VKF XIX. - Romantikus vacsora

Doctorpepper felhívásának megfelelően ezúttal romantikus vacsorát kellett készítenünk. Rögtön felmerült bennem a kérdés, hogy mitől is romantikus egy vacsora. A körítéstől vagy attól, ami az asztalra kerül? Ha attól, ami az asztalra kerül, akkor beszélhetünk ugye szexi menüsorról (amikor afrodiziákumok kerülnek az étlapra (erre egyébként számítok is a blogger kollegáktól :) vagy kézzel eszünk/etetjük a szívünk csücskét) vagy visszafogottabb menüsorról. És ha a körítéstől függ a romantikusság, akkor azon belül is számtalan variáció adódik. Mert ugye lehet "elsőrandis" vagy már "sokadikrandis". Lehet meglepetés vacsora vagy együttfőzős. Lehet elegáns, proccos, szinte giccses vagy meghitt, gyertafényes... és a sort még biztos lehetne hosszan folytatni. És a helyszín! Otthon vagy szabadban (pl. tengerparton). Meglódult a fantáziám rendesen. Végül nem sikerült döntenem a definícó meghatározása során, egy biztos: egyéne válogatja, hogy ki-mit ért romantika alatt.

Jóval inkább a meghitt, gyertyafényes, nem fényűzős, együttfőzős, eszegetős-etetős lakmározás áll közel hozzánk, a sushi pedig szinte kiált az együttfőzés iránt, így lett a menü sk. sushi. :) Előnye, hogy nem hagy sok mosogatnivalót maga után, gyors, könnyű étek és van olyan, sőt még olyanabb, mint a házhozszállító cégek tekercsei. Bátran ajánlom, mert mind az elkészítési folyamat, mind az eszegetés ideális egy kedves, meghitt, összebújós estéhez. ;)

Hozzávalók:

50 dkg sushi rizs

1 csomag nori (szárított alga lap)

wasabi

6 ek. fehér rizsecet

3 ek. kristálycukor

1 tk. só

belevaló: itt most 1 cs. surimi, 1 cs. füstölt makréla, 1 cs.füstölt tofu

Elkészítés:

1. Az öntethez a rizsecetet, a cukrot és a sót elkeverjük, hagyjuk oldódni.

2. A rizst 2-szer, 3-szor átmossuk, majd a rizs mennyiségénél kicsivel több vízben feltesszük főni. Először erős tűzön, kavargatva, forrásig főzzük, majd takaréklángon, fedő alatt további 6-8 percig (kavargatás nélkül) főzzük. Közben figyeljük, hogy nem sül-e le, ha a levét elfőtte kóstoljuk meg, hogy nem kemény-e még. Ha kemény lenne, kevéske vízzel főzzük tovább. Ha kész, bambuszrácsra (ennek hiányában egy deszkára) terítjük hűlni. Az öntettel meglocsoljuk.

3. Előkészítünk egy nagyobb edényt vízzel tele. Ebben fogjuk megáztatni kicsit a kezünket a sushi tekerése közben.

4. A belevalókat csíkokra vágjuk. A surimi csíkokat hosszában érdemes félbevágni, úgy mutatósabb.

5. A norilapot a bambusztekerőre helyezzük. A rizst vizes kézzel a lapon egy rétegben elegyengetjük (egy nori lapra kb. másfél maroknyi kell, de ezt ki kell tapasztalni) úgy, hogy a két szemközti szélén kb. 1.5 cm kimaradjon. Itt fognak illeszkedni a maki sushi szélei.

6. A felénk eső szélébe (ahonnan a tekerést majd elkezdjük) rakosgatjuk a töltelék csíkjait. Kicsit beljebb nagyon vékony csík wasabit tehetünk, ujjunkkal elkenegetjük, de tényleg nagyon vékonyan.

7. Elkezdjük a tekerést, közben mindig nyomunk egyet a sushin, hogy formálódjon is. A tekeréshez (Gourmandulához hasonlóan) az itt szemléltetett módot alkalmaztam.

8. Ha készen vagyunk az összes tekerccsel, jöhet a szeletelés. Kb. 4 cm magas korongokat vágunk a tekercsből. Fontos a vizes és éles kés, és a hirtelen mozdulat.

9. Ecetes gyömbérrel, shoyu szójaszósszal megcsepegtetve fogyasztjuk.

Forrás: Gourmandula írása és kútfő

(A terítékről nem készült fotó, mert az együttfőzés jellegéből adódóan semmi extra nem volt.)

Barackos hab

A közelgő szakvizsgám okán igyekszem a konyhában töltött időt jelentősen leredukálni, ez az utóbbi blogbejegyzéseken meg is látszik. Az ember lánya és fia persze így is éhes, finomakat enni kell, és persze néha valami kényeztető finomság is jól jön. Az alábbi barackos hab olyan étek, aminek hozzávalói mindig megtalálhatóak a kamrámban/hűtőmben, így ilyen ínséges időkben jól jön.

Hozzávalók:

30 dkg sárgabarack lekvár (lehetőleg házi)
1 citrom leve és reszelt héja
2 dl natúr joghurt
1/2 vaníliarúd kikapargatott belseje
3 dl hideg tejszínből vert kemény hab


Elkészítés:

1. A lekvárt a citrom héjjal és lével összekeverjük, majd hozzáadjuk a vaníliarúd belsejét és a joghurtot.

2. A felvert tejszínhabot óvatosan beleforgatjuk, lehetőleg ne törjük össze a habot.

3. Jól behűtve, pl. babapiskótával tálaljuk.

Az eredeti recept Stahl Judit Gyors édességek című könyvében található, a recept rumos mazsolát is ad hozzá. Ehhez 10 dkg mazsolát kb. 1 dl rumban erős lángon felforraljuk, egyet rottyantunk rajta, majd kihűtjük és lecsöpögtetve a baracklekváros krémhez adjuk (még a felvert tejszín előtt). De Stahl tanácsa alapján mehet bele apróra vágott dió, puszedli, (fehér)csoki, de szerintem a babapiskótát is elbírná vagy bármit, ami az ízlésünknek megfelelő.

Tejszínes-póréhagymás-sajtos pulykamell

Ez is a tipikusan gyorsan, nagyon finomat kategóriájú étel. A legkomolyabb munka a sajt lereszelése, a többit a sütő elvégzi helyettünk. :)

Hozzávalók:

75 dkg pulykamellfilé
4 szál póréhagyma
1 dl száraz fehérbor
3 dl tejszín
30 dkg füstöltsajt
só, bors
a tepsi kikenéséhez kb. 5 dkg vaj


Elkészítés:

1. Előmelegítjük a sütőt 200°C-ra és egy tepsit/jénait kivajazunk.

2. A pulykamellet kb. 6 db, 1.5 cm ékony szeletre szeleteljük és klopfoljuk.

3. Sózzuk, borsozzuk, a tepsibe rendezzük (lehetőleg átlapolás nélkül).

4. A pórét megfosztjuk a külső burkától vagy csak megmossuk, levágjuk a szálkás végeit és a szárát, a többit pedig 0.5 cm vékonyra karikázzuk.

5. A húst megszórjuk a hagymával, majd rálocsoljuk a tejszínt és a bort, végül a reszelt füstölt sajttal megszórjuk.

6. Én kb. 20 percig alufólia alatt sütöttem, majd fedetlenül kb. 10 perc alatt kicsit rápirítottam.

(Forrás: Stahl Judit Gyors szárnyas ételek c. könyve)

Tejbegríz

Tejbegrízt készíteni igazán nem ördöngősség, de ahhoz, hogy az ember igazán jót készítsen, ahhoz ki kell tapasztalnia az arányokat. Hogy ne legyen se túl híg, se túl kemény, csomós meg aztán végképp' ne. Álljon itt a recept, ami számunkra a tökéletes állagot adja, azaz "nem túl folyós, nem csomós, leginkább pudingszerű". Tejbegríz, ahogy mi szeretjük. ;)

Hozzávalók 1 adaghoz:

3 dl tej
5 teáskanál búzadara
3-5 teáskanál kristálycukor

Elkészítés:

A tejet alacsony lángon melegíteni kezdjük. Mikor meleg kanalanként, rögtön elkeverve hozzáadjuk a darát, így nem lesz csomós. Alacsony lángon, kavargatva addig főzzük, míg láthatóan sűrűsödik. "Cimetes cukorral" (azaz fahéjas porcukorral) vagy kakaóporral esszük, vagy bármivel, ami jólesik.

P.s.: Minden bizonnyal ez sem az a kifejezett "blogba való étek", mert semmi különleges nincsen benne, de muszáj posztolnom róla, mert egy számomra nagyon fontos ember nagyon szereti és ettől máris kiváló blogtéma. ;) Arról nem is szólva, hogy lehet, hogy valakinek jól jön az ideális arány (feltéve, hogy az ízlésünk e téren hasonló.)

Non plus ultra

A tojáshab a kókusz mellett a második nagy kedvencem, így Rákóczi túrós, a régen emlegetett főispánné remeke és pl. a non plus ultra bármikor befigyelhet. A kis lekvárt rejtő, tojáshabsipkával megkoronázott omlós sütemények méltán kapták a "felülmúlhatatlan" illetve "utolérhetetlen" jelentést hordozó nevet. Legalábbis az én ízlésem szerint. :)

Hozzávalók:


20 dkg liszt
20 dkg vaj
5 dkg kristály cukor
1 zacskó vaníliás cukor
2 tojássárgája
csipet só


A bevonathoz:
20 dkg porcukor
2 tojásfehérje
20 dkg baracklekvár
némi citromlé



Elkészítés:

1. A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk, de mindezt gyorsan, tehát nem gyúrkásszuk sokáig, éppen csak hogy ruganyos, egynemű tésztát kapjunk. Ezután folpack-ba csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük.

2. Az idő elteltével vékonyra kinyújtjuk és apró pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, majd tepsibe rakosgatjuk. Nem kell hézagot kihagyni az egyed lapok között, mert sülés közben nem nő meg, nem az a dolga.

3. A tojásfehérjét pici sóval keményebb habbá verjük, majd hozzáadjuk a porcukrot és a kevés citromlevet (kb. 1 ek.). Nem baj, ha a hab összeesik, a lényeg, hogy ne legyen se túl folyós, se túl kemény, hogy meg tudjon ülni a sütemények tetején.

4. Kiskanállal mindegyik lapocska közepére egy kevés habot pöttyintünk. (Ki kell tapasztalni, hogy hova és pontosan mennyit.)

5. 170°C-on kb. 10 prc alatt világos rózsaszínre sütjük.

6. Ha kihűlt, kettőt-kettőt lekvárral összeragasztunk úgy, hogy a hab kívül legyen.

Forrás: Horváth Ilona, Szakácskönyv)

Fusilli al'quattro formaggi

Minimalisták "extra sajtos tészta"-ként is emlegethetik... :) Viccet félretéve ez a tészta messze-messze van a szimpla sajtos tésztától, és noha a fotó alapján ránézésre eléggé soványkának tűnhet, állítom: laktató. A szósz valami eszméletlenül finom és harmonikus ízű, arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag a tészta kifőzése alatt összedobható. Lusta, későnébredős hétvégékre rapidebédnek, vagy vizsgákkal terhelt időszakokra, amikor nincs idő az örömfőzésre, kiváló.

Hozzávalók:

40 dkg fusilli (azaz orsó) tészta
4 gerezd fokhagyma
10 dkg keményebb juhsajt
5 dkg parmezán (friss)
1 nagy marék friss bazsalikom, vagy ennek hiányában némi szárított
4 ek. olívaolaj
5 dkg gorgonzola
25 dkg mascarpone
3 dl főzőtejszín
só, bors, késhegynyi őrölt szerecsendió

Elkészítés:

1. A tésztát enyhén sós, lobogó vízben feltesszük főni. Míg fő, kiválóan elkészíthetjük a mártást.

2. A fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk és a forró olajba tesszük, mérsékelt tűzön megfonnyasztjuk. Mikor kész, lehúzzuk a tűzről.

3. Hozzáadjuk a lereszelt juhsajtot, és a lereszelt parmezánt, belemorzsoljuk a gorgonzolát, hozzáadjuk a mascarponét, végezetül a tejszínt. Jól elkeverjük és lassú lángon addig hevítjük, amíg a sajtok elolvadnak, utána elzárjuk alatta a lángot.

4. Mire mindezzel végzünk, a tészta is kifőtt. Én - praktikussági okokból - már rögtön a leszűrés előtt átettem a mártásba 1.5 merőkanállal a tészta főzővizéből. Ezután leszűrjük és a kiöblített lábosba visszazuttyantjuk a tésztát. Nyakonöntjük a mártással, kis lángon átforgatjuk és hozzáadjuk a felaprított friss bazsalikomot. Kevés frissen reszelt parmezán azért dukál hozzá.

Egyebekben szinte bármilyen sajtból készíthető, ami éppen akad otthon, a lényeg, hogy a négy fajta azért meglegyen. :)

(Forrás: Stahl Judit: Gyors olaszos tészták)

Juhtúrós sztrapacska (VKF! XVIII.)

Ízbolygó remek kiírása arra sarkallta a gasztroblogger kollegákat, hogy túróval készülő étkeket alkossanak. Nekem rögtön a juhtúrós sztrapacska ugrott be, mint pályamű. Régebben már készítettem az alábbi recept szerint és akkor is nagyon finom volt, csak akkor még nem lett belőle post. Sztrapacskát készíteni nem ördöngősség, csak egy-két dolgot nem árt szem előtt tartani. Például azt - amit sok vendéglátóipari egység szem elől téveszt - hogy a sima nokedli jutúrós tejföllel nyakon öntve... nos az nem sztrapacska. :)

Érdekesség, hogy amit mi (tévesen) sztrapacskának hívunk, az a szlovákoknál valójában "brindzás galuska" (= bryndzové haluski) néven fut. A sztrapacska ott valójában savanyúkáposztával készül. :)

Hozzávalók egy rettenet adaghoz, kb. 8 főre:


A tésztához:
1.5 kg burgonya
1 egész tojás
60 dkg finomliszt
só, bors
2 ek. olaj

A krémhez:
75 dkg juhtúró
5 dl tejföl
4 gerezd fokhagyma
tálaláshoz ízlés szerint tejföl 50 dkg füstölt szalonna (nálam hagyományos érlelésű kolozsvári szalonna)

Elkészítés:

1. Először a tésztát készítjük el. A krumplit meghámozzuk, megmossuk, majd a kézireszelő legapróbb lyukán lereszeljük. (Csak így lesz igazán burgonya ízű a tészta, ami a sztrapacskánál nem hátrány, sőt! :) ) Hozzáadjuk a tojást, sót, borsot illetve apránként a lisztet. (Ha túl híg lenne, még adható hozzá kevés liszt.) Sűrű nokedlitésztát kell kapnunk.

2. Az olajat egy nagy serpenyőbe öntjük, hozzáadjuk a szalonnát és közepes lángon, kavargatva pörcösre pirítjuk. Ha kész a kiolvadt zsírral együtt átöntjük egy nagy keverőtálba. Jó nagy legyen, mert ebbe fogjuk összekeverni a már kifőtt tésztát.

3. A szalonnapörcök mellé tesszük a juhtúrót a tejföllel és elkeverjük. Mehet bele az áttört fokhagyma is, valamint bors. (A sós ízről már gondoskodik a szalonna és a juhtúró.)

4. Egy nagy lábosban enyhén sós vizet forralunk, ha már lobog, a tésztát 4-5 részletben kifőzzük azaz nokedliszaggatóval 4-5 adagban beleszaggatjuk. Ha a nokedlik felúsztak a víz felszínére, még két percig főzzük. Az egyes adagokat tésztaszűrővel kihalásszuk, jól lecsöpögtetjük és a juhtúrós keverékhez adjuk. Mehet az újabb adag tészta, míg el nem fogy.

5. A masszát egy 30x40 cm-es tepsibe simítjuk. Tálalás előtt a sütőt 200°C-ra melegítjük és a sztrapacskát 15-20 perc alatt átsütjük. (Ha másnap esszük, nem sütjük meg, hanem kihűlt állapotban a hűtőben várakoztatjuk.)

(Forrás: Stahl Judit Végre otthon c. könyve)

Risotto

És igen! Végre eljutottam odáig, hogy risottot készítsek (igazi risotto rizsből). :) A risotto is bekerülhetne a Mumus kategóriába, elképzelni sem tudtam, hogy hogyan készíthet olyasvalaki autentikus olasz risottot anélkül, hogy olasz vér ne csergedezne az ereiben. Sokat olvastam már trükkökről, tippekről, de még nem kristályosodott ki bennem, hogyan is készül az IGAZI risotto. Van, aki szerint a hozzáadott fehérbornak is langyosnak kell lennie, van aki szerint ez nem lényeges. Van aki kavargat, van aki nem. Mindezek miatt halogattam is a dolgot és igazi "recept kijegyzetelős rákészülésbe" nem kezdtem bele. Aztán a szokásos pénteki bevásárlókörutam során kezembe akadt egy doboz Gallo Arborio risotto rizs... Rögtön kettő is velem jött. :) Az elkészítéskor a doboz hátoldalán található útmutatásokat követtem (mivel annyira váratlanul ért a dolog, hogy nem tudtam recepteket keresni a bloggerinak oldalain) és noha élek a gyanúperrel, hogy számos félrefordítás volt a mennyiségek terén, mégis finom lett.

Az alábbi recept valamelyest tekinthető alapreceptnek, ezt lehet még dúsítani mindenféle földi jóval. Nálam ez most csak natúr készült, a színe kedvéért valódi sáfrányt adtam még hozzá.

Hozzávalók:

320 gr arborio rizs

1 l alaplé (nálam a hétvégi húsleves maradéka)

1 közepes fej apróra vágott hagyma

40 g vaj (nem margarin) + 1 ek.

1 üveg (!) lanygos száraz fehérbor (nálam ez fél liternyit jelentett, sokalltam így is, mások 1-2 dl-t használnak)

frissen reszelt parmezán

só, bors, valódi sáfrány

Elkészítés:

1. Egy vastag fenekű lábosban megolvasztjuk a vajat, majd megpároljuk rajta a hagymát.

2. Hozzáadjuk a rizst (nem kell átmosni előtte) és addig kavargatjuk közepes lángon, amíg áttetszővé nem válik a széle, a belsejében egy fehéres pöttyel.

3. Hozzáadjuk a langyos-meleg bort és addig kavargatjuk, amíg el nem párolog. (Itt jegyezném meg, hogy ez az 5 dl bor soknak tűnt. Valószínűleg legközelebb az 1-2 dl bor mentén fogok haladni. Viszont el kell mondanom azt is, hogy nagyon finom lett így is a risotto, viszont a parmezán a végén nagyon sokat dobott rajta. Mondhatni csodálatosan kiegészítették egymást az ízek.)

4. Ha a bor elfőtt, merőkanalanként adagolunk hozzá a levesből. Egy kanál leves, keverés, kanál, keverés etc. Addig ismételjük ezt kanalanként, amíg felveszi a folyadékot.

5. Így főzzük még 18 percig, míg a rizs meg nem puhul, krémesen lágy nem lesz, de a rizsszemek közepe fogkemény (azaz al dente) marad.

6. Kb. 1 ek. vajat beleforgatunk, óvatosan sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a sáfrányt és mikor elzártuk alatta a tüzet, hozzáforgatjuk a frissen reszelt parmezánt. (A parmezán héját, ha megtartjuk, főzés közben a risottonkhoz adhatjuk, finom ízt ad neki.)

Ez csak egy egyszerű, mondhatni alapváltozat, van még mit fejlődnöm, tanulnom, tapasztalnom risotto készítés terén, de ez kezdetnek nagyon bíztató volt. Egyáltalán nem ördöngősség az elkészítése, még szórakoztató, kikapcsoló tevékenység is a folyamatos mer, kavar, mer kavar. Szerintem a risotto rizs elengedhetetlen kellék, nem hiszem, hogy hagyományos rizsből ugyanezt a hatást tudtam volna elérni.

Recept forrása a Riso gallo doboza illetve továbbiak a risogallo.co.uk oldalon.

A teljesség igénye nélkül további fortélyok és receptgyűjtemény itt és itt.

Pizza

A saját készítésű pizzának varázsa van. Sokkal jobb, mint a bolti vagy a pizzeriákban kapható. Igaz, hogy egyszer már leégett a kézi robotgépem motorja a végső szakaszban... Nem kell megijedni, nem a tészta hibája volt, kifogástalan lett, csak ezeket a kis teljesítményű gépeket nem dagasztásra találták ki, még ha van is hozzájuk dagasztókar. Ezúttal megúszta a gép is és finom is lett.

Nem volt elég nagy méretű tepsim, így készítettem hagyományos méretű pizzákat, illetve az alább látható kis pizzákat is, amelyeket nagy méretű pogácsaszaggatóval méreteztem.

Hozzávalók:


1 kg finomliszt
2 csapott ek. só
1 ek. szárított oregano
1 tk. őrölt bors
2 tasak szárított élesztő
1/2 ek. kristálycukor
6 dl langyos víz
1/2 dl olívaolaj

Elkészítés:

1. A lisztet zacskóstul betesszük a mikróba, és a legalacsonyabb fokozaton 1-2 perc alatt meglangyosítjuk.

2. A lisztet egy nagy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, az oreganot, és a borsot.

3. Egy másik tálba tesszük az élesztőt, a cukrot, majd hozáadjuk az olívaolajat, és a langyos vizet.

4. Ez utóbbihoz apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket. Kézi robotgéppel türelmesen összedolgozzuk. Ha nagyjából egynemű, 6-7 percig dagasztjuk (inkább tovább dagasszuk, mint hogy korán hagyjuk abba.)

5. Ha megvagyunk, egy kiolajozott, mély tálba tesszük és tiszta konyharuhával lefedve meleg, de nem forró helyre tesszük kelni. Kb. 45 perc alatt a duplájára fog kelni. Ha szépen megkelt, 4 részre osztjuk (vagy ahányra akarjuk).

6. A sütőt 220°C-ra előmelegítjük, és a tepsiket kibéleljük sütőpapírral.

7. A tésztadarabkákat lisztezett deszkán 1 cm vastagra és tetszőleges méretűre, alakúra nyújtjuk. A tepsibe helyezzük. Újabb 15 percet pihentetjük, hogy kicsit újra megkeljen (ez lehet, hogy nem lesz látványos, de az sem baj).

8. Megkenjük pizzaszósszal (receptjét lásd lejjebb) és tetszőleges feltétet teszünk rá. Nálam ezekre most jutott füstölt tarja, cigánysonka, kukorica, lilahagyma, paprika, füstölt pizzamozarella, frissen reszelt parmezán, friss paradicsom... Persze nem egyszerre, hanem az egyikre egy variáció, a másikra másfajta feltét ment.

9. Kb. 20-25 percig sütjük. A széle ropogós, a belseje puha, egyszóval: tökéletes.

A pizzaszósz pedig így készül:

1 doboz (40 dkg) hámozottparadicsom konzervet, 2 kávéskanál oreganot, 2 áttört fokhagymagerezdet, 2 ek. olívaolajat, 1 ek. sürített paradicsomot és némi borsot a turmixgépbe pakolok, megnyomom a gombot és már kész is. (Só nem kell bele, mert azt majd a feltét adja hozzá a pizzához.)

(Mind a pizzatészta, mind a szósz forrása Stahl Judit Büntetlen örömök című könyve.)

Kókuszmuffin

Abszolút villámsüti és abszolút kókuszos, ráadásul tojásfehérje gyilkos. Régóta megvolt már a korábban vásárolt kis zacskó kókusztejpor, csak még nem találtam ki mivé is váljon. Kapóra jött ez a recept. Engem a kókuszcsókra emlékeztet, csak jóval intenzívebb benne a kókusz íz és muffin formájú.

Hozzávalók 12 normál méretű muffinhoz:

7 dkg vaj

4 tojásfehérje

15 dkg porcukor

10 dkg kókusztejpor

10 dkg kókusreszelék

1 lime leve és héja

Elkészítés:

A sütőt 200°C-ra előmelegítjük és a muffintepsi mélyedéseit muffinpapírral kibéleljük.A vaja lassú tűzön megolvasztjuk és hagyjuk langyosra hűlni. Közben a tojásfehérjét lágy habbá verjük, a porcukrot egy külön tálban a kókusztejporral, a lime héjával és a kókuszreszelékkel összekeverjük, majd a habhoz forgatjuk. Hozzáadjuk a lime levét és a vajat.

Formába töltögetjük és 180°C-on kb. 20 percig sütjük.

(Forrás: Stahl Judit Gyorsan valami finomat c. könyve)