Kukoricakrémleves

Nos, ez itt egy borzalmasan randa kép. De mentségemül szolgáljon, hogy a kukoricakrémleves nem az a kifejezetten fotogén fajta étek... Gondolkoztam, hogy egyáltalán feltegyem-e, de hát kép nélkül nem poszt a poszt, még ha nem is áll a fotós a helyzet magaslatán. Tervbe vettem, hogyha lesz majd időm, én is kifejlesztem a kis házi fotóstúdiómat. Pillanatnyilag van, hogy úgy fotózok, hogy állok az ablak előtt, egyik kezemben a masina, másik kezemben a fotómodell... :D Úgy Kismacs módra...

Ráadásul szerkesztés közben vagy háromszor kitöröltem a képet, merő bénaságból, lehet, hogy ez volt a deus ex machina...
Kicsivú oldalán találkoztam Piszke receptjével, annyit módosítottam, hogy a bacont füstölt sajtra cseréltem és tettem bele egy kicsi szerecsendiót. Igazán feldobta (bár sokak biztos inkább szalonnával dobták volna fel...;) ). Ja és nem szűrtem át (Piszkéhez hasonlóan), mert a darabosság ilyen téren bejön!

Hozzávalók:

2 dkg vaj
2 doboz konzerv kukorica
2 kis gerezd fokhagyma
só
kevés őrölt szerecsendió
4 dl főzőtejszín
darabka füstöltsajt a tetejére

A vajon kissé megpároljuk a leszűrt kukoricát, hozzáadjuk a fokhagymát, sót majd kevés vízzel felöntjük. Mikor már puha, levesszük a tűzről, felöntjük a tejszín felével, botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a többi tejszínt is, a szerecsendiót, és picit összeforraljuk. Tálaláskor megszórjuk reszelt füstöltsajttal.

Kismacs is back!

Nem tűntem el, csak igen zavaros időket életem. Nem szeretném szanaszét "off-olni" a blogom mindenféle nem gasztro vonatkozású témával, ezért csak annyit, hogy az elmúlt hónapokban Kismacs:
- lakásfelújított

- nagypapát ápolt
- állást váltott és
- sikerrel túl van élete első szakvizsgáján.
Szerencsére minden jól alakult, csak húzós idők vannak a hátunk mögött. Így (őszintén) kedvem sem volt főzni, bár néha nem is volt hol... A konyhát is érintette a felújítás és noha egy vérbeli gasztrobloggernek biztos a bontásból származó törmelékhalmaz tetején is tudnia kellene hol a fakanál, nekem sajnos lövésem sem volt... :)

Most már tehát visszatértem, remélhetőleg így is maradok. :)

Fehércsokis citromhab csokoládékehelyben

Melange, a friss csokoládébolt tulajdonos pályázatot hirdetett. A lényeg, hogy ő ad némi matériát, mi meg süssünk belőle valami finomat! Mint azt korábban is posztoltam már, jártam a boltban és nagyon jó benyomást tett rám, be is vásároltam csomó mindent. Így a felkínált lehetőség kapcsán a csokikelyhet választottam, kaptam is 6 darabot. Nagy erőfeszítésembe telt, hogy hazafele úton ne ropogtassam el csak úgy magában mind a hatot, mert önmagában is nagyon finom.
Alapvetően a feladat nehéz, mert nagyon sok mindennel lehet tölteni egy ilyen finom kis kelyhet. Kerülhet bele gyümölcs és krém, csak krém; lehet gyömölcsös vagy éppen csupacsokis, attól függően éppen mire vágyunk és milyen hatást szeretnénk elérni. Én most citromos ízre vágytam, így ebben a körben kezdtem keresgélni, így akadt a kezembe Stahl Judit "szicíliai fehércsokis citromhab" receptje. Ha pedig pohárkrémként működik valami, akkor csokikehelybe sem lesz rossz - gondoltam - és a gondolat bejött. A receptben megadott mennyiséget feleztem, így pont 6 kehelyre való krémet kaptam.

Hozzávalók 6 darabhoz:

10 dkg fehércsokoládé
1.25 dl habtejszín
1.5 ek. citromlé
1 citrom reszelt héja
2.5 ek. tejföl/joghurt
6 csokikehely

Elkészítés: A csokit kockákra törjük és 0.25 dl tejszínnel vízgőz felett megolvasztjuk, alaposan elkeverjük, hagyjuk kihűlni. A maradék tejszínt kemény habbá verjük. A csokis krémhez adjuk a reszelt citromhéjat, a citromlevet és a joghurtot/tejfölt, jól elkeverjük.
A krémet a kis csokikapszlikba kanalazzuk, elegyengetjük, pár órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt csokivirággal díszítjük.

A fenti kuktálkodás eredménye egy kellemesen intenzív édesség. Ha finomítani szeretnénk rajta, tördeljünk apróra babapiskótát és tegyünk a kehelybe két réteg krém közé egy réteg babapiskótát. Így egy kicsit veszít a krémességből, nem annyira intenzív, a piskóta finomít rajta.

(Köszönet Melange-nak a termékért! További receptek jönnek még egyéb - a boltban fellelhető - alapanyagokból. A krém receptje Stahl Judit munkásságában szicíliai fehércsokoládés citromhab néven fut.)

Rozsdás hús

Szeretem az ilyen ételeket! Noha az első szeletelőmozdulattól az asztalhoz ülésig közel 2-2.5 óra telik el, de a belefeccölt munka annál kevesebb, hiszen az idő java részében a hús elvan magában. És ismét el kell csodálkozni azon, hogy milyen nagyszerű zöldség a hagyma és mi mindenre képes! :)

Hozzávalók:
80 dkg marhafartő
4 nagy fej vöröshagyma
4 ek. olaj
2 dl száraz vörösbor
1 ek. csípős mustár (ha nagyon száraz a bor, kevesebb is elég)
só, bors

Elkészítés:
A húst célszerű elkészítés előtt vagy pár napra mélyhűtőbe rakni (állítólag ez is puhít a húson), vagy mustárral a szeleteket jól bedögönyözni, mélyebb tálba rendezni, olajjal leönteni úgy, hogy teljesen ellepje és a tetején még fél cm vastagon álljon az olaj (azaz mustáros pácban bepácolni) és pár napig a hűtőben állni hagyni.
Ezután a hússzeleteket kíméletesen kiklopfoljuk. A hagymát megtisztítjuk, és nem túl vékonyan felkarikázzuk. Az olajat egy akkora lábosban, amibe a hűsok is elférnek jól felhevítjük, és a hús szeletek mindkét oldalát 3-3 percig sütjük. Ezután rádobjuk a hagymát, sózzuk, alaposan borsozzuk és fedő alatt 45 percig lassú tűzön pároljuk. (Néha nem árt ránézni, hogy nem készül-e odaégni. Időként kavarintsunk egyet rajta.) Ezután aláöntjük a bort, elkeverjük és fedő alatt - a hús korától függően - 1-1,5 órát pároljuk (időnként kavarjuk, a távozó gőzt vízzel pótoljuk). Ez idő alatt a hagyma eltűnik, helyette sűrű, barna mártást kapunk, a hús pedig omlós lesz. A húsokat a fazékban egy helyre tuszkoljuk és a felszabaduló helyen a mártást mustárral ízesítjük. Ha kell, még utánafűszerezzük.
Tálalhatjuk röszti burgonyával pl., de rizzsel is nagyon finom.


(Lajos Mari receptjét módosítottam kicsit.)

Magyar szendvics Nigella-módra

Nigella Lawson (házi Istennőnk) szerint (akinek munkásságát amúgy nagyra értékelem) így néz ki a magyar szendvics... Vajon miért? :)

A recept szerint kell hozzá két szelet fekete kenyér (amit lengyel pékségben javasol megvenni a sztárszakács, de helyettesíthető barna kenyérrel is...), 1-2 evőkanál krémsajt, 1-2 evőkanál jó minőségű cseresznyedzsem. Nos a hozzávalókat tekintve én nem így képzelem a magyar szendvicset, ha létezik egyáltalán ilyen kategória... Magyarnak tartom magam, de ilyen összetétellel még sosem ettem szendvicset, sőt nem mondhatnám, hogy valaha hallottam volna ilyesmiről... :) Viszont elkészítési módját nézve megnyugodtam: igen, igen! Itt Magyarországon is így készítjük a szendvicset. (Szeletel, ken, rápakol, szelet ráfektet.)

Hiába, még egy Istennő is tévedhet... :)

(A recept és a kép forrása:

http://www.foodnetwork.com/food/recipes/recipe/0,,FOOD_9936_35154,00.html. )

Aszaltszilvás csokitorta

Ez bizony az a tipikusan mennyei étek kategória. Finom csokis, és remekül harmonizál hozzá az alkoholba áztatott aszalt szilva (noha én nem szeretem amúgy). A tésztája a brownies-ra emlékeztet.

Hozzávalók:

25 dkg aszalt szilva

4 ek konyak
2,5 dkg kakaópor

10 dkg étcsokoládé

5 dkg vaj

17,5 dkg cukor

4 tojás fehérje

8,5 dkg finomliszt

1 tk. őrölt fahéj

Az aszalt szilvára locsoljuk a konyakot, elkeverjük és ázni hagyjuk kb. 30 percig. Előmelegítjük a sütőt 190 fokra és kivajazunk egy kapcsos tortaformát.

A kakaót, a csokoládét, a vajat és 14 dkg cukrot egy lábasban 1 dl forró vízzel kis lángon felolvasztunk, kihűtjük.

A tojások fehérjét pici sóval kemény habbá verjük, és fokozatosan hozzákeverjük a maradék 3,5 dkg cukrot. A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a fahéjat, majd óvatosan hozzáforgatjuk a tojáshabhoz, végül a csokis masszával is elvegyítjük és sima masszává keverjük. (Nem baj, ha ez nem sikerül teljesen.) A masszát a formába öntjük és a tetején elrendezzük a szilvákat, rálocsoljuk a maradék konyakot és kb. 30 percig sütjük, éppen csak szilárdulásig.

(Ötlet Doctorpepper-től jött, aki ezt készítette a GBT 2.-re!)

Fasírt

"- Mi a fasírt többes száma?

- Fák sírtak."

Ez a blőd poén jut eszembe minden egyes alkalommal, amikor fasírt kerül a kezem ügyébe. Régen volt a Bobo nevű kis figura, kalandjait előszeretettel olvastam a napló formában kapható, keménykötésű kis könyvecskében. Bobo már a múlté, poénja azonban megmaradt, a fasírtot pedig imígyen készítem. Ez a massza az átlagnál lazább, de pont emiatt szeretem. Sülés közben a fasírtok azért szépen egyben maradnak, igazán nagyon finom eledel!

Hozzávalók:

50 dkg darált pulykahús

1 egész tojás

1 zsemle

2 nagyobb fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

1 ek. morzsolt majoranna

1 ek. petrezselyem

só, bors

zsemlemorzsa

Elkészítés:

A hagymákat megpucolom, apróra vágom (ilyenkor hálát adok, hogy a Jóisten megteremtette az aprítógépet, mert hagymavágásban még nem tökéletes az aprító technikám: sosem lesz elég apró), a fokhagymákat áttöröm. Olajon pici sóval előbb a vöröshagymát, majd a fokhagymát is megdinsztelem. Egy nagyobb keverőtálban a húst a tojással, a kétféle hagymával, a fűszerekkel összekutyulom. A zsemlét vízbe áztatom, mikor megpuhult, alaposan kinyomkodom, apróra marcangolom és a húsmasszához adom, összekeverem. Gombóckákat formálok belőle, zsemlemorzsában megforgatom és forró olajban kisütöm.

(Fotó nincs, mert este már túl sötét volt, a reggel pedig túl kapkodósra sikerült.)

Csokoládé

Nemrégiben szereztem hírt arról, hogy új, picinyke csokibolt nyílt Budapesten, így tegnap el is zarándokoltam oda. A neve Keserédes (Katona József u. 22.). Két nagyon kedves idősebb hölgy fogadott, nagyon előzékenyen mesélték el, hogy mi mire jó. A bolt maga nagyon pici, de nagyon ízléses és roppant sok finomság található benne.

Ami engem igazán felvillanyozott, hogy rengeteg sütéshez kiválóan hasznosítható alapanyag található. A teljesség igénye nélkül: díszítő cukrok, csokoládé forgácsok, süthető csokoládécseppek, csokipasztillák, aprított kakaóbab, csokoládé tálka, süthető csokoládérúd, epres csokoládé forgács, forró csokoládé alapanyag.

Meg is lódult a fantáziám, így vettem is gyorsan aprított kakaóbabot, süthető csokicseppet és márványos csokiforgácsot. :) (Előtört a gasztroblogger.)

Táblás csoki különlegességek is nagy választékban kaphatók. Számtalan ínycsiklandó csokoládé bonbon (gyulai!) van pl. tokaji aszús, epres, málnás, feketeszedres, gianduia amande, bailey's-es, szilvapálinkás, tojáslikőrös, kókuszos, chilis... és a sort még hosszan folytathatnám. Ebből hoztam is a kolleganőimnek.

Frissen készül a forró csoki (fűszeres változatban is), a kávé.

Nagy élmény volt a piciny csokibolt, visszatérek hamarosan, mert a páromat készülök meglepni valami személyreszabott finomsággal. :))

Gasztroblogger találkozóról részletek Anától kérhetőek!

Akció!!!

A Librinél most roppant nagy kedvezménnyel vásárolhatunk gasztronómiai témájú könyveket!