagyobb tepsiben túl vékony lenne a "tészta", kisebbnél meg túl vastag, ez így pont ideális. Legközelebb lecsökkentem viszont a rákerülő bevonathoz a csoki-vaj-tejszín mennyiséget, mert így nekem egy kicsit vastag lett. (Pl. Sajtkukachoz hasonlóan 15 dkg csokira és 1 dl olajra változtatnám.) De ez is ízlés dolga.